Tihanyi Béla (színművész)

Tihanyi Béla, született Tauss Béla, névváltozat: Tausz (Miháld, 1883. december 7.^[3] – Budapest, Józsefváros, 1941. december 25.)^[4] színész, rendező.

Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Tihanyi Béla (egyértelműsítő lap).

Tihanyi Béla
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1931)
Született	Tausz Béla 1883. december 7. Miháld[1]
Elhunyt	1941. december 25. (58 évesen) Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Rafanides Katalin
Foglalkozása	színész operarendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Tausz (Tauss) Salamon és Kohn Rozália fiaként született. Színi pályára lépett 1902-ben, Nádassy igazgatónál. A vidék nagy társulatainál működött (Pécs 1902–1905, 1914–1915, 1916–1920), 1922–23-ban a Várszínházban, végül Pestre szerződtették, a Blaha Lujza Színházhoz, ahol 1925-ig szerepelt. Érces basszbaritonja énekes szerepkört nyitott meg számára és csakhamar a klasszikus operettek nélkülözhetetlen oszlopa lett. 1932–34-ben mint operaszervező titkár tevékenykedett, ezt követően operarendező volt Fodor Oszkár pécsi társulatánál. 1936 és 1940 között az Országos Színészegyesület elnöki tisztét is betöltötte. Felesége Rafanides Katalin volt.

Játékmodora

Átgondolt játéka, férfias egyénisége nemes veretet adott alakításainak. Azok közé a tömörhangú énekesek közé tartozott, akik igen jó színészek. Tudott könnyed is lenni és egyidőben keresett énekes bonvivánt volt. A víg özvegy Danilójától Carmen Escamillójáig győzte tehetséggel, erővel; Rip van Winkle-je kifogástalan, emlékezetes teljesítmény úgy szívhez szóló, mint átérzett, átgondolt játék tekintetében. Nagyvonású alakításai közül a Gólem áll első helyen. Tiszta magyar beszéde prózai darabokban kitűnően érvényesült. Hotel Imperiálbeli Tábornok alakítása kiegyensúlyozott művészi produkció. Ocskay brigadéros markáns Szörényije volt, majd a Leányvásár Tomja. Hoffmann csodadoktora nem maradt el Arcübasev Féltékenységbeli vad, kaukázusi hercege mögött. Úgynevezett "ütilité" volt és mégis minden hangja, lépése messze esett a sablonos, átlag színészettől.

Jegyzetek

1. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
3. Születési bejegyzése a csurgói izraelita hitközség születési akv. 31/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
4. Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 2594/1941. folyószáma alatt.

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931. 354. o.

• Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap