Zeneterápia

A zeneterápia lényege a zenével történő tudatállapot-változás. Az ún. zenei indukcióval létrejött tudatállapot-változás magába foglalja a kedélyállapot, a szociális aktivitás változását, a kliens ún. saját érzelmeinek jobb megértését, egyáltalán: a nem tudatosult lelki tartalmak megélését és feldolgozását.

A művészetterápiák közös lényege:

az ún. szimbólumalkotás, a lelki traumák szimbolikus kifejezése (C.G.Jung, Dunkel N.N.), szerencsés esetben a szimbolikusan kifejezett tartalom tudatosul, ami a traumához való hozzáférést jelenti. A képi, testi szimbólumok mellett jelentősek az úm zenei szimbólumaink (zeneszerzés). Pl. trombita = dicsőség, D-dúr, és dúr harmóniák: fény, erő, hatalom, tisztaság, hangnemek és hangszerek szimbolikája (hegedű – világias, furulya – pásztor, orgona – szakrális, c-moll d-moll gyász, elmélyedés, stb. Dallamok beszédszerűsége, az ún. elvont zenei jelentés, dallamvonal, pl. félhangok (kromatika) lefelé = sírás, kis szext felfelé: hála, szerelem, stb.

Az önreflexión túl a művészetterápiák hozzá segítik a klienset egyfajta kreatív öngyógyításhoz. A kreativitásához mint saját erőforrásához. A lelki munka során a néma jobb agyi féltekéből a tudatosabb, beszélő és a motoros aktivitást szervező bal agyféltekébe kerülnek érzelmek, nonverbális tudati motívumok (a corpus callosum a zene segítségével jobban összeköti és nagyobb fokban a két agyi féltekét. (Dunkel, Montréal 2004)

A kommunikáció nem verbális, bár felületesen nézve, a beszélgetünk a zenéről, a zene ürügyén a saját érzelmekről, sőt: közösen zenélünk. Ezt jól szervezve kedély- és tudatállapot-változás érhető el, ilyenkor a beteg megért vagy el mer mondani dolgokat. Zenei vagy rajzos szimbólumokon keresztül folyik a kommunikáció. Nagyon fontos "játszani" a zene testi hatásaival, a légzéssel, a közös éneklésen és táncon keresztül a szociális hatásokkal. Megváltozik a pulzus,(felveszi a zene ütemét) a légzés, de még a bőr elektromos vezetőképessége is. Az agyi aktivitás mintázata is, a zene képes dinamizálni depresszióst, időset, magába zárkózott klienst. Fogyatékkal élők fejleszthetők zenei gyakorlatok által, pl. mozgásjavítás, időérzék képzése, fájdalom és szorongás kedvező befolyásolása. (zene hatására csökken a fájdalomérzésért felelős ún. nociceptív idegrostok aktivitása).

Zeneterápiáról akkor beszélünk, amikor egy tervezett folyamatban a képzett zeneterapeuta annak érdekében használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia), hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt. Ezek mellett terápiás hatást gyakorol fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és interperszonális integrációt tegyen lehetővé, azaz, hogy a személy életminősége javuljon.

„	…az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti, csírájában minden emberben meglevő zeneérzéket, ezzel megadja a műveltség alapját, amivel eztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét…	”
– Kodály Zoltán