Román–szerb határ

A román–szerb határ 546,4 kilométer hosszú nemzetközi határ, amely Románia és Szerbia területét választja el. Délnyugat–északkelet irányban halad, és a Duna vonalát követi a Timok torkolatától a Néra torkolatáig, majd a történelmi Bánság területét szeli ketté.

Románia és Szerbia Európa térképén

A Bánság felosztása (1919–1924)

Az 546,4 kilométer teljes hosszúságból 256,8 kilométer szárazföldi határ és 289,6 kilométer folyami határ.^[1]

Északon a határ a magyar–román–szerb hármashatárnál (Triplex Confinium, é. sz. 46° 07′ 00″, k. h. 20° 16′ 00″46.116666666667, 20.266666666667) kezdődik, Óbéba (Románia) és Rábé (Szerbia) között, amelyeknek nincs közúti összeköttetésük. Délkelet irányba haladva elválasztja a Bánság szerbiai részét, azaz Vajdaság Autonóm Tartományt a Bánság romániai részétől. Utána a Duna képezi a határt egészen a bolgár–román–szerb hármashatárig (é. sz. 44° 13′ 00″, k. h. 22° 40′ 00″44.216666666667, 22.666666666667).

Története

A jelenlegi dunai határt első ízben az 1739-ben befejeződött orosz–osztrák–török háborút lezáró belgrádi békeszerződésben(wd) állapították meg, amikor a Habsburg Birodalom visszaadta Szerbiát az Oszmán Birodalomnak és Olténiát Havasalföldnek.^[2] 1817-ben Szerbia elfoglalta az Oszmán Birodalomtól a Dunától keletre fekvő területet.

Az első világháború során Románia és Szerbia egyezséget kötöttek, hogy amennyiben legyőzik a Német Birodalmat és az Osztrák–Magyar Monarchiát, a történelmi Bánságot felosztják maguk között (1/3 Szerbiának, 2/3 Romániának), és lakosságcserét hajtanak végre. A Bánságot kettészelő határt 1918 végén húzta meg egy nemzetközi bizottság Emmanuel de Martonne(wd) francia földrajztudós elnökletével, és 1920-ban a trianoni békeszerződés hagyta jóvá.^[3]

1923. november 24-én Románia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság határkiigazításban egyeztek meg. Románia átadta Párdány, Módos, Surján, Káptalanfalva, Torontálújfalu és Nagygáj falvakat, cserébe megkapta Óbéba, Pusztakeresztúr, Csorda és Jám falvakat, valamint Zsombolya városát. A tényleges határkiigazítás 1924. április 10-én történt meg.^[4]

Határátkelőhelyek

A Vaskapu II. vízerőmű határátkelőhely román oldalról

A határon 11 határátkelőhely van, ebből 8 közúti, 2 vasúti és egy folyami:

• Vaskapu II. vízerőmű – Đerdap II: közút
• Vaskapu I. vízerőmű – Đerdap I: közút
• Néranádas – Szőlőshegy: közút
• Temesmóra – Versecvát: közút
• Fény – Módos: közút
• Zsombolya – Szerbcsernye: közút
• Kunszőllős – Nákófalva: közút^[5]
• Valkány – Egyházaskér: közút^[5]
• Temesmóra – Versecvát: vasút
• Zsombolya – Szerbcsernye: vasút
• Ómoldova – Đerdap: kikötő

Jegyzetek

1. Lungimea frontierelor României. In Anuarul Statistic al României 2020. Coord. Tudorel Andrei. Bucureşti: Institutul Naţional de Statistică. 2021. 11. o.
2. Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
3. Gulyás László: Egy régió kettészakítása: a Bánság kérdése a versailles-i békekonferencián. Közép-Európai Közlemények, V. évf. 2. sz. (2012)
4. Dan Petre: Hotarele românismului în date. București: Litera Internațional. 2005. 106–107. o.
5. Guvernul a decis deschiderea a trei noi puncte de trecere a frontierei intre Romania si Serbia. www.hotnews.ro (2014. november 4.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Frontiera între România şi Serbia című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Suba, János: A magyar-jugoszláv-román hármashatárpont kijelölése 1922-1925. Köztes-Európa, VII. évf. 1–2. sz. (2015)

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap