From Wikipedia, the free encyclopedia
Szelényi Ferenc (Budapest, 1909. szeptember 4. – Debrecen, 1991. május 18.) a mezőgazdasági tudomány doktora, orvos, talajbiológus.
Anyai ágon Joseph Haydn rokona. Már gyermekkorában megtanult németül és olaszul. A gimnáziumot Ausztriában (Kismarton) végezte, majd a Torinói Egyetem-en szerzett sebészorvosi diplomát. Harmadéves korától 1935-ig a Torinói Egyetem Anatómiai Intézetének belső munkatársa. 1932-ben kórbonctani vizsgálat során fertőződött TBC-vel. 1935-ben a Torinói Egyetem kérésére a TBC oki tényezőinek vizsgálata céljából magyarországi tanulmányutat tett. Még ebben az évben betegségének kiújulása és családi okok miatt hazatelepült Magyarországra. Orvosi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem-en nosztrifikálták.
Fehér Dániel nemzetközi hírű mikrobiológus mellett elsajátította a talajbiológiai vizsgálati módszereket, majd 1936-1940 között Fehér professzor tudományos munkatársa a Műegyetem Soproni Növénytani Intézetében. A rizstermesztés hazai lehetőségét vizsgálta Sopronban, Varsányhelyen és Méhkeréken. 1938-ban a Tiszántúl öntözésének fejlesztése és a rizstermesztés kérdésével kapcsolatban Fehér Dániel és Hank Olivér társaságában olaszországi tanulmányutat tett. 1940-ben Fehér Dániel javaslatára a Kisújszállási Kísérleti Állomásra került Frank Melanie mellé. Ugyanebben az évben addigi nevét (Frischmann) megváltoztatta, és mint egyenes ági rokon Szelényi Lajos orvos, tápiószelei földbirtokos nevét veszi fel. 1941-ben addigi kutatási eredményeire való tekintettel a Sarkadi Talajtani És Öntözési Kísérleti Állomás vezetője lett.
1943 végén kénytelen lemondani tisztségéről. 1944 júliusáig Budapesten a Sarkadi Magyar Föld Rt. cégvezetője, és az Öntözési, Mezőgazdasági és Ipari Rt. (ÖMIRT) rizsnemesítője, majd munkaszolgálatra viszik, de TBC-je miatt rövidesen hazaengedik. 1944 december végéig bujkál, majd a Svéd Vöröskereszt védelme alatt Budapest ostroma idején vezeti annak gellérthegyi illetve később a Nagyajtai utcai szükségkórházát. 1945 júniusától 1947 júniusáig a János Kórházban lévő Tüdőgyógyászati Klinikán előbb segédorvos, majd tanársegéd.
1947-től egyetemi tanár a Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztályának Talajtani Tanszékén. 1949. január 1-jén áthelyezik a Debreceni Osztály Talajtani Tanszékére, mely három hónap múlva megszűnt, így a továbbiakban a Debreceni Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Agrokémiai Osztályát vezette. 1950-ben jelentős vagyonát államosították. 1951-ben kérelmezte a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottságától egyszerűsített úton a doktori címet, de 1952-ben mindössze a kandidátus-i fokozatot kapta meg. A doktori eljárás engedélyezésére csak 1988-ban kerülhetett sor. 1953-ban Nagy Imre hatalomra kerülése után az agrárfelsőoktatás újjászervezésekor megbízták a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia (a későbbi Debreceni Agrártudományi Egyetem, ma Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ) Kémiai-Talajtani Tanszékének szervezésével és vezetésével, mely 1964-ben a Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék nevet kapta. 1972-ig állt a tanszék élén, ami mellett évekig, mint igazgatóhelyettes illetve rektorhelyettes irányította és szervezte a kutatómunkát, valamint szerkesztette a tudományos kiadványokat. 1960-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mint kandidátus doktorrá avatták. A Magyar Mikrobiológiai Társaság (MMT) alapító vezetőségi tagja. A MTESZ Hajdú-Bihar megyei Szervezetének alapító tagja, 1952-1964 között elnöke, 1964-1980 között társelnöke, 1980-tól haláláig tiszteletbeli elnöke volt. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságában tagja volt a Mezőgazdasági Szakbizottság Növénytermesztési Munkabizottságának.
1976-ban 67 éves korában ment nyugdíjba, de mint nyugalmazott egyetemi tanár a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szaktanácsadói és kutatói munkát végzett egészen haláláig.
1984-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem a "doctor honoris causa" címet adományozta neki, melyet pályafutása egyetlen elismeréseként tartott számon. Dr.Dr.Dr.Szelényi Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár a mezőgazdasági tudomány doktora pályája során több mint 100 tudományos közleményt adott ki. Elhunyt Debrecenben 1991. május 18-án.
Pályafutása egyrészt orvosi, másrészt mezőgazdasági kísérleti kutatómunkához kapcsolódott. Az orvosi diplomával és praxissal rendelkező, kórbonctani, TBC-okozati, rizsnemesítési és termesztési, talaj- és növénybiológiai, öntözési, talajtani, mikrobiológiai és agrokémiai kutatásokat végző Szelényi professzor pályáját, mint kutatóét három fő részre oszthatjuk.
A torinói évek alatt kórbonctani vizsgálatai során kimutatta, hogy a szenilis fibrózis (májfibrózis) nem élettani jelenség, hanem kóros folyamatokra vezethető vissza. Vizsgálati eredményeit német és olasz szakfolyóiratokban tette közzé.
A talajok vízgazdálkodására, a talajoltásra és meszezésre vonatkozó kutatásai mellett kimutatta, hogy a rizs-nek kezdeti fenofázisában levegőre van szüksége. Erre az eredményre alapozva az 1930-as évek végén kidolgozta a rizs nagyüzemi termesztésének módszerét: nyirkos talajba gépi vetés, vízborítás nélküli kelesztés, majd ezután árasztás.
Annak érdekében, hogy a hazai éghajlati viszonyoknak megfelelő, valamint korán érő, hibátlan, acélos rizs kerüljön termesztésre, rizsnemesítést végzett. Ennek eredményeképpen 1943-ban hazánkban először az általa nemesített három rizsfajta kapott állami fajtaelismerést, mint eredeti hazai nemesített rizsfajta. Törzsszámuk: Ömirt 39., Ömirt 210. és Ömirt 239. További öt fajtája feltételes elismerésben részesült.
Főbb kutatási területei:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.