Vaskuti István

Vaskuti István (Debrecen, 1955. december 4. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok kenus, edző, sportvezető.

Vaskuti István
Személyes adatok
Születési dátum	1955. december 4. (68 éves)
Születési hely	Debrecen, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Versenyzői adatok
Versenyszám	kenu
Klub	Bp. Építők (1966–1979) Bp. Honvéd (1979–1988)

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Kenu Olimpiai játékok arany 1980, Moszkva C2 500 m Világbajnokság arany 1977, Szófia C2 500 m arany 1978, Belgrád C2 500 m arany 1978, Belgrád C2 1000 m arany 1978, Belgrád C2 10 000 m bronz 1979, Duisburg C2 10 000 m arany 1981, Nottingham C2 500 m arany 1981, Nottingham C2 10 000 m bronz 1982, Belgrád C2 500 m bronz 1982, Belgrád C2 10 000 m arany 1983, Tampere C2 10 000 m arany 1985, Hazewinkel C2 500 m arany 1986, Montreal C2 500 m arany 1986, Montreal C2 1000 m Magyar bajnokság ezüst 1973 C2 1000 m bronz 1973 C2 10 000 m ezüst 1974 C1 10 000 m ezüst 1975 C1 10 000 m bronz 1976 C1 500 m bronz 1976 C1 10 000 m arany 1977 C1 10 000 m arany 1977 C2 500 m arany 1977 C2 1000 m arany 1979 C2 1000 m arany 1979 C2 10 000 m arany 1980 C2 1000 m arany 1980 C2 10 000 m arany 1980 C7 1000 m arany 1981 C2 500 m arany 1981 C2 10 000 m arany 1982 C2 500 m arany 1982 C2 10 000 m ezüst 1982 C1 500 m ezüst 1982 C2 1000 m arany 1983 C2 500 m arany 1983 C2 10 000 m ezüst 1983 C2 1000 m arany 1984 C2 10 000 m arany 1985 C2 10 000 m ezüst 1985 C2 1000 m arany 1986 C2 500 m arany 1986 C2 10 000 m bronz 1986 C2 1000 m

Sportpályafutása

12 évesen kezdett sportolni a Budapesti Építőkben, nevelőedzője Vajda Vilmos volt. 1979-től 1988-ig a Budapesti Honvéd versenyzője. Párosspecialista.

Első nemzetközi sikerét 1976-ban érte el Brandenburgban Solymár Lászlóval. Foltán Lászlóval az 1977-es szófiai világbajnokságon indultak először, mégpedig 500 méteren, a versenyszámot meg is nyerték. Vaskuti ezt követően még nyolc vb-győzelmet aratott kenu párosban. 1980-ban a moszkvai olimpián Foltánnal párban megszerezték az aranyérmet 500 méteren, a Los Angeles-i olimpiától – biztos esélyesként – távol kellett maradnia. Partnerei legtöbbször a már említett Foltán és Buday Tamás voltak, előbbivel rövidtávon, Budayval hosszútávú számokon állt rajthoz. A montreali világbajnokságon szerzett két rövidtávú aranyérmét – Foltán betegsége miatt – Sarusi Kis Jánossal nyerte. Ezen a vb-n gyakorolt nemes gesztusukért – a nagy konkurenciát jelentő jugoszláv párosnak adták kölcsön tartalékhajójukat – nemzetközi Fair play-díjban részesültek. Részt vett az 1988-as olimpián, amely előtt a magyar sportolók eskümondója, majd a megnyitón zászlóvivő volt.

1986-ban a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Edzői pályafutását utolsó klubjában, a Honvédban kezdte. Tanítványai közül Szabó Attila és Pálizs Attila 1991-ben a párizsi világbajnokságon győzött. Az 1992-es és az 1996-os olimpián a kenu szakág vezetője volt a magyar válogatottnál. 1996-ban felhagyott az edzősködéssel.

1988-ban tagja lett a MOB-nak. 1989-től a MOB elnökségének tagja volt (újraválasztva: 1992), a Sportolói Bizottságot vezette (1989–). A Sportsegély Alapítvány Kuratóriumának tagja. 1992-ben a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai bizottságának elnöke lett. 1996-tól a kajak-kenu szövetség szakmai alelnöke volt (újraválasztva: 2001, 2005, 2009). 1998-ban tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek.

A nemzetközi szövetség (ICF) elnökségének tagja, a Technikai Bizottságának vezetője. Nevéhez fűződik a kajak-kenu világversenyek időbeosztásának reformja. 2003-ban beválasztották az Európai Kajak-Kenu Szövetség elnökségébe (újraválasztva: 2007). 2004-ben a nemzetközi szövetség síkvízi bizottságának elnöke lett. 2006-tól a Nemzeti Sportszövetség elnökségi tagja volt.

A pekingi olimpia kajak-kenu versenyeinek technikai ellenőre volt. 2008-ban, majd 2010 októberében az ICF első alelnökének választották.^[1] 2011-től a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke volt. 2012 márciusától az MKKSZ szakmai vezetője lett.

2023. február 8-án a nemzet sportolójának választották.^[2]

Sporteredményei

• olimpiai bajnok (C2 500 méter: 1980)
• olimpiai hatodik (C2 500 méter: 1988)
• tízszeres világbajnok (C2 500 méter: 1977, 1978, 1981, 1985, 1986, C2 1000 méter: 1978, 1986, C2 10000 méter: 1978, 1981, 1983)
• háromszoros világbajnoki bronzérmes (C2 500 méter: 1982, C2 1000 méter: 1979, 1982)
• kettesben tizenhatszoros országos bajnok
• 1976-tól 1988-ig tagja volt a válogatott keretnek

Díjai, elismerései

• Az év magyar kajakozója és kenusa (1980, 1981, 1983)
• Nemzetközi fair play-díj (1986)
• Mesteredző (1994)
• MOB olimpiai aranygyűrű (1995)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006)
• Papp László Budapest-sportdíj (2017)^[3]
• A Nemzet Sportolója (2023)^[2]

Jegyzetek

1. echotv.hu: Vaskuti Istvánt az ICF első alelnökének választották, 2010. október 29. (Hozzáférés: 2010. október 29.)
2. Vaskuti István: A Nemzet Sportolójának lenni felelősséggel is jár. www.nemzetisport.hu (2023. február 8.) (Hozzáférés: 2023. február 8.)
3. Öten kaptak Papp László Budapest Sportdíjat. jochapress.hu (2017. november 17.) (Hozzáférés: 2017. november 18.)

Források

• Nemzeti Sportszövetség - Vaskuti István Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kajak-Kenu Sport - Vaskuti István
• Vaskuti István profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 282. o. ISBN 963-495-014-0

• Olimpiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap