Villa Rufolo

A Villa Rufolo Ravello egyik legjelentősebb műemléke.

Villa Rufolo
A Villa Rufolo látképe
Település	Ravello
Cím	Ravello
Építési adatok
Építés éve	1250–1283
Rekonstrukciók évei	19. század második fele
Építési stílus	gótika
Hasznosítása
Felhasználási terület	szálloda, angolkert
Szolgáltatások	levéltárépület könyvtár könyvesbolt
Alapterület	400 10 000 m²
Elhelyezkedése
Villa Rufolo Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 38′ 39″, k. h. 14° 36′ 39″40.644166666667, 14.610833333333
Villa Rufolo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Villa Rufolo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Ravello déli részén áll, szemben a Toro-negyeddel, amelyben a 11–12. században a nemesség házai álltak. Az épületegyüttest a székesegyház és az előtte elterülő tér választja el a Torótól. A rezidencia nagy része Nicola Rufolo ideje alatt épült 1250–1283 között. A Rufolók bukása után a családnak sikerült megtartania az épületet a 14. századig, az utolsó lakója valószínűleg Pellegrino Rufolo, Ravello püspöke volt (meghalt 1401-ben).

A család kihalása után a villa a Confalone, majd a Muscettola, a 19. században pedig a D’Afflito család birtokába került át. 1851-ben a skót Francis Neville Reid vásárolta meg, és Michele Ruggiero vezetésével restauráltatta. Reid és felesége állították helyre az épületeket és a kertet. A villa később átkerült a Licata család birtokába, majd pedig a Salerno Megyei Turisztikai Hivatal felügyelete alá. Az arab, szicíliai és normann építészeti elemekkel tarkított, 13. században épített komplexum ma a Ravello Alapítványnak, a Ravello Fesztiválnak és az Európai Kulturális Örökség Központjának ad otthont.

Az épületegyüttes ma szabálytalan alakú, kb. 8000 m²-es területen fekszik. A komplexum központját összefüggő épületek alkotják, amelyek egy központi udvar körül csoportosulnak. Mellettük számos kisebb-nagyobb épület áll szétszórva a területen. A több évszázados elhanyagoltság miatt az épületek eredeti alakja nem rekonstruálható teljes egészében.

A villát, akárcsak a korabeli többi nemesi rezidenciát, megerősítették. Annak ellenére, hogy a Villa Rufolót egy méter vastag és három méter magas kőfal veszi körül, védelmi szerepe megkérdőjelezhető, ugyanis a gyenge építési technikának köszönhetően könnyen lerombolható volt. Valószínűsítik, hogy építésének oka a villa szomszéd épületekből való kiemelése volt, ezáltal kihangsúlyozva a nemesi család társadalmi pozícióját.

Részei

Az épületegyüttes részei:

• Torre d’Ingresso (Bejárati torony) – A bejárati toronynak mindig is csak dekoratív szerepe volt. Magát a bejáratot eszterhéjas kupola borítja. A bejárati boltíveket kis, terrakotta borítású oszlopok tartják. A gótikus stílusjegyeket mutató csúcsíves bejáratot sárga és szürke tufaszegélyek díszítik. Ez a sokszínű díszítés tökéletesen illeszkedik a komplexum többi épületének stílusához. Eredetileg a ma kőborítású felszíneket színes mészkőlapok borították. A kupolát belülről szintén sokszínű mészkőlemezek borították, az előtérbe helyezés érdekében azonban ezeket átlátszó zománccal vonták be. A bejárat négy sarkában négy emberalak áll: a négy évszak megtestesítői.
• Chiostro (Kolostor) – A kolostorépület érdekessége a mór stílusú udvar, amelyet boltíves árkádok vesznek körül. Az udvar az alsó szintről közelíthető meg. Az emeleti szintet egy loggia, terrakottaoszlopok és egy fríz díszíti. A kolostor alatti szinteken, az egykori pincék mellett alakítottak ki egy kis színházat.
• Torremaggiore (Nagy torony) – A háromemeletes, 30 m magas torony a komplexum legrégebbi része. Magassága a Rufolo család hatalmára enged következtetni.
• Sala dei Cavalieri (Lovagok terme) – Ezt a csarnokot szintén csúcsíves árkádok veszik körbe. Eredetileg összeköttetésben állt a nagy toronnyal, de az összekötő épületrészek az idők során elpusztultak. A Lovagok terme alatt húzódik két szinten a kert, amelyet a 19. századi romantika jegyében alakítottak ki, Neville Reid megbízásából.
• Il Pozo (Kút) – A komplexum körüli romos terület egzotikus növényeknek ad otthont. Ez volt a komplexum azon része, amely Richard Wagnert inspirálta a Parsifal megírásakor.
• Belvedere – A komplexum kertjének legszebb része. A meredek sziklafalon kiépült teraszról lélegzetelállító kilátás nyílik a Salernói-öbölre. Itt rendezik meg nyaranta a Ravello Fesztivált. Ilyenkor ideiglenes színpadot emelnek, amely a sziklán túlnyúlik és látszólag a semmiben lebeg.
• Balnea (Fürdő) – A kertek északi részén áll. Itt volt egykoron a villa fürdője, amelyet termálvizű források tápláltak. Mellette áll a törökfürdő (Bagno Turco), amelynek vízvezetékei jól láthatók, bordás kupolája pedig épségben fennmaradt.
• Sala da Pranzo (Étkezőterem) – A fürdőktől nem messze áll. A keresztboltíves két oldalán nyitott teremben volt az étkező, erre utalnak az itt látható terrakottakemencék is.<

Galéria

• 
  A villa bejárata
• 
  A kolostor
• 
  A nagy torony
• 
  A kút

• 
  Kertek
• 
  Kertek
• 
  Kilátás a tengerre
• 
  Terasz a kertben

Források

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
• Caskey, Jill: Art and Patronage in the Medieval Mediterranean, Cambridge University Press, Cambridge, 2004, ISBN 0-521-81187-2
• Monos János: Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
• Quercioli, Mauro: Costiera Amalfitana, Istituto Poligrafico e Zecca dello Stato S.p.A., Roma, 2003, ISBN 88-240-3501-9
• Sabella, Giuseppe: The Coast of Amalfi, Matonti Editore, Salerno, 2009
• Vassaluzzo, Mario: Ravello, Matonti Editore, Salerno, 2007

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Villa Rufolo témájú kategóriát.
• Villa Rufolo (angolul)(olaszul)

• Olaszország-portál
• Világörökség-portál