From Wikipedia, the free encyclopedia
A Stimson-doktrína (néhol Hoover–Stimson-doktrína)[1] az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának 1932. január 7-én meghirdetett politikája, amely kimondja, hogy az erővel végrehajtott nemzetközi területmódosítások nem ismerhetők el,[2] így a nemzetközi jog ex injuria jus non oritur elvének átültetése.[3] Nevét Henry L. Stimson amerikai külügyminiszterről kapta, aki Japán 1931. szeptember 18-án, a mukdeni incidenssel kezdődő észak-kínai agressziója[4] és Mandzsukuo kikiáltása után hirdette meg azt, megtagadva a bábállam elismerését.[5] A doktrínára hivatkozott Sumner Welles, Roosevelt külügyi tanácsadója is 1940. július 23-án, amikor nem ismerte el a három balti állam: Észtország, Lettország és Litvánia annexióját a Szovjetunióba.[6]
A doktrína azután született meg, hogy a japánok megsértették a Kellogg–Briand-paktumot a háborúzás tilalmáról, azonban a kínaiak sem tartották be az egyezményt. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Herbert Hoover elnök nem akart gazdasági szankciókat alkalmazni a béke helyreállítása érdekében.[7] Stimson Kínának és Japánnak is jegyzéket küldött, amiben a nyitott kapuk elvének és így az amerikai érdekeknek a megsértését sérelmezte.[8]
A doktrínát több kritika is érte, egyrészt azon az alapon, hogy az nem tett mást, mint elidegenítette a japánokat,[9] illetve hogy nem több, mint az Egyesült Államok igénye arra, hogy eldöntse, jogos-e vagy jogtalan valamely területmódosítás, történjék bármely részén a világnak.[10]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.