Sünfélék

A sünfélék (Erinaceidae) az emlősök (Mammalia) osztályának és az Eulipotyphla rendjének egyik családja.

A „Sün” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Sün (egyértelműsítő lap).

Sünfélék
Evolúciós időszak: Eocén - jelen
Európai sün (Erinaceus europaeus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Eulipotyphla Család: Erinaceidae Waldheim, 1814
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sünfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sünfélék témájú médiaállományokat és Sünfélék témájú kategóriát.

A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a saját sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozott.^[1][2]

10 élő nem és 24 ma élő faj tartozik a családba.

A Kárpát-medencében egyetlen sünféle, a keleti sün (Erinaceus roumanicus) él.

A sün név használata és eredete

A sünféléket – különösen a keleti sünt és az európai sünt – leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. A köznyelvben és a mesékben gyakran szerepel a helytelen sündisznó elnevezés. Egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya.

A szó ősi örökség a finnugor korból (manysi (vogul) soule, mari (cseremisz) šüle, šulo, mordvin (erza) šejeľ, finn siili, észt siil^[3]) származik. A régi magyar nyelvben a sül vagy a tövises-borz,^[4] tüskés borz^[5] alakot használták, a sün forma a 19. században terjedt el.^[6] A mai tudományos szóhasználatban viszont a sül szó már a rágcsálók közé tartozó sülfélék (Hystricidae) családjának fajait jelöli, amelyeknek semmi közük nincs a sünfélékhez.

Tudnivalók

Manapság Európa, Ázsia és Afrika területein élnek, viszont egyes fosszilis nemek észak-amerikai előfordulásról is tanúskodnak. Főleg éjszaka mozognak és általában magányosak. A mérsékelt övön élők téli álmot alszanak. A sünök elsősorban rovarevők, de megeszik a csigákat, a férgeket, a madárfiókákat és a tojásokat is. Ha alkalmuk adódik, az egerek kölykeit, dögöket, gyíkokat és akár kígyókat sem vetik meg. Ugyanúgy az emberek házi kedvenceinek táplálékát is megdézsmálhatják. Habár kisméretű emlősök, a családon belül nagy a változatosság, a 10-15 centiméteres és 40-60 grammos törpe szőrössüntől (Hylomys suillus) egészen a 26-45 centiméteres és 1000-1400 grammos nagy szőrössünig (Echinosorex gymnura). A fogképletük a következő: ${\displaystyle {\tfrac {2-3.1.4.3}{3.1.2-4.3}}}$^[7][8]

Érdekességek

A sün egy rendőrségi alakzat neve is, ez 2009-ben internetes mém születéséhez vezetett. Lásd: Sün!

Továbbá az északi mitológia rejtelmes sünjei azok, kik éjjelente a ház környékén károkat okoznak (hasonlóan a koboldokhoz), midőn az emberek valami okból megsértették őket. Felborogatják az edényeket, leölik a háziállatokat, s vad kiáltásokkal zargatják az embereket álmukból. Régen ezért falvakon és tanyákon szokás volt őrt állítani, ha sünöket észleltek, ám a borzalmas kis kártevők az őrök lábához sündörögtek, s lábukba szúrták borzalmas töviseiket.

Rendszerezés

A családba az alábbi 2 alcsalád, valamint 1 alcsaládba sem foglalt fosszilis nem tartozik:

• tüskés sünök (Erinaceinae) G. Fischer, 1814
• szőrös sünök (Galericinae) Pomel, 1848

• †Silvacola Eberle, Rybczynski & Greenwood 2014 - eocén; Észak-Amerika

Képek

• 
  Fehérhasú sün (Atelerix albiventris)
• 
  Mediterrán sün (Atelerix algirus)
• 
  Erinaceus concolor
• 
  Keleti sün (Erinaceus roumanicus)
• 
  Füles sün (Hemiechinus auritus)
• 
  Sivatagi sün (Paraechinus aethiopicus)
• 
  Brandt-sün (Paraechinus hypomelas)
• 
  Nagy szőrössün (Echinosorex gymnura)
• 
  Törpe szőrössün (Hylomys suillus)