Săcuieni megye

Săcuieni megye^[1] (más néven Secuieni^[2] vagy Saac^[3][4]) Havasalföld 17 történelmi megyéjének egyike volt, amely 1829-ig létezett a mai Buzău megye és Prahova megye részein. Constantin C. Giurescu történész szerint a nevét székelyföldi és erdélyi, román és székely eredetű lakóitól kapta. A letelepedés feltehetőleg a Német Lovagrend (1211–1225) korában kezdődött. Keresztülhaladt rajta a Teleajen-völgyi út, amelyen keresztül bonyolódott a Brassóval való kereskedelem.^[5]

Săcuieni megye elhelyezkedése Havasalföld térképén (1601–1718)

Magyar vonatkozású helynevek az egykori megye területén

Buzău – Bodzavásár;
Chiojdu, Starchiojd – Kövesd;
Cislău – csiszár szó csisz- tövével hozható kapcsolatba, lófürösztő hely értelemben;
Colceag – a kócsag népies változata, azaz kolcsag szóból;
Făcăieni – a fakanál (székelyesen fakalány) szóból;
Hătcărău – a „hat karó” összetételből, ahol a „karó” mértékegység;
Lapoș, Lăpoșel – Lápos, Láposka;
Meledic – Menedék;
Mireșu Mare és Mic – a nyíres szóból;
Pănătău – pemete(fű) szóból, a székely nyelvjárásban penető;
Palanca – Palánka (fatörzsekből készült erődítmény);
Secuiu – Székely(falu);
Unguriu, Ungureni falvak – „Magyarok faluja”;
Urlați – az Örlec székely nem nevéből;
Vălenii de Munte – város. 1431-ben mint „a székelyek vásárát” és vámszedő helyet említik.

Bővebben, hivatkozásokkal lásd: Magyar vonatkozású települések és helynevek Săcuieni megyében

Képek

• 
  Saac megye címere
• 
  Saac megye egy XVIII. századi térképen

Kapcsolódó szócikkek

• Regionalizarea în Prahova, între fostul Saac și „canibalizarea vecinilor“. Cum a luat Prahova „partea leului“ în secolul XIX – cikk románul itt: Adevărul | Ploiești, 2013. jáj. 27.

Jegyzetek

1. Lahovari, George Ioan. Săcueni, fost județ, Marele Dicționar Geografic al Romîniei 5. București: Stab. grafic J. V. Socecu, 329. o. (1901)
2. Miron Costin: Iar ținuturile Țării Muntenești sînt acestea: Ținutul Rîbnic, Secuieni, Ialomița, Ilfeul, Muscelul, Oltul, Vîlcia, Jii-de-Jos, Ținutul Buzeu, Pravova [sic], Dîmbovița, Argiș, Vlașca, Romanați, Jii-de-Sus. În: Miron Costin, Opere, vol. I. [Cronica polonă] Cronica țărilor Moldovei și Munteniei, p. 234. Ediție critică îngrijită de P. P. Panaitescu. Seria Scriitori romîni. Editura pentru literatură, București, 1965.
3. Arhivele Statului București, Fond Episcopia Buzău, ms. 173, f. 9 verso
4. Nicolae Iorga, Documente de pe Valea Teleajenului, Tipografia Datina românească, Vălenii de Munte, 1925, p. 5.
5. Constantin C. Giurescu, Județele dispărute din Țara Românească, în seria: Arhiva pentru Știința și Reforma Socială, vol. II, București 1936, pag. 8.