Szemelnye

Szemelnye (1899-ig Smilnó, szlovákul: Smilno) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.

Nem tévesztendő össze a következővel: Szemenye.

Szemelnye (Smilno)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Bártfai
Rang	község
Első írásos említés	1250
Polgármester	Vladimír Baran
Irányítószám	086 33
Körzethívószám	054
Forgalmi rendszám	BJ
Népesség
Teljes népesség	678 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	52 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	413 m
Terület	13,80 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 23′ 05″, k. h. 21° 20′ 58″49.384722222222, 21.349444444444
Szemelnye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemelnye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

Bártfától 15 km-re északkeletre, a lengyel határ közelében található.

Története

A települést 1250-ben IV. Béla király adománylevelében „Zemelne” alakban említik először, melyben a szemelnyei birtokot a Tekule nembeli István fiainak: Simonnak, Istvánnak és Salamonnak adja. Valószínűsíthető azonban, hogy a település már a 11. században is létezett és ezzel a vidék egyik legősibb települése volt. 1269-ben István ifjabb király és az egri káptalan oklevelében említik „Zelemdene” alakban. A Tekule nemzetség később is birtokos a községben. Már a 13. század végén felépült a falu Szent István király tiszteletére szentelt kora gótikus temploma, mely az átépítések után lényegében a mai napig is fennáll. A templomot és plébánosát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is megemlíti.

1347-ben Demeter fiai Mihály és György tiltakoznak a királynál, mivel Makovica várának kapitánya a birtokaik egy részét elfoglalta. Ebben az okiratban a falu „Scemelnye” néven szerepel. 1355-ben I. Lajos király megerősíti birtokaiban a nemzetséget, egyúttal megbízza az egri káptalant, hogy a szemelnyei uradalom határait jelölje ki. A 14. század második felében azonban a nemzetség mégis elveszíti a szemelnyei birtokot, mert 1364-ben a király a makovicai uradalommal együtt a Czudar családnak adja.

1427-ben az adóösszeírás szerint a faluban a bíró házán kívül még 45 porta volt, melyek a királynak fizették az adót. Később többen elköltöztek a faluból, mert a század második felében csak 24 portát számláltak. Ezzel azonban Szemelnye még mindig a nagyobb falvak közé tartozott. 1492-ben 10 házas jobbágytelke volt, emellett 4 ház üresen állt. A templomnak még a 15. század végén is csak fatornya volt.

1548-ban 4 és fél, 1588-ban 4 portája adózott. 1600-ban 20 háza volt és a század elején újabb jobbágycsaládok költöztek a településre. 1618-ban „Smilna” faluban már 48 házat számláltak. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoztak. A soltész házán kívül templom, plébánia, iskola is állt a faluban, határában két halastó is volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZMILNO. Szmizsán. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Gróf Áspermont Uraság, lakosai többfélék, fekszik Zborónak szomszédságában, és annak filiája; határja meglehetős.”^[2]

1831-ben nagy kolerajárvány pusztított, majd ennek nyomán parasztfelkelés tört ki, melyben Szemelnye lakói is részt vettek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Smilnó, tót falu, Sáros vgyében, a makoviczi uradalomban, Zboróhoz 1/2 órányira, 882 romai, 9 g. kath., 10 zsidó lak. Ut. p. Bártfa.”^[3]

1873-ban újabb kolerajárvány söpört végig a településen. 1890-től sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 751, többségben szlovák lakosa volt, jelentős lengyel és cigány kisebbséggel.

2001-ben 744 lakosából 732 szlovák volt.

2011-ben 712 lakosából 687 szlovák.

Nevezetességei

Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű, mai formájában 1983-ban épült.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• E-obce.sk
• Községinfó
• Szemelnye Szlovákia térképén
• Térkép
• Nem hivatalos oldal Archiválva 2008. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A plébánia honlapja

Jegyzetek

1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap