Szépművészeti Palota (Mexikóváros)
mexikóvárosi kulturális intézmény From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szépművészeti Palota (spanyolul: Palacio de Bellas Artes) Mexikóváros (sőt, egész Mexikó) legjelentősebb kulturális központja, évente körülbelül egymillió látogatója van. Amellett, hogy színház működik benne, két múzeumnak, a Szépművészeti Múzeumnak és a Nemzeti Építészeti Múzeumnak is helyt ad.[1]
| Szépművészeti Palota | |
| Palacio de Bellas Artes | |
 | |
| A palota a Torre Latinoamericanából nézve | |
 | |
| Település | Mexikóváros, Cuauhtémoc kerület |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1904–1934 |
| Megnyitás | 1934. szeptember 29. |
| Építési stílus | art nouveau, art déco |
| Építész(ek) | Adamo Boari, Federico Mariscal |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kulturális központ, színház, múzeumok |
| Elhelyezkedése | |
Szépművészeti Palota
Pozíció Mexikóváros térképén
| |
| é. sz. 19° 26′ 08″, ny. h. 99° 08′ 29″ | |
 | |
| Szépművészeti Palota weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szépművészeti Palota témájú médiaállományokat. | |
Története
Építése a főváros szépítését célzó Porfirio Díaz-i programnak a keretében[2] 1904. augusztus 2-án kezdődött Adamo Boari tervei alapján. A cél az volt, hogy a mexikói függetlenségi háború kitörésének századik évfordulója alkalmából létrehozzanak egy méltó épületet egy nemzeti színház céljára.[3] Az 1910-ben kitört forradalom azonban megakasztotta az építést, így az csak 1934-ben fejeződött be, amikor már Federico Mariscal építészre volt bízva az munka.[4] A palota szeptember 29-én nyílt meg,[2] a benne novemberben Museo de Artes Plásticas (plasztikus művészetek múzeuma) néven megnyitott intézmény Mexikó első művészeti múzeuma lett.[1] A múzeumban népművészeti, festészeti, szobrászati és bélyegkiállítás kapott helyt. 1958-ban a múzeum új nevet kapott: Modern Művészetek Múzeuma, egyúttal felújításokat is végeztek a kiállítótermekben. Hat év múlva azonban egy új modern művészeti múzeum nyílt, így a tárlatot odaköltöztették, az itteni intézmény pedig felvette A Szépművészeti Palota Múzeuma nevet. Állandó kiállítási tárgyai csak az elmúlt néhány évtizedben elkészült falfestmények voltak, ezek bemutatása mellett időszakos kiállításokat rendeztek benne. 1984-ben a negyedik szinten megnyílt a Nemzeti Építészeti Múzeum.[5]
Leírás
A palota Mexikóváros történelmi központjában, Cuauhtémoc kerületben található az Alameda Central park keleti oldalán, a Torre Latinoamericana felhőkarcoló északnyugati, az Edificio La Nacional északi szomszédságában. Mellette található a Bellas Artes nevű metróállomás, ahol a 2-es és a 8-as metróvonal keresztezi egymást.[6]
Hosszúsága több mint 100, szélessége több mint 50 méter. Külsejére az art nouveau stílus a jellemző, belsejére az art déco. A külső díszítőelemek között megfigyelhetők mexikói állatok (jaguárok, kígyók, prérifarkasok), stilizált növények és a spanyol hódítás előtti kultúrák alakjai (például sasharcosok arcképei) is.[4] A három (egy teljes és két fél) kupolával rendelkező palota falait Olaszországból és Mexikó különböző vidékeiről hozott fehér márvány borítja. A főhomlokzaton helyezkedik el a híres „La Sinfonía” nevű dombormű, az épület előtt pedig két pegazusszobor áll.[3]
Nagy színházterme különböző források szerint 1396 vagy 2257 fő befogadására alkalmas, opera- és táncelőadásokat, komolyzenei koncerteket is rendeznek benne. 24 méteres színpadának különlegessége a világon egyedülálló üvegfüggöny: ezt a 24 tonnás alkotást körülbelül egymillió, 2 cm-es üvegdarab felhasználásával készítették.[1] Eredetileg azért tervezték, hogy a tűzvészek ellen védjen. Ezen a függönyön egy tájkép látható az Iztaccíhuatl és a Popocatépetl vulkánokkal, körülbelül az a látkép, ami a 20. század elején a Nemzeti Palotából látható volt. A függöny eredeti terveit Maróti Géza készítette 1908-ban, végül Harry Stoner valósította meg. A New York-i Louis C. Tiffany-házban készült alkotás hajón érkezett Mexikóba. A terem áttetsző mennyezete (Maróti Géza műve) az Olümposzt ábrázolja Apollóval, akit a kilenc múzsa vesz körül.[7] A színpad feletti mozaik szintén magyar mester, Körösfői-Kriesch Aladár elképzelése alapján készült.[forrás?]
A Manuel M. Ponce elnevezésű színházterem 245 ülőhellyel rendelkezik, például kisebb zenei bemutatókat és díjátadókat szoktak benne tartani.[8] Még kisebb méretű (180 férőhely) a például olvasóköröknek, sajtókonferenciáknak és lemezbemutatóknak helyt adó Adamo Boari nevű terem.[9]
Falfestményei
A palota belsejének különleges értéke a 17 darab falfestmény, amelyeket hét mexikói művész: Diego Rivera, David Alfaro Siqueiros, Rufino Tamayo, Manuel Rodríguez Lozano, Jorge González Camarena, Roberto Montenegro és José Clemente Orozco készített. Egy részük már a palota elkészülte előtt létezett más helyszíneken, csak később szállították át őket ide. A legjelentősebb festmények:[1][5]
| Év | Alkotó | Eredeti cím | Címe magyarul |
|---|---|---|---|
| 1926 | Diego Rivera | Carnaval de la vida mexicana | A mexikói élet karneválja |
| 1928 | Roberto Montenegro | Alegoría del viento | A szél allegóriája |
| 1933 | Diego Rivera | Revolución rusa | Orosz forradalom |
| 1934 | Diego Rivera | El hombre, controlador del universo | Az ember, az univerzum irányítója |
| 1934–1935 | José Clemente Orozco | Katharsis | Katarzis |
| 1942 | Manuel Rodríguez Lozano | La piedad en el desierto | Piéta a sivatagban |
| 1944 | David Alfaro Siqueiros | Nueva democracia | Új demokrácia |
| 1945 | David Alfaro Siqueiros | Víctimas de la guerra | A háború áldozatai |
| 1945 | David Alfaro Siqueiros | Víctimas del fascismo | A fasizmus áldozatai |
| 1950–1951 | David Alfaro Siqueiros | Tormento y apoteosis de Cuauhtémoc | Cuauhtémoc kínzása és apoteózisa |
| 1952 | Rufino Tamayo | Nacimiento de nuestra nacionalidad | Nemzetiségünk születése |
| 1953 | Rufino Tamayo | México hoy | Mexikó ma |
| 1957– | Jorge González Camarena | Liberación | Szabadulás |
Képek
.jpg)
Jegyzetek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.