Stilisztika

A stilisztika a nyelvtudomány egyik ága. A szóbeli és írásbeli kifejezésmód eszközeit, ismérveit és törvényszerűségeit vizsgáló tudomány. A nyelv- és az irodalomtudomány köztes területén elhelyezkedő tudományág, amely a nyelvi kifejezőeszközök, kifejezésmódok több kommunikációs tényezőtől meghatározott sajátosságainak tanulmányozásával foglalkozik. Három fő területe:

• A nyelvi stilisztika (egy bizonyos nyelvet vizsgál)
• A leíró stilisztika (a nyelv kifejezőerejét, ennek érzelmi, hangulati összetevőit vizsgálja)
• Az irodalmi stilisztika (egyes írók, művek, műfajok, korok stb. vizsgálata)

A Wikipédia vonatkozásában lásd a Stilisztikai útmutató című lapot!

A stílus fogalma

A stílus fogalma: kifejezési eljárások összessége, mindig választás és elrendezés eredménye. A jó stílus jellemzői: világos, tömör, erőteljes.

A stílus görög eredetű szó, jelentése: toll, jelentéstapadással kifejezésmód. A nyelvi stílus nyelvi kifejezésmódot jelent.

Stílushibák

1. Igénytelenség: felületes mondatszerkesztés, pongyolaság
2. Stílustörés: különféle stílusárnyalatok, hangnemek keveredése (Pl. A márciusi ifjak végigslattyogtak a városon.)
3. Stílustévesztés: beszédhelyzethez, műfajhoz nem illő hangnem (Pl. Évnyitón: „Srácok, ezt az évet klasszul végig kell tolnotok.”)
4. Kifejezésbeli, szóhasználati hibák: túl sok idegen szó használata, közhelyek, képzavar, szleng

A stílusérték

A stílusérték sajátos jelentéstöbblet. Alapja: denotáció (szó elsődleges jelentése) és konnotáció (másodlagos, vagy járulékos jelentés)

Fajtái:

• alkalmi
• állandósult

A stílusárnyalat

A stílusárnyalat: a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a témához és a hallgatóhoz való viszonya. Fajtái: patetikus, ironikus, gúnyos, humoros, családias.

Stílusminősítés

Stílusminősítés: állandósult stílusérték

• A stílusárnyalatok és a stílusminősítések kapcsolata
• A stílusminősítések fajtái pl. hivatalos, tréfás, bizalmas, pejoratív, argó stb. (személy – hivatalos, egyén – rosszalló, emberfia – régi irodalmi, ürge – argó, pára - népies, muki – tréfás, teremtés – bizalmas, halandó – választékos)

Az esztétikai minősítések

Fogalma: az esztétikai tárgy hatására a befogadóban kialakuló ízlésítélet. Négy fő fajtája: patetikus (lelkesedés), objektív (semlegesség), negatív (túlzás, torzítás), kevert (humor, gúny, irónia, szarkazmus vagy malícia)

Fajtái:

• Egynemű
  • Egynemű pozitív
    • Szépség – zavartalan gyönyörködés
    • Fenségesség – hódolat
    • Magasztosság – csodálat
    • Tetszetősség – enyhe lenézéssel való gyönyörködés
  • Egynemű negatív
    • Rútság – viszolygás
    • Rettenetesség – iszony
    • Alantasság – undor
    • Közönségesség - önvád
• Kevert
  • Kevert komoly
    • Tragikum – katarzis
    • Elégikusság – kontempláció
  • Kevert komolytalan
    • Komikum – lelepleződés
    • Groteszk – vonzódásból viszolygás
    • Abszurd – vonzódásból iszony
    • Bizarr – iszonyból viszolygás

Stíluseszközök

Két fő fajtájuk: nyelvi és nem nyelvi

• Nyelvi stíluseszközök
  • frazeológia
  • szóképek
  • alakzatok
  • grammatikai elemek
  • expresszivitás
  • evokáció
• Nem nyelvi stíluseszközök
  • nem verbális kommunikáció
  • zeneiség
  • a szöveg képe
  • szövegformálás

Frazeológia

Szókészlet: archaizmus, neologizmus, idegen szavak, hangalak és jelentés viszonya Szólások, közmondások

A szóképek (trópusok)

• Hasonlat és metafora
• Megszemélyesítés
• Szinesztézia
• Szimbólum: galamb, láng
• Allegória: egész gondolaton átfutó metafora, v megszemélyesítés
• Metonímia: érintkezésen alapul; ok-okozati (szeméből a bánat eredt), térbeni érintkezés (3-as asztal fizet), időbeli érintkezés (aratáshoz jövök)
• Szinekdoché: szám és személybeli (egyes számban kezd, többesben fejez be), faj-, nembeli (madár énekel)

Az alakzatok

• Ismétlés
• Ellentét (oximoron és paradoxon)
• Halmozás
• Fokozás
• Felcserélés
• Kihagyás, elhallgatás

Grammatikai elemek

• Szófajok
• Ragozás
• Mondatformák
• Modalitás

Expresszivitás és evokáció

• Az expresszivitás (kifejező erő) fajtái: erősítés: nagyítás, túlzás, gyengítés: kicsinyítés, szépítés (eufémia)
• Az evokáció (felidéző erő) fajtái: reminiszcencia, allúzió

Zeneiség

• Hangszimbolika
• Magánhangzók és mássalhangzók aránya, minősége
• Hangutánzó, hangulatfestő szavak
• Ritmus és rím
• Paranyelvi elemek; hangsúly, hanglejtés

A szöveg képe

A szöveg képe és a szövegformálás: kiemelés, illusztrációk, központozás, tagolás

Stílusrétegek

Fogalma: a kommunikációs színtereknek és helyzeteknek megfelelő speciális kifejezésmódok

Fajtái:

• Írott nyelvi stílusok:

1. Tudományos stílus
2. Publicisztikai stílus
3. Hivatalos stílus
4. Szépirodalmi vagy művészi stílus
5. Levélstílus

• Beszélt nyelvi stílusok:

1. Társalgási stílus
2. Szónoki stílus
3. Előadói stílus

Meghatározó elemeik: szókészlet, mondatszerkesztés, szövegszerkesztés, nem verbális eszközök, műfajok

A publicisztikai stílus jellemzői

• választékos szókészlet
• neologizmus, divatszók
• nyelvi panelek (sablonok)
• egyéni nyelvi lelemény
• kiemelés és illusztráció fontos
• ötvözi a stílusrétegeket

A hivatalos stílus jellemzői

• szakkifejezések
• terjengősség
• tárgyilagosság
• kötött forma
• kötött stílus

Hivatalos stílus: általában használt kisebb ügyiratok; nyugta, elismervény, kötelezvény. Belső ügyvitel iratai: feljegyzés (osztályközi levelezés), emlékeztető (tárgyjelentés, úti jelentés)

Egyéb szubjektív műfajok: üzleti levél, önéletrajz, kísérőlevél (konkrét személynek), motivációs levél.

A sajtóműfajok

Tartalom és forma dialektikus viszonya. A befogadó nem tudja pontosan definiálni, megkülönböztetni, de vannak elvárásai adott műfajjal szemben

Két fő csoport: tájékoztató műfajok, véleményközlő műfajok

Tájékoztató műfajok

• Objektivitást követel (hivatalos árnyalat): hír, tudósítás, közlemény
• Szubjektivitást enged (hivatalos mellett lehet bizalmas, humoros vagy ironikus): riport, interjú, recenzió

A recenzióról: informál, tartalmaz alapvető bibliográfiai adatokat (szerző, cím, kiadás helye, éve, kiadó cég, oldalszám, kötet ár), rövid, tömör

Véleményközlő műfajok

Alapvetően szubjektív műfajok. Témától függően a patetikus árnyalattól a gúnyosig mindent megenged.

Visszafogottabb műfajok

Rokonságban vannak a tájékoztató műfajokkal: hírfej, kommentár, jegyzet. A humor válfajai: kroki, glossza, karcolat

Hangvételüket tekintve sokoldalú műfajok

Vezércikk, kritika, esszé, nyílt levél, olvasói levél, útirajz.

A kritika

A recenzióval ellentétben elemez, értékel, eligazít. A szerkesztő és a kritikus értékítélete is szerepel benne. Hangvételét tekintve lehet magasztaló, humoros, ironikus, sőt gúnyos is. Fontos, hogy etikus maradjon! A jó kritika, kritikus – etikus és szórakoztató. Nem pusztán véleményez, hanem érvel is. Közérthető, nem személyeskedő, olvasmányos, szellemi élményt nyújt.

A nyílt levél

Írója közéleti személy. Címzettje szintén közéleti személy, csoport vagy szervezet. Megszólítottja azonban nemcsak a címzett, Émile Zola, Dreyfus-per, „Vádolok!" („J’accuse!")

Az olvasói levél

Szerzőjét nem kötelezi az újságírói etika. A szerkesztőt viszont minősítheti, milyen leveleket közöl, illetve hogyan reagál rájuk. Visszajelzés, mely adott lap hatását, sikerét jelzi. Más olvasókkal való kapcsolat eszköze is.

Források

• Kemény Gábor (szerkesztő): A metafora grammatikája és stilisztikája, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001.
• Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002.
• Szathmári István: A retorikai-stilisztikai alakzatok világa, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2003.
• Jenei Teréz, Pethő József (szerkesztő): Stílus és jelentés Tanulmányok Krúdy stílusáról, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2004.
• Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
• Szathmári István: A magyar stilisztika A kezdetektől a XX. század végéig, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
• Szathmári István: A stilisztikai alakzatok rendszerezése, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
• Péter Mihály: Nyelv, stílus, költői beszéd Válogatott tanulmányok, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
• Szathmári István (főszerkesztő): Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2008.
• Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig Válogatott tanulmányok, cikkek, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
• Szathmári István: Stíluseszközök és alakzatok kislexikona, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
• Péter Mihály: A leplező nyelv Álcázás és ámítás a nyelv használatában, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2012.

• A nyelvek portálja
• Magyarságportál