Remove ads
(1829-1897) bölcsészdoktor, régész, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, az MTA rendes tagja From Wikipedia, the free encyclopedia
Csicsókeresztúri Torma Károly (Kudu, 1829. október 13.[1] – Porto d'Anzio, 1897. február 28.) bölcsészdoktor, régész, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, az MTA rendes tagja.
Torma Károly | |
Pollák Zsigmond metszete a Vasárnapi Ujságban | |
Született | 1829. október 13. Kudu |
Elhunyt | 1897. február 28. (67 évesen) Porto d'Anzio |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Torma József |
Foglalkozása | bölcsészdoktor, régész, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő |
Tisztsége |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Torma Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Édesapja Torma József történész, édesanyja az erdélyi örmény nemesi Dániel család leszármazottja, Dániel Jozefa.[2][3] Testvére Torma Zsófia régész.
Tanulmányait a besztercei piarista algimnáziumban, majd a kolozsvári líceumban végezte (1848), ahol jogot tanult. 1848-ban követi írnokként kísérte el apját az erdélyi országgyűlésre, majd a pesti nemzetgyűlésen lett írnok. Ezután Bem tábornoknál szolgált mint honvéd, eme pályafutását 1849. augusztus 26-án fejezte be a zsibói fegyverletételnél. Innentől bujdosásba kényszerült, megjárta a Kereki pusztákat, majd Biharban élő rokonaihoz került. Hazatérése után ő látta el a gazdasági ügyeket, mivel apja betegeskedett. 1853-ban vette át a csicsókeresztesi és kudui birtokait, ahol gazdálkodott és archaeológiával foglalkozott. 1855. január 25-én vette feleségül Szászvárosban vízszentgyörgyi Makray Sándor leányát, Makray Bertát. Frigyükből négy gyermek született, ezek közül kettő még gyermekkorában elhunyt. Torma Károly a gazdálkodással egyidejűleg közjoggal és régészettel is foglalatoskodott, ezidőtájt kezdte el gyűjteni az epigráfiai adatokat Dacia római kori történetéhez, valamint ásatásokat végzett Ilosván. 1857-ben látogatta meg csicsókeresztúri birtokán Theodor Mommsen német római jogász és ókortörténész, aki a berlini tudományos akadémia megbízásából utazott Erdélybe hogy az újabb epigráfiai kincset felkutassa, egyben Tormára is nagy hatással volt, újabb kutatásokra buzdította őt. 1861-ben megyei szolgabíró lett. 1861. december 20-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1881. május 20-ától pedig rendes tagja lett. 1863-ban követként vett rész a szebeni országgyűlésen, és az 1865. november 20-ai kolozsvári országgyűlésen, mely az unió újfent kimondta. Az országgyűlést követően január 9-étől 1867 tavaszáig a magyar országgyűlésnek lett tagja Deák-párti képviselőként. Kinevezték Belső-Szolnok vármegye főispánjává, mely tisztet 1872-ig töltötte be. Ekkor újból képviselővé választották, így ismét Deák Ferenc bizalmasai között tudhatta magát, a képviselőházban mint alelnök tevékenykedett. 1875-ben egy időre visszavonult, 1876-ban viszont már a kolozsvári egyetemen tanított mint a közjog tanára. 1878-tól a budapesti egyetemen oktatott régészetet. Feltárta Aquincum romjait (1879-1887), megalapította az Aquincumi Múzeumot. Másfelől Dácia kutatásával és leírásával is foglalkozott. 1887-ben nyugdíjazták, ezután Rómába (majd Porto d'Anzióba) költözött. A Történelmi Társulat választmányának, a bécsi régészeti bizottságnak és a római archaeologiai intézetnek is tagja volt. Emlékbeszédet tartott róla Téglás Gábor a Magyar Tudományos Akadémián 1904. december 10-én. 1909-ben leplezték le emlékművét az aquincumi múzeum falán. Főmunkatárs volt Mommsen Dacia epigraphiájának összeállításában. Számos szakfolyóiratban publikálta értekezéseit (Ephemeris Epigraphica, Erdélyi Múzeum, Archaeologiai Értesítő, Arch.-epigr. Mittheilungen aus Oesterreich).
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.