Simson S51
keletnémet motrokerékpár From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Simson S51-es modell egy két személy szállítására is alkalmas, megbízható és strapabíró kismotorkerékpár. 1980-ban jelent meg, az S50-es sorozatot váltotta le. 1980-tól 1991-ig gyártották a volt NDK egyik egykori körzeti székvárosában, Suhlban. A sorozatból kb. 1 300 000 db készült összesen. Legnagyobb számban az "S51B 1-4" típusú példány, ebből 360 600 db gördült le a gyártósorról 1980 és 1989 között. (Néhány típus neve mellett zárójelben az ismertebb neve vagy az oldalmatricán szereplő felirat szerepel, a könnyebb felismerhetőség érdekében.)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A sorozat tagjai legkönnyebben a motorblokk (M531 vagy M541 típusú) alapján különíthetőek el elődjétől, az S50 típustól (szögletesebb forma, generátor fedélen nagy Simson felirat, kuplungfedélen szerepel a választható sebességfokozatok száma, valamint a hengerfej bordázata párhuzamos), ám ezenkívül másféle kezelőszervekkel szerelték (kombinált kapcsoló), valamint a fényszóróház műanyagból készült, laposabb formát öltött. Ezeken kívül a további részleteiben megegyezik az S50-es modellel.
Remove ads
Típusok
Az S51 sorozatnak több típusát gyártották, melyek teljesítménye közel azonos, különbségek csupán a felszereltségben mutatkoznak.
S51N: A típus nevében szereplő "N" betű jelentése egyesek szerint "Normal", mások szerint a "Nicht" (semmi) ill. "Neutral" (semleges). Egy másik forrás szerint, a Simsonok (amelyek N-es típussal jöttek ki), nem volt index, és csak gyári, kék festés volt. A jármű felszereltsége csekély, nem volt rajta irányjelző, hátsó lábtartó, az ülésen kapaszkodó, csomagtartó, km óra valamint a kombinált kapcsoló és a gyújtáskapcsoló is hiányzott róla. A hátsó teleszkóp műanyag borítást kapott. Akkumulátor sem volt gyári tartozék. A duda helyett "IFA" feliratú csengő volt rajta, jellemzője az egyszerűsített elektromos rendszer (csak a szükséges elektromosságot kapta). Leginkább ezüstszürkére fújt acélfelnit kapott, majd 1985-től már alufelnivel is szerelték. Ennek a típusnak – teljesítményben 2,45 le-re fojtott – kizárólag 3 sebességes motorblokkja (M531 KF) volt. A 40 km/h-s végsebességre való fojtást több módon érték el. A henger kipufogócsatornájának méretét csökkentették, a porlasztónál egy műanyag karikával akadályozták a súber teljes útján való mozgását, a kipufogókönyök hosszát megnövelték és a kipufogódobból eltávolították a konfúzor részt, helyette sima lemezt kapott nyolcas furattal. Az N típus könnyen felismerhető jellemző kék színéről (viccesen: "bilikék") és az irányjelzők hiányáról. 1987-ig készültek ezek a modellek, 16N1-11-es, majd 1986-tól 16N3-12-es porlasztóval és 6 V-os elektromos rendszerrel. A típust 1987-ig K-30-as gumikkal szerelték.
S51B 1-3: A típus nevében szereplő "B" a "Blinker" (irányjelző) szó rövidítése. A típusban szereplő 1-es szám a megszakítós gyújtásra utal. Ami ezen a modellen található, az alapfelszereltségnek tekinthető, mert az S51N-en és az S51E/4-en kívül az összes későbbi típus tartalmazza. Tehát ezen modellen található irányjelző, hátsó lábtartó (nem mindegyik magyarországi példányon), ülésen kapaszkodó, csomagtartó, krómozott hüvelyű hátsó teleszkópot, kombinált- és gyújtáskapcsoló, akkumulátor, elektromos kürt, helyzetjelző. Előre 6 V 25/25 W-os izzó tettek. A régebbi nagyobb felszereltségű Simsonokról ismert 16 collos alumínium felniket kapta. A típust csak és kizárólag 3 sebességes (M531 KF) blokkal árulták. Jellemző színek: piros, világos- és sötétzöld, okkersárga, majd 1987-ben (az N típus gyártásának befejezésekor) kevés számban "bilikék" színben is kapható volt. 1988-ig gyártották a típust ebben a formában, 1985-ig BVF 16N1-11-es típusú porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. A típust 1987-ig K-30-as, majd 1988-ban K36/1-es gumikkal szerelték.
S51B 1-4: Megegyezik az előző típussal, egyedüli különbség a 4 sebességes motorblokk.
S51B 2-4: (S51 Electronic): A típus ismertebb neve: S51 Electronic, amely az első csúcsfelszereltségű típus volt. A típusban szereplő 2-es szám a tirisztoros gyújtásra utal. Eltérés a korábbi típusokhoz képest: erősebb fényszóró (6 V 35/35 W), 1983-tól első teleszkóp gumit, feketére fényezett hátsó teleszkópot, valamint megszakító nélküli, tirisztoros gyújtása volt, amely nem igényelt karbantartást. Jellemző színe 1985-ig a sötét (méreg)zöld szín, majd 1986-tól a többi színben is kapható volt. 1983-ban megkapta a vastagabban párnázott bordázott enduro típus ülését, 1986-ban lecserélték a normál hajlított berúgókart a kihajtható enduro berúgókarra. A típust 4 sebességes blokkal (M541/1KF) szerelték. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. A modell 1987-ig K-30-as, majd 1988-tól K36/1-es gumikkal szerelték.
S51E (S51 Enduro): A típus nevében szereplő "E" az "Enduro" (endurance = kitartás) rövidítése. 1981 telén mutatták be az új modellt. Főbb eltérés a többi típushoz képest a megjelenésében nyilvánul meg: emelt kipufogó található rajta (a hátsó teleszkóp miatt horpasztott a kipufogó dob valamint a dob miatt a légszűrő fedél szintén horpasztott), védőráccsal, az első lábtartó vas jobb oldala szélesebb a kényelmes elhelyezkedés végett. A jobb oldali hátsó lábtartó vas szélesebb a fenn vezetett kipufogó dob miatt. Kettő fokozatban állítható krómozott hátsó rugóstagokat kapott kevesebb menetszámú rugóval, amely az MZ-hez hasonló. Az enduro gyári felszereltséghez hozzátartozott a terepmintás Pneumant K32 gumiabroncs. A lábfék karja sem görbített a fenn vezetett kipufogó miatt, stílusosabb behajtható berúgókart kapott valamint a kormány is magasabb lett, valamint gondozásmentes tirisztoros gyújtást kapott. A többi típushoz képest az üléshuzat mintája is eltérő, divatos, a csúszás meggátlására szolgáló bordázott felületet kapott. A nagyobb igénybevétel miatt a motorblokk felett két vázmerevítőt kapott. Jellemző még a polírozott generátor fedél valamint a szintén finoman polírozott első teleszkóp alsó szár. Az electroniccal ellentétben a típus már a gyártásának megkezdésekor megkapta az első teleszkóp gumit. Többi típushoz képest még eltérő a hátsó krómozott csomagtartó függőleges eleme, valamint a hátsó sárvédő, amely a többi típushoz képest 5 cm-rel rövidebb. Jellemző színe kezdetben az elegáns ezüstszürke (AL Silbermetaleffekt), majd 1986-tól további színváltozatokban is készültek, mint piros, világos-, sötétzöld, okkersárga. Az ezüst szín 1988-ban tűnik el a kínálatból. A blokkja 4 sebességes (M541/4 KF), 1988-ig 6 V-os világítással, majd 1989. januárjától 12 V-ossal. Az enduro típus megjelenésének évét követően kapott valamennyi típus nagy, áztatós tankmatricát, új, nagyobb három csavaros hátsólámpát, valamint fokozatosan elhagyták az első sárvédőív merevítéseit. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték.
S51E/4 (S51 Enduro): A típus hazánkban nem kapható, csupán a német piacra gyártották 1984 és 1988 között. Története rövid: mivel az igényeket enduro kismotorok terén nem tudta kielégíteni a gyár, ezért egy egyszerűbb, olcsóbb típus gyártásába fogott, amely az N típushoz hasonlóan egyszerűsített elektromos rendszert (nem kapott gyújtáskapcsolót, indexeket valamint kombinált kormánykapcsolót) kapott. Az "E/4"-es típus az "Enduro"-ból származó magas kipufogót, kormányt, hátsó rugóstagot, vázmerevítést, kihajtható berúgókart, lábfék kart, az "Enduro" üléshuzatát és gumiköpenyeit (K32 Pneumant) viselte, valamint egy 4 sebességes (M541/2KF) motorblokkot kapott. A típus csak és kizárólag 6 V-os megszakítós rendszerrel került forgalomba.
S51C (S51 Comfort): Az év meglepetése volt az új csúcsmodell bemutatása, az S 51 C, azaz a Simson Comfort, amit főleg exportra szántak. Ezt a modellt minden földi jóval ellátták, amit a Simson-gyár akkoriban csak fölmutatni tudott. Négy sebességes, fekete színre fújt blokkja (generátorfedél, kuplungdekli, henger és hengerfej) a korszerű, megszakító nélküli tirisztoros gyújtást kapta, a fényszóró a legnagyobb teljesítményű volt, természetesen akkumulátorral, irányjelzővel, gyújtáskapcsolóval szerelték. Az E és a B-2 modellekhez hasonlóan megkapta a teleszkópvédő gumiharmonikát, a steppelt üléshuzatot, a kétfokozatú, 90 mm-t rugózó hátsó teleszkópot, és a behajtható berugókart is. Új, eddig nem létező extra felszereléseket is kapott. Új profilú, K35 jelű gumiabroncsok, visszapillantó tükör a jobb oldalra is, a típusok közül először ez a modell büszkélkedhetett első féklámpa-kapcsolóval, oldalkitámasztóval, és csak erre a modellre szereltek fordulatszám-mérőt, valamint a két műszeren elhelyezkedő, az indexeket és a reflektort visszajelző kontrollámpákat. A két sárvédőt a tank és az oldaldeknik színére fényezték. A tervekben a meggypiros szín szerepelt, de ezt különböző technikai okok miatt nem tudták megvalósítani. Az S 51 C valamennyi darabja végül "atlaszfehér" színt kapott. Sajnos Magyarországra hivatalosan nem került egy példány sem. Valójában igen kevés példány készült belőle a többi típushoz képest (31 000 db). 1989-ig gyártották.
S51/1B-H (S51 12 Volt): 1989-ben a gyárban áttérnek a 12 V-os elektromos rendszerre, valamint innentől kezdve kizárólag 4 sebességes blokkokkal szerelik az S51 széria összes tagját. Ez a típus lesz az alapfelszereltségű típus 1989 után, amely a régebbi "B" típus összes extrájával rendelkezik, és a régebbi "B" típus helyét veszi át. Főbb eltérések: a gyújtáskapcsoló alá szerelt hagyományos diódás 6 V-os feszültségszabályzót és a tank alá szerelt 6V-os indexautomatát egy "ELBA" (Elektromos töltő- és villogóberendezés) nevezetű 12 V-os elektronikus egység helyettesíti, a kürt a jobb első teleszkópra került, és a féklámpakapcsolót megváltoztatják (a hátsó középre kerül, amelynek kapcsolóját most már a lábfékkar működteti közvetlenül, valamint bevezetik az első kapcsolót is). A matrica 1989 végétől már nem áztatós, hanem hagyományos ragasztós. A megszakítós gyújtást meghagyták. A modell a már jól ismert BVF 16N3-4 jelű porlasztót kapta (az S51/1B-H40 a BVF 16N3-12 jelűt). Jellemző színek: piros, világos, sötétzöld és 1990-től a törtfehér vagy piszkosfehér, amely az okker színt váltotta le. 1989-ben eltérő mintázatú, "S51 12 Volt" feliratú oldalmatricát kap egységesen az összes Simson típus, valamint fekete fényezésű sárvédőkkel is készül a gyártás utolsó évében. 1989-ben érkeznek hazánkba az S51/1B-H típusok hazánkba, majd 1990-től csak és kizárólag a 2,45 le-re fojtott változat, az S51/1B-H40 változat érkezik hozzánk.
S51/1C1-H (S51 12 Volt): Hasonló a "/B2-4" típushoz, kivéve az elektromos rendszert: 12V 35/35 W-os halogén HS1 fényszóróval szerelték, amihez módosították a műanyag lámpaházat, valamint a kisebb méretű elektromos kürt az első teleszkóp jobb első szárának rögzítéséhez került. A tirisztoros gyújtást érintetlenül hagyták. Mezei nevén elektronik, nem keverendő a Comfort-tal a "C" betű miatt . Kizárólag fojtatlan 4 sebességes motorblokkal (M542/4KF) árusították. Jellemző színe a piros, sötétzöld, világoszöld, az okkersárga színt leváltotta az törtfehér/piszkosfehér. Ezüstmetál színt eredetileg nem kapott a típus. A vizes matricákat 1989 év végén normál matricákra cserélték, az oldaldekliken szimplán a 12V felirat állt. Az S51/1C1 típust csak és kizárólag BVF16N3-4-es karburátorral szerelték. 100-as, műanyag mutatós km órát kapott, a kipufogó vége már számozott. A modellt csak K36/1-es gumival szerelték. Ezt a típust Magyarországon is forgalmazták, de kevesebb extrával, mint "névrokonát" (a "Comfort"-ot).
S51/1E-H (S51 12 Volt): A "/1B" újdonságait tartalmazó "Enduro" modell. Gyújtása megegyezik a "/1C"-ével: 12 V-os elektromos rendszer, tirisztoros gyújtás, valamint a /1C"-ről is megismert halogén HS1-es 12V 35/35W-os izzó gondoskodik a világításról. Jellemző színek: "piszkosfehér", piros, ritkábban világos és sötétzöld. Az ezüst szín még 1988-ban eltűnik a kínálatból.
Ezek voltak az ismertebb típusok. A -H jelzés a Magyarországra szánt típusokat jelzik. Ezek, ha sosem voltak rendszámosak, akkor előfordulhat, hogy a fojtott teljesítményű (S51N-ről ismert) hengerrel kerültek forgalomba kismotorként (CM50ccm beütés az adattáblán vagy mellette a váznyakon).
A típusok leírása a legtöbb mai Simson kismotorra már csak részben vonatkozik, mivel az alkatrészek csereszabatossága és a könnyű szerelhetőségük miatt szinte alig maradtak gyári állapotú, érintetlen típushű példányok (az N-es típusra fokozottan igaz, melyeket csekély felszereltségük miatt leginkább szoktak bővíteni).
Remove ads
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads