Shakespeare síremléke

William Shakespeare síremléke (angolul: Shakespeare funerary monument) az író szülővárosában, a warwickshire-i Stratford-upon-Avonban, a Szentháromság-templomban (Holy Trinity Church) áll. Ebben a templomban keresztelték meg Shakespeare-t 1564-ben, és ennek szentélyében temették el őt 1616-ban.^[1]

William Shakespeare síremléke
Közigazgatási adatok
Ország	Egyesült Királyság
Település	Stratford-upon-Avon
Építési adatok
Felállítás ideje	1619–1623 k.
Elhelyezkedése
William Shakespeare síremléke Pozíció Anglia térképén
é. sz. 52° 11′ 12″, ny. h. 1° 42′ 27″52.18666667, -1.7075
A Wikimédia Commons tartalmaz William Shakespeare síremléke témájú médiaállományokat.

Leírása

A homokkőből faragott emlékmű a szentély északi falán található. Felállításának pontos időpontja nem ismert, 1623 előtt történt. Ebben az évben jelent meg Shakespeare műveinek Első Fóliója, ennek előszava, Leonard Digges költeménye már említi a „stratfordi emlékművet”. A vésett felirat elemezése és a kortársak levelezésének vizsgálata alapján valószínű, hogy a szerző az emlékművet 1618 után láthatta, annak a keletkezése e két időpont közé tehető.^[2]

Henry Wallis 19. századi festő művén Gerard Johnson faragja a szobrot Shakespeare halotti maszkja alapján, melyet Ben Jonson tart (1857)

Hagyományosan^[3] Gerard Johnson szobrász művének tartják. Lena Cowen Orlin Shakespeare-kutató szerint valószínűbb, hogy Gerard bátyja, Nicholas Johnson készíthette még Shakespeare életében. ^[4] A fél-alakos emlékmű Shakespeare-t szemből ábrázolja, egyik kezét kezében valódi lúdtollat tart, másik keze egy papírlapon nyugszik. Ez az ábrázolási mód a 17. század első felében igen divatos volt, tudósok, tanárok és más „tanult” személyek emlékművein.^[5][6]

Az emlékmű felső részén Shakespeare címerpajzsa látható, két allegorikus figura (puttó) kíséretében, egyikük a Munkát, a másik Pihenést (Elmúlást) jelképezi.^[7] A címer tartó oszlopai csiszolt fekete márványból vannak, a puttók homokkőből. Az architráv és a fríz eredetileg vörös erezetű alabástromból volt, 1749-ben márványra cserélték.^[8] A művet többször javították, 1748–49-ben restaurálták.

Feliratai

A szobor alatti vésett táblán egy latin nyelvű sírvers (epitáfium) és egy angol nyelvű költemény olvasható.

Az emlékmű felirati táblája

A latin sírvers (az első két sor): „IVDICIO PYLIVM, GENIO SOCRATEM, ARTE MARONEM, TERRA TEGIT, POPVLVS MÆRET, OLYMPVS HABET”

„Ítéletei, mint ama Püloszié, géniusza, mint Szókratészé; művészete, mint Maróé”. „A föld betakarja őt, az emberek gyászolják őt, Olümposz befogadta őt.”

A kétsoros latin szöveg első sora az elhunyt Shakespeare-t magasztalja: utal Nesztórra, Pülosz bölcsen ítélkező királyára; a nagy Szókratész filozófusra; és Vergilius költő-íróra, akinek utóneve (cogmome) „Maro” volt. A második sor az Olümposz hegyére, az ógörög istenek lakóhelyére utal.

A régi angol nyelven írt, hatsoros költemény (3–8. sorok): „   STAY PASSENGER, WHY GOEST THOV BY SO FAST,    READ IF THOV CANST, WHOM ENVIOVS DEATH HATH PLAST    WITH IN THIS MONVMENT SHAKSPEARE: WITH WHOME,    QVICK NATVRE DIDE: WHOSE NAME, DOTH DECK YS TOMBE,       FAR MORE, THEN COST: SIEH ALL, YT HE HATH WRITT,    LEAVES LIVING ART, BVT PAGE, TO SERVE HIS WITT.”	Modernebb angol nyelven:[9] „   Stay Passenger, why goest thou by so fast?    Read if thou canst, whom envious Death hath plast    Within this monument Shakspeare: with whom    Quick nature died: whose name doth deck this tomb       Far more than cost: sith [since] all that he hath writ    Leaves living art, but page to serve his wit.”	Magyar nyelven Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Legalul, kisebb betűkkel, rövidített latin nyelvű eligazítás:[7] „ OBIIT AŃO DOI 1616  ÆTATIS٠53 DIE 23 APR.”		„Meghalt az Úr 1616-ik esztendejében, 53-ik életévében, április hó 23-án.”

Stanley Wells Shakespeare-kutató szerint a hatsoros angol szöveg stílusa arra utal, hogy azt eredetileg egy szabadban felállítandó síremlékhez írhatták, mely az előtte elhaladó idegen vándorok, járókelők figyelmét akarta megfogni.^[10]

Története

Az emlékmű az 1748–49-es restaurálás előtt, John Hall festményén

Az emlékmű első nyilvános leírása és ábrázolása Sir William Dugdale régiségekről szóló művében jelent meg.^[11] Az ebben található metszetet nagy biztonsággal Wenceslaus Hollar készítette, Dugdale 1649-es vázlatrajza alapján, Shakespeare unokájának, egyben utolsó élő leszármazottjának, Elizabeth Barnardnak támogatásával.^[12] Hollar metszetét sok későbbi metsző is másolta.^[13]

1725-ben a Shakespeare-művek Alexander Pope-féle kiadásában megjelent az emlékmű egy igen pontosan elkészített metszete, George Vertue 1723-as rajzának mása.^[13][14]

Az emlékművet in 1748–1749-ben. A költségek fedezésére Shakespeare-színielőadást szerveztek. Parson Joseph Greene stratfordi iskolaigazgató megegyezett John Ward színtársulatával, hogy 1746. szeptember 9-én a városházán előadják az Othellót, és a teljes jegybevételt az emlékmű javítására adományozzák. Ez volt az első, dokumentált Shakespeare-előadás Stratford-upon-Avonban.^[15][16]

Az emlékmű festését többször javították. 1793-ben Edmond Malone Shakespeare-szakértő javaslatára a szobrot fehérre festették, a korban divatos neoklasszicista stílust követve. 1861-ben ezt a réteget eltávolították, és a szobrot korábbi színeire festették.^[17]

1973-ban betörők leszedték a szobrot a helyéről. Értékes Shakespeare-kéziratokat kerestek, melyeket a pletykák szerint a síremlékbe (vagy Shakespeare sírjába) rejtettek. A szobor kisebb sérüléseket szenvedett, melyeket kijavítottak.^[7] A szobor kezébe helyezett lúdtollat többször ellopták. Hagyománnyá vált, hogy a lúdtollat évente újra cserélik.

Képgaléria

• 
  Az emlékmű helyzete
• 
  Az emlékmű környezete, Shakespeare és feleségének sírja
• 
  A szobor feje
• 
  A templom szentélye (balra, a falon az emlékmű)

Jegyzetek

1. Adam White: William Shakespeare’s monument, Holy Trinity, Stratford upon Avon Warwickshire. Church Monuments Society, 2010. 03
2. Duncan-Jones, Katherine, and H. R. Woudhuysen, eds. (2007) Shakespeare's Poems London: Arden Shakespeare, Thomson Learning. ISBN 978-1-90343-687-5, pp. 438, 462.
3. Honan, Park. Shakespeare: A Life. Oxford University Press. 1998. pp. 402–03 ISBN 0-19-811792-2
4. Dalya Alberge. „'Self-satisfied pork butcher': Shakespeare grave effigy believed to be definitive likeness”, The Guardian, 2021. március 19. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
5. Brian Kemp. English Church Monuments. London: Batsford, 77. o. (1980). ISBN 0713417358
6. Peter Sherlock. Monuments and Memory in Early Modern England. Aldershot: Ashgate, 150. o. (2008). ISBN 9780754660934
7. S. Schoenbaum. William Shakespeare: A Compact Documentary Life. Oxford University Press, 308. o. (1987)
8. Fox, Levi, ed. The Correspondence of the Reverend Joseph Greene, HMSO, 1965, p. 171.
9. Katherine Duncan-Jones. Ungentle Shakespeare: Scenes from His life. Arden Shakespeare, 272. o. (2001)
10. Stanley Wells. Shakespeare For All Time. Oxford Shakespeare, 48. o. (2002)
11. William Dugdale. The Antiquities of Warwickshire Illustrated. London: Thomas Warren, 520-523. o. (1656)
12. Tom Reedy (2015). „William Dugdale on Shakespeare and his Monument”. Shakespeare Quarterly 66 (2), 188–196. o. DOI:10.1353/shq.2015.0026.
13. Diana Price (1997). „Reconsidering Shakespeare’s Monument”. Review of English Studies 48, 175-177. o.
14. (2000) „Shakespeare’s monument at Stratford: a new seventeenth-century account”. Notes and Queries 245, 464. o.
15. szerk.: Allardyce Nicoll , Kenneth Muir: Shakespeare Survey 19. Cambridge University Press, 145. o. (2006)
16. Fox 164.
17. B.C.A. Windle. Shakespeare Country, 35. o. (1899)

További információk

• Shakespeare sírjának felirata (citatum.hu)
• Nem törődnek az átokkal a Shakespeare sírját vizsgáló kutatók (múlt-kor.hu)
• Koporsó nélkül temették el Shakespeare-t (24.hu)

Kapcsolódó szócikkek

• Stratford-upon-Avon

• Irodalomportál
• Művészetportál