Világbéke
From Wikipedia, the free encyclopedia
A világbéke az összes nemzet, illetve ember között megvalósult béke, boldogság és szabadság eszménye. A világbéke állapotában a nemzetek erőszakmentesen együttműködnek egymással, akár önszántukból, akár a háborúskodást megakadályozó kormányzati rendszer jóvoltából. A kifejezést néha az egyének közötti ellenségeskedés megszűntére is használják.
A paradox hangzású békeharc a világbéke megvédéséért küzdő társadalmi-politikai mozgalom, tevékenység megnevezése.[1] A szépségkirálynők kedvelt célkitűzéseként is közismert.[2]
Lehetősége
Bár a világbéke elméletileg lehetségesnek tűnik, egyesek szerint az emberi természet eredendően ellenkezik vele.[3] Ez abból az elgondolásból fakad, hogy az emberek természetüknél fogva erőszakosak, illetve bizonyos körülmények között racionális ágensek is az erőszakos cselekvést választhatják.[4]
Mások szerint a háborúskodás nem veleszületett része az emberi természetnek, és éppen ez a mítosz akadályozza meg a világbéke elérését.[5]
Világbéke-elméletek
Több elmélet létezik a világbéke elérésével kapcsolatban, ezek közül néhány alább olvasható.
A világbéke egyik feltétele lehet, hogy megszűnjön a természeti erőforrásokért való versengés. Például a kőolaj is egy ilyen erőforrás, aminek a szűkössége miatti konfliktusok közismertek. Így a megújuló energiaforrások kifejlesztése áttételesen a világbékére is hatással lehet.
Új elmélet törvényi háttérrel
A világbéke megoldását Ladislaus F. Savium új rendszer segítségével határozza meg könyvében - "A világbéke megoldása". Állítja, nem az emberi természet a felelős a háborúkért, az ok a (honvédelmi) törvények szándékos vagy véletlen hiányosságaiban keresendő, melyek nem büntetik a politikai személyeket háborúk indítása esetén. (Ezért indíthatott háborút Hitler is.) Új törvényt alkotott, ami kiküszöböli ezt az ellentmondást, ezáltal már lehetségessé válik a katonai támadások visszaszorítása és a világbéke.[6]
Politikai ideológiák
A világbéke elérése egyesek szerint valamely politikai ideológia szükségszerű következménye. Az egykori amerikai elnök, George W. Bush szerint: „A demokrácia haladása hozza el a világbékét.”[7] Lev Trockij marxista politikus-ideológus úgy vélte, a világforradalom fog elvezetni a kommunista világbékéhez.[8]
A demokratikus béke elmélete
A vitatott demokratikus béke elméletének szószólói azt állítják, hogy erős empirikus bizonyítékaink vannak arra, hogy a demokráciák nem, vagy csak nagyon ritkán háborúznak egymással.[9] (az egyedüli kivételek a tőkehalháború (Cod Wars), a Turbot War és az Operation Fork) Jack Levy 1988-ban azt a gyakran idézett megjegyzést tette, hogy még a demokratikus béke elmélete az, „ami a legközelebb áll egy nemzetközi kapcsolatokat leíró empirikus törvényhez”.
Az ipari forradalom óta növekvő számú ország vált demokratikussá. Így a világbéke lehetségessé válhat, ha ez a trend folytatódik, és a demokratikus béke elmélete korrekt.
Számos kivétel létezhet azonban az elmélet alól: demokráciák közötti háborúk listája.
Jegyzetek
Fordítás
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.