From Wikipedia, the free encyclopedia
Az internetprotokoll feletti hangátvitel – elterjedt nevén VoIP, Voice over IP vagy IP-telefónia – a távközlés egy olyan formája, ahol a beszélgetés nem a hagyományos telefonhálózaton, hanem az interneten vagy más, szintén IP-alapú adathálózaton folyik. Ez tehát azt is jelenti, hogy privát VoIP kiépítése minden további nélkül lehetséges egy helyi hálózaton.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2022 februárjából) |
Sok különböző protokoll létezik ennek megvalósítására, ezeket összességükben szokás VoIP protokolloknak hívni. Az egyik legrégebbi, kísérleti kezdeményezés az ARPANET-re 1973-ban kitalált Network Voice Protocol.
Mivel az IP sajnos nem tudja garantálni sem a csomagok megérkezésének sorrendjét, sem egyéb Quality of Service (QoS, szolgáltatásminőség) kritériumokat, a VoIP-nak meg kell küzdenie mind az adatcsomagok alapvető, mind pedig az újrarendezésből származó késleltetésével, valamint a csomagvesztéssel is. Az alapvető késleltetés függ a beszélgetőpartnerek hálózatbeli távolságától, ennek megfelelően a csomagok útvonalától, illetve a hálózat terheltségétől.
Egy másik, igen fontos és kényes probléma a különböző tűzfalakon és címfordító (NAT) eszközökön való átjutásé. Ezt a különböző protokollok más- és másféleképpen oldják meg, több-kevesebb sikerrel.
A legtöbb szabványos megoldás a H.323-at vagy az SIP-t használja, de létezik jó néhány más szabvány is:
Általánosságban elmondható, hogy az IP-alapú beszélgetés jóval olcsóbb a hagyományos távbeszélőn folytatottnál.
Nincs szükség ugyanis egy különálló hálózat kiépítésére és karbantartására, ami a szolgáltatónak, s így a felhasználónak is jelentős költségmegtakarítással jár. A felhasználók, ha rendelkeznek széles sávú interneteléréssel, az általuk ki nem használt sávszélességet fektetik be a telefonozásba, gyakorlatilag extra költség nélkül.
A szolgáltató hálózatán belüli hívások jellemzően ingyenesek, hiszen ezek csak az internetet veszik igénybe és vannak lehetőségek voip szolgáltatás használatával más voIP szolgáltató előfizetőjének ingyenes hívására is.
A végberendezéssel (legyen az egy szoftver vagy egy konkrét IP-telefon) a világon akárhol bejelentkezhetünk a szolgáltatóhoz, természetesen csak akkor, ha van megfelelő internetelérés illetve a szolgáltató ezt lehetővé teszi.
Ily módon persze az is megoldható, hogy ugyanannál a szolgáltatónál legyen regisztrálva két, a világ teljesen különböző pontján élő felhasználó, és így ingyen beszélgessenek.
A VOIP hordozhatóság élményét a Wlan (Wi-Fi) csatlakozással rendelkező önálló vagy GSM telefonnal kombinált "Wi-fi-Voip" mobiltelefonok adják, melyek segítségével ingyenes Hotspotok vagy más kódolatlan Wi-fi hálózat (Repülőtér, szálloda stb.) segítségével megvalósítható az internetre történő csatlakozás ezáltal a VoIP használhatóság.
A cikk írásakor (2005) még voltak a technológiának gyermekbetegségei, de ma már egyre több szolgáltató (jellemzően az internetet, telefont és tévét egy csatlakozással szolgáltató cégek), IP alapon valósítja meg a telefon szolgáltatást, de az ilyen megoldásoknál a szolgáltatás nem nomadikus (csak a telepítési címen üzemel) ezáltal pl. a földrajzi számok használata és a segélykérő hívószámok használhatósága is megoldott. A hagyományos telefon lecserélésének hátrányai a felhasználó saját hatáskörben való megvalósításainál jelentkeznek. A "hátrányos" cserét legfőképp a VoIP szolgáltatásokban rejlő megtakarítási lehetőségek, esetleg a rugalmas kezelhetőség és nomaditás indokolják.
A VoIP-hoz széles sávú internetkapcsolat szükséges, melyek többségénél a letöltési sávszélesség nagyobb, mint a feltöltési. Márpedig a telefonáláshoz mindkét irányban meg kell lennie a szükséges sávszélességnek. Az egyik elterjedt kodek, a g.711, irányonként körülbelül 80 kbit/s sebességet használ. Léteznek ennél jóval kisebb sávszélesség-igényű kodekek, például a g.729A, gsm vagy az iLBC. Azonban nem mindegyiket támogatja minden kliens ill. telefon, de egy eszköz többet is támogat aminek prioritási sorrendje változtatható. Mindezek ellenére a leggyengébb széles sávú internetcsatlakozások többsége már elégséges a VoIP használatához, legfeljebb telefonálás mellett nem célszerű a kapcsolatot más adatátvitel (pl. letöltés, levelezés) terhelni.
VoIP használathoz kerülendő a zavarhatóságuk miatt adatvesztés-veszélyes csatlakozási formák(például mikrohullámú adatkapcsolat vagy rossz minőségű WLAN) vagy nagy késleltetésű kapcsolatok (például műhold), ahol a beszédátvitel minősége leromlik.
VoIP kapcsolatnál több hibalehetőség. Előfordulhat, hogy az internetkapcsolat szünetel, áramszünet van, vagy épp a VoIP-szolgáltató fejleszt a rendszerén stb. és ezért nem használható a szolgáltatás. Ilyen szolgáltatáskiesésnél azt is nehezebb megállapítani, hogy a VoIP szolgáltató, internetszolgáltató, csatlakozás szolgáltató, szolgáltató eszköze vagy a saját eszközünkkel van a probléma. Viszont előnye, a hagyományos telefonkapcsolat meghibásodásaival szemben, hogy vonalhiba esetén van alternatív csatlakozási lehetőség, (bejelentkezek máshonnan) vagy más internetcsatlakozásra váltok át (például ha az ADSL kapcsolattal baj van akkor használhatom a mobilinternetet (3G)
A VoIP nomadikus jellegéből adódóan pusztán az előfizető azonosításával nem határozható meg a hívó fél tartózkodási helye. Ennek megfelelően nem lehetséges segélyszolgáltatást nyújtani abban az esetben, ha a hívó nem képes megadni pontos helyzetét.
A VoIP-szolgáltatók dolgoznak ennek megoldásán, de addig is jó ötlet ha az ember ismeri és lehetőség szerint gyorshívó-gombra teszi a segélyszolgáltatások (rendőrség, mentők, tűzoltóság) helyi telefonszámait és veszély esetén azokat használja a megszokott központi számok helyett.
A hagyományos (vezetékes és mobil) telefonrendszerek az ITU-T E.164 számú nemzetközi szabványa alapján kapják meg a telefonszámokat, viszont a VoIP világában nincs külön szabvány és nem kötelező a hagyományos számgazdálkodás szerinti azonosítókat használni (pl. Skype felhasználónév akár betűből is állhat) ezért gondot okozhat a
Mindkettőre léteznek félmegoldások – vannak országok és szolgáltatók, ahol megoldott, hogy a VoIP-szolgáltató lefoglaljon magának egy E.164-es „körzetet” és abban a saját számait elérhetővé tegye, és vannak szolgáltatók, melyek megállapodnak, hogy felhasználóik egymást elérhessék valamilyen előhívó és szolgáltatókód tárcsázásával. Ez utóbbira kifejezetten jó példa az FWD, ahol az előhívó a **, a szolgáltatókódok pedig háromjegyűek, általában a szolgáltatók nevéből származtatva.
Magyarországon a Hírközlési Törvény szabályai nem engedik, hogy a szolgáltató a földrajzi körzetszámokból osszon ki hívószámot ügyfelének, kivéve az olyan esetet amikor az adathálózati infrastruktúra biztosítása által garantálható, hogy az előfizető csak, és kizárólag egy bizonyos ismert helyről kezdeményezheti a hívásait (pl. kábeltévés hálózat). Meghatározhatatlan helyről való csatlakozásokhoz az "21"-es körzetszám ("nomadikus") tartományából lehet az előfizetőnek (más hálózatból is hívható) hívószámot biztosítani .
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.