San Maurizio al Monastero Maggiore

A milánói San Maurizio al Monastero Maggiore bencés apácák által alapított templom. A Corso Magenta és a Via Luini sarkán áll.

San Maurizio al Monastero Maggiore
itáliai nemzeti emlék
Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Milánói főegyházmegye
Építési adatok
Építése	1503
Stílus	reneszánsz építészet
Tervezője	Gian Giacomo Dolcebuono Giovanni Antonio Amadeo
Elérhetőség
Település	Milánó
Elhelyezkedése
San Maurizio al Monastero Maggiore Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 27′ 56″, k. h. 9° 10′ 44″45.46566, 9.17892
A San Maurizio al Monastero Maggiore weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Maurizio al Monastero Maggiore témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Eredete a 9. századig nyúlik vissza. A Maggiore nevet Ariberto d'Intiminiano érsektől kapta 1034-ben. A jelenlegi templomot 1503 és 1519 között építették Bramantino tervei alapján, kivitelezői Giacomo Dolcebuono és Cristoforo Solari voltak. 1522-ben Bernardino Luini kapott megbízást freskóinak elkészítésére. Egyszerű homlokzata a 16. században készült, barokk oromzata azonban későbbi.

Leírása

Jellegzetes, egyhajós kolostortemplom, téglalap alakú alaprajzzal, karcsú oszlopokon nyugvó, impozáns boltozattal. A templomot egy fal két részre osztja: az elülső fele a világiak számára, a hátsó pedig a kolostor apácáinak számára volt fenntartva. A falak mentén, kétoldalt kápolnák szegélyezik, amelyek fölött elegáns, háromnyílásos, kis oszlopos karzat húzódik végig. Mind az elülső, mint a hátsó tér falait és az elválasztó falat is freskók borítják, melyeket Bernardino Luini mellett, az iskolájához tartozó más kiváló 16. századi művészek festettek. A jobb oldali második kápolnában Callisto Piazze festményeit láthatók, leghíresebb közülük a Krisztus sírbatétele. A harmadik kápolnában Luini-festmények láthatók, amelyek Szent Katalin életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Az elválasztó falon látható Luini-freskók a festő fő művei közé tartoznak: Szent Cecília és Szent Orsolya; Alessandro Bentivoglio Szent. Lőrinc, Szent Benedek és Keresztelő Szent János társaságában'; Szent Mauritius vértanúsága; Szűz Mária mennybevitele; Szent Sigismundus egy templom-modellt nyújt át Szent Mauritiusnak; Ippolita Sforza három szent között és A feltámadt Krisztus Szent Apollóniával.

A főoltárt díszítő Háromkirályok imádása Antonio Campi műve. A szentély mögött kis lépcső vezet fel az emeleti karzathoz, melynek ajtaja körül 26 szent mellképe látható. ezeket Giovanni Antonio Boltraffio festette 1505 és 1510 között.

A harangtorony a templom mögött, az egykori kolostor helyén áll. Alapzata a római korból ered és egy időben börtönül szolgált. A középkorban átépítették.

Források

• Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0393327304
• Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
• Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9