From Wikipedia, the free encyclopedia
A Volinyi (ukránul: Волинська область), vagy Volhíniai terület közigazgatási egység Ukrajna északnyugati részén, közigazgatási központja Luck. A történelmi Volhínia nyugati részét foglalja magába, róla kapta a nevét is. Területe 20,1 ezer km², 2006-ban 1,04 millió lakosa volt (becslés). Északról Fehéroroszország Breszti területével, nyugatról Lengyelország Lublini vajdaságával, keletről a Rivnei, délről a Lvivi területtel határos.
| Volinyi terület (Волинська область) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Székhely | Luck | ||
| Járások száma | 16 járás, 4 járási jogú város | ||
| Települések száma | 11 város, 22 városi jellegű település, 1053 falu | ||
| Alapítás éve | 1939. december 4. | ||
| Rendszám | AC, 03 (régi) | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1 021 356 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 53 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 20 144 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Volinyi terület témájú médiaállományokat. | |||
A terület déli része a Volhíniai-hátsághoz tartozó alacsony dombvidék (legmagasabb pontja 288 m), mely észak felé a Polisszja (Poleszje) 140–150 m közepes magasságú mocsaras, erdős alföldjébe megy át, melyet csak néhány magányosan kiemelkedő domb élénkít. A terület északnyugati részén található a Sacki-tócsoport, a környező mocsarakból ered a Pripjaty-folyó, melynek jobb oldali mellékfolyói (Turija, Sztohid, Sztir) délről északra haladva szelik át a síkságot. A Nyugati-Bug 1945 óta a terület (és Ukrajna) nyugati határát képezi. A terület 1/3-át erdő borítja, melynek 60%-a fenyő. Erdeinek jellegzetes állatai a jávorszarvas, a hiúz, a borz, a vaddisznó és az őz.
Az évi átlagos csapadékmennyiség a terület keleti részén 600–650 mm, nyugati részén 550–600 mm között mozog. Az uralkodó szélirány a nyugati. Januári középhőmérséklete –4 °C, a júliusi 17 °C.
Egyéb védett természeti értékek: Cumanyi Botanikus Kert, Nezamerzajucsi dzserela (Manevicsi), Urocsiscse Necsimne (Szkulin)
A terület 1795-től az Orosz Birodalom Volhíniai kormányzóságához tartozott, majd 1920-ban a szovjet-lengyel háború után Lengyelországhoz csatolták, mint a Volhíniai vajdaság részét. 1939 szeptemberében a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunióhoz csatolták, majd 1939. december 4-én hivatalosan is létrejött a Volinyi terület. A korábban jelentős létszámú lengyel lakosság nagy részét deportálták. A német megszállás (1941. június – 1944. január között) a területen tragikus következményekkel járt. A németek 1942 folyamán csaknem teljesen kiirtották a zsidó lakosságot, a megmaradt lengyeleket (a becslések 30 és 60 ezer fő között vannak) az UPA ukrán nacionalista felkelői mészárolták le. A terület északi részének erdeiben emellett intenzív partizánháború is folyt (a lengyel Honi Hadsereg és a szovjet partizánok egyaránt harcoltak a németek ellen és gyakran egymás ellen is). A felszabadulás után is egyike maradt az Ukrán SZSZK iparilag fejletlen, mezőgazdasági jellegű vidékeinek, ezen csak a Volhíniai-szénmedence feltárása és Luck iparosítása változtatott kis mértékben. A független Ukrajnában a terület lakossága a nacionalista erők és a 2003-as „narancsos“ hatalomváltás egyik fő támogatója volt.
Voliny ásványkincsekben viszonylag szegény. Délnyugati részén a Volinyi-Lvivi-szénmedencében 1955 óta folyik karbon kori feketeszén bányászata. A medence jelentőségét az adja, hogy az energiahordozókban szegény nyugati országrész (főként Lviv) ellátását biztosítja. Az aknák mélysége 300–500 m közötti, a széntelepek vastagsága 0,5–1 m. A Polisszja mocsaras vidékén több helyen folyik tőzegkitermelés (Turszke, Poliszke, Velike Boloto, Havcsici). A Lokacsi járásban helyi jelentőségű földgázkitermelés folyik.
A területen a mezőgazdasági termelés fő ágazata a tej- és hústermelő szarvasmarhatartás, délen a disznótenyésztés is számottevő. A legfontosabb termesztett növények északon a burgonya, a len, délen a cukorrépa.
A területen nem működik erőmű, a villamos energiát elsősorban a Rivnei atomerőműből (Kuznyecovszk) kapja, a legfontosabb alállomás Novovolinszkban található. A korábban csaknem kizárólag agrárjellegű területen a szocialista iparosítás 3 városra (Luck, Kovel, Novovolinszk) összpontosult. A gépipar fő képviselői a lucki LuAZ gépkocsigyár és a koveli mezőgépgyár. A textilipar Volodimir-Volinszkijban és Novovolinszkban összpontosul. A kisebb városokban a fafeldolgozó- és bútoripar (Kiverci, Cumany, Manevicsi) emelkedik ki.
A területen áthalad a Kijev-Varsó főútvonal és vasúti fővonal, valamint a Breszt-Csernyivci közötti M14-es nemzetközi főút. A legfontosabb vasúti csomópont Kovel, ahonnan 6 irányba ágaznak el a sínek. A Sztir-folyó Luckig hajózható és összeköttetést teremt a Pripjaty-Bug-csatorna felé. A Volinyi területen 2 közúti (Jahodin/Dorohusk, Usztiluh/Zosin) és 2 vasúti határátkelőhely van Lengyelország felé, és 4 közúti (ebből Pulemec/Tamasovka és Domanove/Makrani a nemzetközi forgalmat, Piscsa/Oltus és Prikladniki/Nyevel a két ország állampolgárait szolgálja) Fehéroroszország felé.
A Volinyi terület lakossága a 2001-es népszámláláskor 1 060 694 fő volt. Lakossága a 2. világháború etnikai tisztogatásai és az azutáni lakosságcserék (a Chełm környéki ukrán lakosságot is áttelepítették ide) óta csaknem teljesen (94,3%) ukrán nemzetiségű. A legnépesebb kisebbség a csaknem kizárólag a városokban letelepedett oroszok (4,4%). Az átlagos népsűrűség (52,7 fő/km²) igen nagy egyenlőtlenségeket takar. Legsűrűbben lakott területei Luck környékén (Lucki járás 58 fő/km²) és a délnyugati szénmedencében találhatóak. Az agrárnépsűrűség a terület északi részén nem haladja meg a 30 fő/km²-t, Sack környékén pedig a 20 fő/km²-t sem éri el. A lakosság 50,4%-a él városokban.
2014-ben a cseh kormány bejelentette, hogy pénzt különít el a volinyi csehek hazatelepítésére a kirobbant ukrán válság miatt. 2015 márciusában érkezhetnek az óhazába az első visszatelepültek. Miután visszatérnek segélyben részesülnek, míg a felnőttek 50 ezer cseh koronát, a gyermekek 10 ezer cseh koronát kapnak.[2]
A Volinyi terület közigazgatásilag 16 járásra (rajon) és 4 járási jogú városra oszlik, települései közül 11 város (miszto), 22 városi jellegű település (szeliscse miszkoho tipu) és 1053 falu (szelo). Ez utóbbiakat 379 falusi tanács igazgatja. A járások számát 1962-ben 19-ről 7-re csökkentették, de 1965-1966-ban a megszüntetett járások közül 8-at újra létrehoztak, 1993-ban pedig a Sacki járás is újraalakult.
Zárójelben a lakosságszám a 2001-es népszámláláskor (ezer fő)
(Zárójelben az orosz nyelvű elnevezés, dőlt betűvel a járási jogú városok)
(Zárójelben az orosz nyelvű elnevezés)
|
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
