From Wikipedia, the free encyclopedia
Bartók Béla Zongoraszonátája (E-dúr) (Sz. 80; BB. 88) 1926-ban keletkezett, 12 perc 52 másodperc hosszú és három tételt tartalmaz. A mű a klasszikus szonáta felépítésnek megfelelően épül fel. Ezt a művet is az Universal Edition adta ki először. Az Improvizációk magyar parasztdalokra után a zongora-alkotásban több éves szünet, majd 1926-ban újabb fellendülés következett. Ezt a fellendülést jelzi a szólódarabok mellett az Első zongoraverseny megalkotása is.
A Szonáta bizonyos értelemben az Allegro Barbaro stílusának folytatója: ez elsősorban a zongora ütőhangszer-effektusaiban nyilvánul meg, továbbá – ami tulajdonképpen az ütőhangszer-jellegből következik – súlyos veretű tematikájában, kalapácsütésként lezuhanó, kemény hangzatainak egyenletesen dübörgő ritmikájában, a dallamosság – főként a népdal-intonáció – szinte teljes mellőzésében.
Az E-dúr hangzat az első tételben központi funkciót tölt be. A szonáta formájú első tétel után háromszakaszos lassú tétel következik, kódával. A zárótétel variáció és rondó kombinációjából kialakított forma.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.