From Wikipedia, the free encyclopedia
A V–22 Osprey (a. m. halászsas) billenőrotoros katonai konvertiplán, amely egyszerre rendelkezik VTOL (függőleges fel- és leszállás) és STOL (rövid nekifutású fel- és leszállás) képességekkel. A gépet olyan feladatokra tervezték, amelyekben egyszerre van szükség egy hagyományos helikopter bevethetőségére és egy nagy hatótávolságú és sebességű turbólégcsavaros repülőgépre. A V–22-t a Boeing Rotorcraft Systems együttműködésével a Bell Helicopter fejlesztette ki és gyártja. A gép első felhasználói az Amerikai Tengerészgyalogság és a Légierő.
| V–22 Osprey | |
 | |
| Tengerészgyalogosok ugranak ki egy Osprey-ből | |
| Funkció | V/STOL csapatszállító konvertiplán |
| Gyártó | Bell Helicopter és Boeing |
| Ár | 68 millió dollár (2008)[1] |
| Fő üzemeltetők |  Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága,  Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje |
| Kapacitás | 24 ülő katona, 32 álló katona vagy 7500 kg teher |
| Személyzet | 2 pilóta |
| Első felszállás | 1989. március 19. |
| Szolgálatba állítás | 2005. december 8. |
| Méretek | |
| Hossz | 17,5 m |
| Fesztáv | 14 m |
| Magasság | függőleges vezérsíkok tetejéig 5,5 m függőleges helyzetbe állított hajtóművekkel 6,73 m |
| Szárnyfelület | 28 m² |
| Rotorátmérő | 11,6 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 15 030 kg |
| Max. felszállótömeg | 27 400 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Rolls-Royce Allison T406 gázturbina |
| Teljesítmény | 2×4586 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 565 km/h |
| Utazósebesség | 446 km/h |
| Átesési sebesség | 185 km/h (repülő módban, vízszintes állású hajtóművekkel)[2] |
| Hatótávolság | 1627 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 7925 m |
| Emelkedőképesség | 11,8 m/s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz V–22 Osprey témájú médiaállományokat. | |
A „Saskarom” hadművelet 1980-as kudarcát követően az amerikai haderők számára bebizonyosodott,[3] hogy szükség van egy „újfajta repülőgépre, amely nemcsak függőlegesen tud le- és felszállni, de gyorsan képes katonákat is szállítani”.[4] Az Amerikai Védelmi Minisztérium 1981-ben beindította az Összfegyvernemi függőleges fel- és leszállású repülőgép kísérleti programot (JVX, Joint Service Vertical Take-off/Landing Experimental), amelyet először a Hadsereg, majd később a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság irányított.[5][6] A JVX egyesítette a Tengerészgyalogság, a Légierő, a Hadsereg és a Haditengerészet igényeit.[7][8] A gép előzetes tervezésére 1982 decemberében írtak ki egy tendert, amelyre az Aérospatiale, a Bell Helicopter, a Boeing Vertol, a Grumman, a Lockheed és a Westland Helicopters jelentkezett. A Hadügyminisztérium a pályázókat arra kérte, hogy közös konzorciumokat hozzanak létre, a Bell így került egy csapatba a Boeing-gal. A Bell–Boeing csoport 1983. február 17-én beadott pályázatában a Bell XV–15 nagyobb, továbbfejlesztett változatát ajánlotta. A tenderre ez az egyetlenegy pályázat érkezett.[9]
A JVX nyertese 1985 januárjában megkapta a „V–22 Osprey” típusjelölést. A tengerészgyalogsági változat az MV–22, a Légierő változata a CV–22 jelölést kapta – az eltérés oka, hogy a CV-előjel a haditengerészeti repülőgép-hordozónak van fenntartva.[10] A V–22 billenőrotoros repülőgép nagybani fejlesztése 1986-ban kezdődött el,[1] az első példány 1988 májusában gördült ki az összeszerelő-üzemből. Ebben az éven lépett ki a Hadsereg a programból, hogy költségvetését hamarabb megtérülő repülési programokra fordítsa.[11]
A V–22 részegységei közül a Bell Helicopter gyártja a szárnyfeleket, a hajtóműgondolákat, a rotorokat, az erőátviteli rendszert, a gép farkát valamint a rakodórámpát és integrálja a Rolls-Royce hajtóműveket. A Boeing gyártja a géptörzset, a pilótafülkét, az avionikai rendszereket és az irányítórendszert. A gép alkatrészeit Philadelphiában valamint a texasi Grand Prairie-ben és Fort Worth-ben gyártják – a végső összeszerelés a Bell amarillói üzemében történik, szintén Texasban.[12][13]
A hat V–22 prototípus közül az első 1989. március 19-én szállt fel helikopter üzemmódban, szeptember 14-én pedig repülőgépként. A harmadik és a negyedik prototípus 1990. decemberében a USS Wasp fedélzetén sikeresen elvégezte az első haditengerészeti próbákat. A negyedik és az ötödik prototípus 1991. június 11-én, illetve 1992. július 20-án lezuhant és megsemmisült. Utóbbi eset után – melyben 7 fő meghalt – a vizsgáló bizottság a repüléseket 11 hónapra leállíttatta. 1992. október–1993. április között a Bell és a Boeing áttervezte az Ospreyt: csökkentették az üres tömeget, egyszerűsítették a gyártási folyamatokat és lejjebb szorították a gyártási költségeket. Az így áttervezett változat lett a B modell.[14] A berepülési program 1993 augusztusában folytatódott az átépített B modellekkel.[1]
1997. február 5-én a megmaradt és átépített 4 db nullsorozat példányból az első megkezdte a berepülési programot a Haditengerészet Patuxent River-i berepülőbázisán (Naval Air Warfare Test Center).[15] Az első négy, alacsony intenzitással gyártott sorozatpéldányt 1997. április 2-án rendelték meg és 1999. május 27-én szállították le. A tizedik Osprey – azaz az 1997-ben megrendelt 4. sorozatban gyártott gép – a USS Saipan fedélzetén 1999 januárjában végezte el a típus második tengerészeti tesztsorozatát (Sea Trial).[1] Áprilisban pedig teheremelési és szállítási próbát hajtott végre, külső függesztményül egy 3175 kg tömegű, 155 mm-es M777 vontatott tarack szolgált.[16] 2000-ben a Boeing bejelentette, hogy a gép orrába egy 12,7 mm-es GAU–19 Gatling-géppuskát szerel,[17] ám ezt az ötletet később elvetették.
2000-ben ismét lezuhant két Osprey, április 8-án és december 11-én. A balesetekben 23 fő (köztük 19 tengerészgyalogos) vesztette életét. A V–22 gyártását leállították, amíg a baleset okait felderítették és egyes alkatrészeket újraterveztek.[18] A gépvesztések legfőbb oka a szokatlan vezérlési mód, illetve az ún. örvényorsó-hatás nem megfelelő lereagálása a pilóták részéről. A jelenség földközelben a felszállás közbeni és leszállás előtti kilebegtetés repülési tartományaiban jelentkezik, amikor a két hajtóművet elfordítják. Ezeket szimulátoros gyakorlatokkal és a kormánylapvezérlő szoftverek módosításával küszöbölték ki. Sok kritika érte a programot, főként költségtúllépései miatt, ami a rendhagyó kialakításnak tudható be.
A V–22 végül 2005 júniusában jutott a berepülési sorozat végére.[19] A csapatpróbák során a gép jól vizsgázott: sikeresen teljesített nagy távolságú bevetéseket, repült nagy magasságon és a sivatagban, valamint üzemelt hajófedélzetről is. A korábbi balesetek okait a V–22 programiroda állítása szerint mind elhárították.
2005. szeptember 28-án a Pentagon hivatalosan is jóváhagyta a V–22 sorozatgyártását és december 8-án hadrendbe állították a típust. Az évi 11 gép összeszerelését a tervek szerint 2012-re évi 24 és 48 gép közötti nagyságrendre növelnék. A Pentagon összesen 458 gépet szándékozik vásárolni: 360-at a Tengerészgyalogság, 48-at a Haditengerészet és 50-et a Légierő számára, a fejlesztési költségekkel együtt 110 millió dolláros darabáron.[1] 2007-ben a V–22 árát 70 millió dollárban állapították meg, de a haditengerészet a 2008-ban beindult ötéves szerződés eredményeként azt remélte, hogy a darabárat 10 millió dollárral lehet csökkenteni.[20]
A külföldi érdeklődők közül elsőként Izrael jelezte, hogy vásárolna V–22 Osprey-t, de a rendelést még nem erősítették meg.[21][22]
Az Osprey a világ első sorozatban gyártott billenőrotoros katonai repülőgépe. A szárnyvégeken egy-egy hajtóműgondolában található a háromlapátos propeller-rotort („proptort”) meghajtó gázturbinás sugárhajtómű és a reduktor. Fel- és leszálláshoz a gép helikopterként viselkedik a gondolák függőleges állapotban, a proptorok vízszintesen állnak. Repülés közben a gondolák 12 másodperc alatt 90 fokkal elfordíthatóak és a V–22-ből egy helikopternél sokkal gazdaságosabb üzemanyagfelhasználású turbólégcsavaros repülőgép válik. Rövid nekifutású fel- és leszálláshoz (STOL) a gondolákat legfeljebb 45 fokig forgatják el. Helytakarékos tároláshoz a V–22 szárnya a géptörzs hossztengelyébe fordítható és a proptorokat is 90 másodperc alatt egymás mellé lehet hajtani.[23]
Az óriási rotorok miatt az Osprey nem képes vízszintesen, repülőgépként felszállni vagy leszállni.
A V–22 pilótafülkéje korszerű „glass cockpit” rendszerű, négy multifunkcionális kijelzővel és egy nagyobb méretű központi kijelzővel. Ezeken a pilóták sokféle információt jelentethetnek meg: digitális térképeket, az infravörös kamera képét, repülési műszereket, navigációs adatokat (TACAN, VOR, ILS, GPS, INS), valamint rendszeradatokat. A fejlesztéseknek köszönhetően a fedélzeti Cockpit Management System (CMS) robotpilótája képes emberi beavatkozás nélkül repülőgép-üzemmódból 20 méteres függésig vezetni a gépet.[24]
A V–22 háromszorosan redundáns fly-by-wire rendszerű repülésvezérlő rendszerrel rendelkezik. A gondolák függőleges állásánál a repülésvezérlő számítógép az Osprey-t helikopterként irányítja, a rotorok ciklikus vezérlésével. Vízszintes gondolaállásnál, repülőgép-üzemmódban a kombinált csűrők és fékszárnyak, a függőleges vezérsík és a magassági kormány vezérlésével irányítható a gép, akárcsak egy hagyományos merevszárnyú repülőgép. A két üzemmód közötti átmenet a gondolák teljes 96 fokos mozgásánál jelentkezik - minél kisebb vízszintes szöget zárnak be a gondolák, annál nagyobb hatásuk van a repülőgép kormányfelületeinek.
Az Osprey támadófegyverrel nem rendelkezik. Mindössze 1 db 7,62 mm-es védőgéppuskával szerelték fel, amely csak a rámpa leeresztett helyzetében használható. A fejlesztés korábbi szakaszában elvetett, orrba beépített 12,7 mm-es GAU–19-t tervezik beszerelni. A BAE Systems fejleszt egy távvezérlésű fegyverrendszert a típushoz, ennek üzembe állítása azonban szintén később várható.
_in_the_Pacific_Ocean,_25_February_2021_(210225-N-JX182-1011).jpg)
Az Amerikai Egyesült Államok TengerészgyalogságaA Tengerészgyalogság VMMT–204 kiképző százada 2000 márciusa óta oktatja az Osprey-pilótákat. Elsőként 2005. június 5-én a HMM–263 század kezdte meg az MV–22-k átvételét. December 8-án James F. Amos altábornagy[31] – a 2. Tengerészgyalogsági Expedíciós Erő (II MEF, II Marine Expeditionary Force) parancsnoka – átvette az első MV–22 flottát és az alakulatot hivatalosan is átnevezte VMM–263-ra. Őket 2006. augusztus 31-én követte a HMM–162, amely az átvételt követően VMM–162-re alakult. 2007. március 23-án a VMM–266 lett a harmadik Osprey-század.[28] 360 db-ot rendelt a Pentagon.
Az Amerikai Egyesült Államok LégierejeAz alakulatok CV–22B-ket üzemeltetnek. 50 darabot rendelt a Pentagon.
Az Amerikai Egyesült Államok HaditengerészeteA HV–22B-re egyelőre nem érkezett megrendelés, a gép haditengerészeti szerepét még nem sikerült tisztán megfogalmazni. Egy 2009 szeptemberében kiadott ajánlás szerint az Osprey a C–2 Greyhound flottalogisztikai feladatait látná el. A V–22 előnye abban rejlik, hogy nem csak repülőgép-hordozókon képes leszállni, így a helikopterek hatótávolságán kívül eső hadihajókra is képes lenne ellátmányt és személyzetet szállítani.[32]
1999-ben a Brit Királyi Haditengerészet egy közös brit-amerikai projekt keretén belül megvizsgálta a V–22 hasznosíthatóságát.[33]
Izraeli LégierőIzrael számos esetben jelezte MV–22 gépek beszerzési igényét, de megrendelését még nem hagyták jóvá illetve adták le.[21][22]
Norvég Királyi LégierőA Westland Sea Kingek 2015-ös kivonását követő kutatási és mentési feladatok ellátására vizsgálja a V–22-t.[34] A 10-12 helikoptert érintő Norwegian All Weather Search and Rescue Helicopter (NAWSARH) programban az Osprey-n kívül az AgustaWestland AW101, az Eurocopter EC225, az NHIndustries NH90 és a Sikorsky S–92 képességeit vetik össze.[35]
Japán Légi VéderőJapán a védelmi minisztériuma honlapján érdeklődését fejezte ki döntött rotorú repülőgépek vásárlására 2015-ben.[36]
A légierő első CV–22 Osprey-ját az 58. különleges hadműveleti ezredhez osztották be 2006. március 20-án.[37] Az első CV-22 századot, a 8. különleges bevetések századát 2009. elején állítják hadrendbe.[3]
Az Osprey 2007-ben lépett a tengerészgyalogság operatív szolgálatába, helyenként felváltva a CH–46 Sea Knight századokat.[38] 2007. április 13-án a tengerészgyalogság bejelentette, hogy tíz V-22-t küld Irakba. Ez volt az Osprey első harci bevetése.[39][40]
2007. július 10-én egy MV-22 landolt a brit haditengerészet HMS Illustrious anyahajóján, az Atlanti-óceánon. Ez volt az első eset, hogy egy Osprey idegen nemzetiségű hajóra szállt.[41]
1991 és 2000 között négy géptöréses repülőesemény történt.
A 2006-os hadrendbe állítása során hét kisebb balesetet könyvelhettek el az üzemeltető alakulatok.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
