Szarvépalli Rádákrisnan (angol: Sarvepalli Radhakrishnan) kiejtése (1888. szeptember 5.1975. április 17.) indiai akadémikus, professzor, politikus, filozófus.[10] India első alelnökeként (1952–1962) és második elnökeként (államfő) (1962–1967) szolgált.[11]

Gyors adatok
Szarvépalli Rádákrisnan
Thumb

Született

Tiruttani[7]
Elhunyt1975. április 17. (86 évesen)[2][3][4][8][9]
Csennai
PártIndiai Nemzeti Kongresszus

HázastársaSivakamu
GyermekeiSarvepalli Gopal
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
  • filozófus
  • fordító
  • történész
  • egyetemi oktató
Iskolái
  • Madrász Egyetem
  • Kalkuttai Egyetem
  • Madras Christian College (1905–1906, filozófia, mesterfokozat)
  • University of Delhi
  • Voorhees College
Valláshinduizmus

Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1954)
  • Order of Merit (1963)
  • Templeton-díj (1975)
  • Bharat Ratna (1954)
  • A német könyvszakma békedíja (Ernst Benz, 1961. október 22.)
  • Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1959)
  • Fellow of the British Academy (1962)
  • A Zágrábi Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Calcutta
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1965. február 12.)
  • Knight Bachelor
  • Pour le Mérite
A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvépalli Rádákrisnan témájú médiaállományokat.
Bezárás

Az összehasonlító vallástudomány és vallásfilozófia egyik kiemelkedő 20. századi, indiai képviselője.[12][13]

Élete

1888. szeptember 5-én született Tiruttani helységben, Tamil Nadu dél-indiai államban. Iskolai tanulmányokat Madraszban folytatott.

Miután 1911-ben befejezte tanulmányait a Madraszi Keresztény Főiskolán, a főiskola adjunktusa, majd filozófiaprofesszora, majd később a Mysore-i Egyetem (1918-1921) és a Kalkuttai Egyetem (1921–1932) tanára lett. Ezután a keleti vallás és etika Spalding professzora az Oxfordi Egyetemen (1936–1952).[14] Ő volt az első indiai professzor az Oxfordi Egyetemen. 1930-ban kinevezték a Chicagói Egyetem összehasonlító vallástudományának tanárává is.[15]

Amikor India 1947-ben függetlenné vált, ő képviselte Indiát az UNESCO-n belül (1946–52), majd 1949-től 1952-ig India nagyköveteként működött a Szovjetunióban. 1952-ben India első alelnökévé választották. Ezt a posztot tíz évig viselte. Majd 1962-ben India második elnökévé (államfő) választották meg (1962–1967).

Filozófiája

Filozófiája az advaita vedantán alapult.[13] Védte a hinduizmust az ún. "tájékozatlan nyugati kritika" ellen, ezzel hozzájárulva a kortárs hindu identitás kialakulásához.[16] Indiában és nyugaton egyaránt befolyásos volt a hinduizmus megértésének kialakításában, és hídépítő hírnevet szerzett India és a Nyugat között.[17]

Hitt abban, hogy a különböző vallások ugyanahhoz a célhoz nyújtanak utat, s lényegi egység rejlik a hittételek és a vallásgyakorlás terén mutatkozó különbségek mögött.[14]

Nagy hatású munkája az „Indiai filozófia”, amely a szubkontinens filozófiájának történetét feldolgozva, megismertette Európát és a világot a hindu vallásfilozófiai irányzatokkal. Az ind filozófia elveit áteszmélve, azokat az egyéniségén átszűrve, szinte önmaga lényegévé téve hirdeti az ember átformálásának az igényét. „Át kell alakítanunk — írta — az emberi természetet, hogy több rokonszenvvel és nagyobb képzelőtehetséggel rendelkezzék. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy más emberek boldogságát vagy szenvedését a magukénak tekintsék.” Ez a gondolat, az emberi szolidaritás gondolata, mélyen áthatotta közéleti tevékenységét is.[18] Vallotta, hogy „a filozófusnak nemcsak az a dolga, hogy magyarázza az életet, hanem, hogy meg is változtassa.” [18]

Kalkuttai hivatali ideje alatt együttdolgozott Rabindranath Tagoreval.

Elismerése

Radhakrishnan életében számos magas kitüntetést kapott, köztük 1931-ben lovaggá ütötték, 1954-ben a Bharat Ratnát, India legmagasabb polgári kitüntetését és 1963-ban a brit királyi érdemrend tiszteletbeli tagságát.

Több európai és amerikai egyetem tiszteletbeli professzora és díszdoktora lett. 1961-ben „az államtudományok művelésében és a népek közötti barátság erősítésében és elmélyítésében szerzett kimagasló érdemeiért” az Eötvös Loránd Tudományegyetem avatta díszdoktorrá.[19]

1933 és 1937 között, öt egymást követő évben irodalmi Nobel-díjra jelölték.[20]

A születésnapját 1962 óta minden évben szeptember 5-én a Tanárok Napjaként ünneplik Indiában.[21]

Művei

Számos könyvet írt, főbb művei kiemelve:

  • The philosophy of Rabindranath Tagore (1918), Macmillan, London, 294 pages
  • Indian Philosophy (Indiai filozófia), (1923) Vol.1, 738 pages. (1927) Vol 2, 807 pages. Oxford University Press.
  • The Hindu View of Life (A hindu életszemlélet) (1926), 92 pages
  • An Idealist View of Life (1929), 351 pages
  • Kalki, or the Future of Civilization (1929), 96 pages
  • Eastern Religions and Western Thought (Keleti vallások és a nyugati gondolkodás) (1939), Oxford University Press, 396 pages
  • Religion and Society (1947), George Allen and Unwin Ltd., London, 242 pages
  • Bhagavad-gitához és az Upanisádokhoz írt kommentárok
    • The Bhagavadgītā: with an introductory essay, Sanskrit text, English translation and notes (1948), 388 pages
  • The Dhammapada (1950), 194 pages, Oxford University Press
    • The Principal Upanishads (1953), 958 pages, HarperCollins Publishers Limited
  • Recovery of Faith (1956), 205 pages
  • A Source Book in Indian Philosophy (1957), 683 pages, Princeton University Press
  • The Brahma Sutra: The Philosophy of Spiritual Life. London: George Allen & Unwin Ltd., 1959, 606 pages. [22]
  • Religion, Science & Culture (1968), 121 pages

Hivatkozások

Wikiwand in your browser!

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.

Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.