Szentmártonmacskás

Szentmártonmacskás falu Romániában, Kolozs megyében.

Szentmártonmacskás (Sânmărtin)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Kajántó
Rang	falu
Községközpont	Kajántó
Irányítószám	407520
SIRUTA-kód	57065
Népesség
Népesség	146 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 23° 34′ 06″46.899492, 23.56841
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmártonmacskás témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

Kolozs megyében, Kolozsvártól északnyugatra, Kajántó és Kolozsgyula között, Magyarmacskás szomszédjában fekvő település

Története

Az Árpád-kori település, Szentmártonmacskás nevét az oklevelek 1283-ban említették először Machkás néven.

1307-ben inferior Machkás elnevezéssel fordult elő az oklevelekben.

1310-ben Machkás néven írták nevét és ekkor már megnevezték Szent Márton-templomát is, mely a mai Magyarmacskás-al közös templom volt és a két falut egymástól csak egy patak választotta el, s mindkét falut a közös templom után nevezték akkor Szentmártonmacskásnak.

1332-ben már Lőrinc nevű papját is említették.

1334-ben Pál nevű papja 2 garas pápai tizedet fizetett.

1440-ben is említik a település nevét az oklevelekben, ekkor Zenthmártonmacskás néven írták nevét.

1450-ben Zentmárton Machása néven szerepelt az oklevelekben.

1667-ben nevét már Alsómachás néven említették, valószínűleg ekkortájt válhatott két részre a falu: Alsó- és Felsőmacskásra.

1693-ban nevét már Alsó Szentmártonmachás néven írták.

1895-ben a régi Szentmárton templomot lebontották és újat építettek helyette.

A falunak nevet adó Szentmárton templom Magyarmacskás területén állt, s a két falu közösen használta. Középkori lakói katolikusok voltak, azonban a reformáció idején reformátusokká lettek.

Szentmártonmacskás a trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott.

Források

• Győrffy György: Kolozs vármegye
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6