Remove ads
Szaljut–1 (oroszul: Салют 1) volt az első szovjet emberes teszt űrállomás, amely hosszútávú szolgálatra űrhajósokat fogadott (eredeti neve Zarja, a Szaljut nevet később kapta).[1] Az Almaz katonai űrállomás módosított változata.
| Szaljut–1 | |
 | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Gyártó | Hrunyicsev Gépgyár |
| Típus |
|
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1971. április 19. |
| Indítás helye | Bajkonur |
| Hordozórakéta | Proton |
| Visszatérés dátuma | 1971. október 11. |
| Élettartam | 175 nap |
| Tömeg | 18 425 kg |
| Pályaelemek | |
| Pályamagasság | 200–222 km |
| Inklináció | 51,6° |
| Periódus | 88,5 perc |
| COSPAR azonosító | 1971-032A |
| SCN | 05160 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A szovjet Hold-program leállítása tette lehetővé az emberes űrállomás-program elindítását. Célja, hogy mikrogravitációs környezetben teszteljék az űrállomás elemeit, a tudományos kutatások és kísérletek végrehajtásának lehetőségeit.
Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej, az OKB–52 (ma: NPO Masinosztrojenyija) vezetője irányította az Almaz típusú katonai űrállomás fejlesztését. Az Almaz program leállításával, más hosszú időtartamú űrállomás programot/DOS (Долговременная Орбитальная Станция) dolgoztak ki a folyamatosan jelentkező, egyre megújuló katonai (fotófelderítő) és polgári feladatok teljesítésére. Az űregységet giroszkóppal stabilizálták. Programjának teljesítését fedélzeti számítógép (ARGON – elektroncsöves) segítette. Az űrállomás testét Szojuz űrhajó, a katonai Almaz űrállomás és az R–7 Szemjorka egységeiből állították össze. A szabványosítottan, sorozatgyártással készülő Szojuz űrhajó (későbbi típusaival – teheráru; üzemanyag) alkalmazásával tervezték biztosítani az állandó személyzetet. A Szaljut űrállomás 1970. február 16-án kapta meg az építési engedélyt, elkészítésére 1,5 évet biztosítottak.
Remove ads
Építette a Hrunyicsev Gépgyár. A kutatási programot összeállította a szovjet Tudományos Akadémia tudományos csoportja. A szovjet űrkutatást a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO) irányította, felügyelte, valamint alkalmazta a katonai (repüléshez kapcsolódó) felkészültséggel rendelkező űrhajósokat.[2]
Megnevezései: Saljut–1; DOS–1 (ДОС–1 – Долговременная Орбитальная Станция); COSPAR: 1971-032A; GRAU-kódja: 11F715 (17KS modell, sorozatszám 121); kódszáma: 5160.
1971. április 19-én a Szaljut-program keretében Bajkonurból az LC–81/24 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Proton–K (254-01) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Orbitális pályája 88,5 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 200 kilométer, apogeuma 222 kilométer volt.
Remove ads
- lehetséges űrhajósok száma: 3 fő
- elfoglalt napok: 24 nap
- villamos teljesítmény: 1000 W
- bruttó tömege: 18 210 kilogramm
- hossza: 15,8 méter
- belső hossza: 13,6 méter
- hasznos tér: 9,80 méter
- átmérő: 4,15 méter
- hermetikus terek légköbmétere: 82,5 m³
- folyamatosan használható szabad terek: 47 m³
- fordulatok száma: 2929
- megtett távolság: 118 602 524 kilométer, 73 696 192 mérföld
Az űreszköz öt részből tevődött össze
- az első a passzív dokkolórendszer a zsilipkamrával (hossza 2, átmérője 1–3 méter). Egyetlen zsilipkamra és dokkolószerkezet volt, ezért csak egy űrhajót fogadhatott.
- a második, a nyomás alatt lévő fő rész (átmérője 4 méter; 7 munkahellyel), rajta 20 ablakot kiépítve,
- a harmadik nyomás alatt lévő rész tartalmazta: a vezérlő-, a kommunikációs, az áramellátó, a létfenntartó rendszereket, valamint egyéb kiegészítő berendezéseket,
- negyedik részben (átmérője 2 méter, nyomásszabályozás nélkül) helyezték el a hajtóanyag-tartályt, a pályaelemek biztosítását szolgáló motorokat, az éjszakai (földárnyék) energiaellátását biztosító kémiai akkumulátorokat, az oxigéntartályt, a vizet és a regenerációs rendszereket.
- az ötödik terület: az űrállomás testére (balra és jobbra) szerelték a 4 darab (szilícium fotocellák) napelem-paneleket (fesztávolságuk 16,5 m), kint kapott helyet a hőszabályzó rendszer, a helyzetmeghatározó egység, egyéb berendezések.
Szojuz–11 legénységének programja
- az űrállomás üzembe helyezése, irányítóközponttal történő kapcsolat tesztelése, ellenőrző mérések végrehajtása, fedélzeti rendszerek üzempróbája,
- az űrállomás pozíciójának meghatározása, üzemi magasságba emelése,
- a Föld tanulmányozása: geológiai, ásványtani, mezőgazdasági, meteorológiai (felső rétegek; hó- és jégtakaró; tengerek; viharzónák, stb. vizsgálata),
- a világűr tanulmányozása: fizikai jellemzők, folyamatok és jelenségek különböző tartományokban, csillagászati mérések,
- orvos-biológiai vizsgálatok: az emberi szervezetre ható mikrogravitációs tényezők mérése; védelmi lehetőségek alkalmazása (gyógyszer, torna).
Remove ads
(zárójelben az indítás dátuma)
- Szojuz–10 (1971. április 23.) – sikertelen dokkolás. A néhány nap múlva érkező Szojuz–10 űrhajó nem tudott kikötni az űrállomáson. A Népszabadság az eseményről így számolt be: "Az űrhajó és a Szaljut űrállomás össze- és szétkapcsolását gyakorolták, új szerkezetet próbáltak ki." A valóságban az történt, hogy a két eszköz közötti átjárót nem tudták kinyitni, ezért a küldetést megszakították.[3]
- Szojuz–11 (1971. június 6.) – sikeres dokkolás, a személyzet három hetet töltött az űrállomáson. Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev több mint 3 hétig dolgozott a fedélzetén. Visszatéréskor az űrhajóból kiszökött a levegő, és mindhárman meghaltak.
1971. október 11-én 175 nap (0,48 év) után földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.
Remove ads
Remove ads
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Remove ads