SA80

Az Enfield IW/SA80 (Individual Weapon: egyéni fegyver), a Royal Small Arms Factory (Királyi Kézifegyvergyár) tervezőcsoportja által kifejlesztett bullpup rendszerű gépkarabély, a brit szárazföldi erők alap kézifegyvere, melynek minden példányát optikai célzóberendezéssel láttak el.

L85A1/L85A2 IW (SA80)
L85A2 gépkarabély ELCAN LDS optikával és 2009-es upgrade kittel
Típus	gépkarabély
Ország	Egyesült Királyság
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1985 –
Használó ország	Egyesült Királyság  Bolívia  Jamaica  Mozambik  Zimbabwe
Háborús alkalmazás	Észak-Írország Iraki háború Afganisztáni háború
Műszaki adatok
Űrméret	5,56 mm
Lőszer	5,56×45 mm NATO
Tárkapacitás	30 db szekrénytárban
Működési elv	gázelvezetéses, forgózáras reteszelésű
Tömeg	4,13 kg (tár nélkül) 4,98 kg (töltött 30 db-os tárral) 6,47 kg (UGL gránátvetővel) kg
Fegyver hossza	(L85): 785 mm (LSW): 900 mm
Csőhossz	(L85): 518 mm (LSW): 646 mm
Elméleti tűzgyorsaság	650 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	900 m/s
Irányzék típusa	optikai (SUSAT)
A Wikimédia Commons tartalmaz L85A1/L85A2 IW (SA80) témájú médiaállományokat.

Története

Az L85A2 a brit fegyveres erők alap szolgálati fegyvere. Az EM2 típusú fegyver jövőbe mutató tervezésű gépkarabély, a negyvenes évek elején fejlesztette ki a RSAF, a brit Királyi Kézifegyvergyár, Noel Kent-Lemon, Stanley Thorpe és Stefan K. Janson mérnökök vezetésével. Az EM2 volt az első gyalogsági fegyver, melynek minden példányát optikai célzóberendezéssel (SUSAT) szerelték fel, ennél a fegyvernél alkalmaztak először célzóberendezést is magábafoglaló hordfogantyút és bullpup tipusú elrendezést. Az EM2 tipust eredetileg 7 mm-es kísérleti köztes lőszerrel rendszeresítették. A fegyver lőszerválasztása inkább politikai, sem mint katonai megfontolásból történt; a kormányzó munkáspárti kormány az Amerikától valló függetlenedés és a nemzeti jelleg megőrzésére törekedett. A fegyver sorozatgyártása előtt, az Amerikai Egyesült Államok és a többi NATO-tagállam is elkezdte a 7,62x51 mm-es lőszer rendszeresítését, Nagy-Britannia lemondott a 0,280-as (7mm) lőszer rendszeresítéséről. A gyártási nehézségek miatt a brit hadsereg az FN FAL-t állította rendszerbe SLR L1A1 (Self Loading Rifle, Land Service, A1 öntöltő puska szárazföldi szolgálatra, A1 változat) típusjellel. Az L1A1 a nyolcvanas évek végére már elavulttá vált. A NATO szabványosítás keretében az RSAF, az EM2 karabélyt korszerűsítette, majd végül L85A1 típusjellel és az új 5,56x45 mm-es NATO lőszerrel rendszeresítették 1985-ben.

Szerkezeti kialakítás

Az L85A1 gépkarabély gázelvételes rendszerű, forgózáras reteszelésű (zárszerkezete meglepő hasonlóságot mutat az Armalite AR–18 karabéllyal, amelyet éveken keresztül gyártottak Angliában), a zártömb nyolc reteszelőszemölcse a tokba mart fészkekben reteszeli a csőfart. A lövés során keletkezett lőporgáz egy része a gázbeömlő nyíláson keresztül a gázhengerbe jut, ami hátralöki a dugattyút, és működteti a zárszerkezetet. Ez a fajta működési rendszer megbízhatóbb, mint az M16-os gépkarabélynál alkalmazott közvetlen gázrendszer, azonban gyártása drágább. Az optikai irányzék négyszeres nagyítású, a látómezőben egy kör jelzi a lövedék becsapódásának várható helyét, a lövész a célra helyezi a kört (így nem kell vesződnie a célgömb és nézőke egy vonalba hozásával) és tüzel.

Külső hivatkozások

• Brit Védelmi Minisztérium – L85A2 (angol nyelvű)
• Modern Firearms – L85 fegyvercsalád (angol nyelvű)

Források

• Kiss Á. Péter – (1998): A gépkarabély és használata, Zrínyi kiadó, Budapest ISBN 963-3273-17-X

A Wikimédia Commons tartalmaz SA80 témájú médiaállományokat.