Remove ads
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az R–30 Bulava (NATO-kódja: SS–N–32, GRAU-kódja: 3M30) orosz tengeralattjáró-fedélzeti, szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta. A nemzetközi fegyverzetkorlátozási szerződésekben RSZM–56 típusjelzéssel ismert. A rakéta fejlesztése a Moszkvai Hőtechnikai Intézetben (MIT) folyt Jurij Szolomonov irányításával, gyártását a Votkinszki Gépgyárban végzik. 2018. június 29-én rendszeresítették az Orosz Haditengerészetnél.[1] A rakétát a Borej osztály egységein telepítik.
R–30 Bulava | |
Tengeralattjáróról indított R–30 Bulava | |
NATO-kód | SS–N–32 |
Funkció | Tengeralattjáró-fedélzeti interkontinentális ballisztikus rakéta (SLBM) |
Gyártó | Votkinszki gépgyár |
Tervező | Moszkvai Hőtechnikai Intézet |
Rendszeresítők | Oroszország |
Szolgálatba állítás | 2018 |
Irányítás | asztroinerciális önirányítás GLONASZSZ pontosítással |
Robbanótöltet | 6–12 db, egyenként 150 kilotonnás MIRV fej |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 11,5 m |
Törzsátmérő | 2 m |
Indulótömeg | 36 800 kg |
Repülési jellemzők | |
Hatótávolság | 8000–10 000 km |
Fokozatok | |
Fokozatok száma | 3 |
A Wikimédia Commons tartalmaz R–30 Bulava témájú médiaállományokat. |
Az 1990-es évek elején a szovjet tengeralattjáró-fedélzeti interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztője, a Makejev Tervezőiroda az R–29 Viszota és az R–39 rakéták leváltására kezdte el az R–39UTTH Bark ballisztikus rakéták fejlesztését. Ezt a rakéták szánták az 1990-es évek elején az Orosz Haditengerészet ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáróinak az egységes fegyverzeteként. A fejlesztés azonban folyamatos nehézségekkel küzdött és három sikertelen tesztindítás után az R–39UTTH Bark fejlesztési programját törölték. Ezért a Makejev Tervezőiroda helyett a Moszkvai Hőtechnikai Intézetet (MIT) bízták meg az új tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéta kifejlesztésével. A döntés egyik indoka az volt, hogy az új tengeralattjáró-fedélzeti rakétát a szárazföldi telepítésű szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétákkal egységesíteni kell. A projekt főkonstruktőre Jurij Szolomonov, a MIT igazgatója volt. A fejlesztéshez a MIT RT–2PM Topol-M rakétáját vették alapul. Habár a Bulava jelentős mértékben a Topol-M technológiáján alapul és számos berendezése megegyezik, a létrejött új rakéta egy új, önálló konstrukciónak számít. A rakétát a Borej osztály (955-ös típus) fő fegyverzetének szánták (amelyen a korábbi tervek szerint a félbehagyott R–39UHTT Bark rakétákat rendszeresítették volna). A rakéta 2007-ben készen állt tesztindításra, a Borej osztály első egységének, a K–535 Jurij Dolgorukij tengeralattjárónak a befejezése és üzembe állítása azonban késett, ezért a Bulava rakétát ideiglenesen a 941 Akula típus egyetlen megmaradt egységén, a TK–208 Dmitrij Donszkoj hajón telepítették.
2004. május 24-én a MIT-hez tartozó Votkinszki Gépgyárban a Bulava szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművének tesztelése során robbanás történt, a hajtómű felrobbant. 2004. szeptember 23-án a Dmitrij Donszkoj fedélzetéről egy sikeres tesztindítást hajtottak végre a rakéta makettjével. A rakéta nem tartalmazott hajtóművet, az indítás során s tengeralattjáró indítócsövéből a gázgenerátor 40 m magasságba vetette ki a rakétát (ahol normál esetben beindul a rakéta saját hajtóműve). Az első teljes értékű tesztindítást egy évvel később, 2005. szeptember 27-én hajtották végre a Fehér-tengeren felszíni helyzetben lévő Dmitrij Donszkoj tengeralattjáróról. A rakéta az indítást követően 14 percet repült és 5,5 ezer km-t tett meg.[2]
2007. június 29-én született döntés a rakéta főbb részegységeinek a gyártásáról. A sorozatgyártás 2008-ban indult el a Votkinszki Gépgyárban.[3]
2012 júniusában Viktor Csirkov, az Orosz Haditengerészet főparancsnoka bejelentette, hogy a Bulava rendszer gyakorlatilag rendszerbe állt, habár az ehhez szükséges dokumentáció még elkészítés alatt áll.[4]
A haditengerészet szeveromorszki nukleáris raktárbázisán 2013-ban kezdték el az új raktárépületek építését a Bulava rakéták számára. Ezek 2017-2018-ban készültek el.[5] 2014 elejéig 49 darab rakétát gyártottak, amelyek közül addig 19 darabot felhasználtak a tesztindításokhoz.[6]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.