A Queen's Hall 1893-as megnyitásától egészen 1941-ig London elsőszámú koncerthelyszíne volt, mely a II. világháború alatt a Londont ért légitámadások során elpusztult. Az egykor a Langham Place-en állt épületet Thomas Knightley építész tervei alapján építették, melynek koncertterme 2.500 férőhellyel rendelkezett. A kiváló akusztikájú terem az Egyesült Királyság zenei központjának számított, a Sir Henry Wood karmester nevéhez fűződő és Robert Newman által 1895-ben alapított nyári promenádkoncertek, a Proms helyszíne is volt 1895 és 1941 között. A Queen's Hallban a 19. századvég és a 20. század olyan kiváló zenészei, zeneszerzői adtak koncertet, mint Claude Debussy, Edward Elgar, Maurice Ravel és Richard Strauss, emellett az 1930-as években alakult két világszintű angol szimfonikus zenekar, a BBC Szimfonikus Zenekar és a Londoni Filharmonikus Zenekar otthona is volt. 1941 után a lerombolt Queen's Hall helyett London nagyszabású koncertjeinek új helyszíne a Royal Albert Hall valamint a Royal Festival Hall lett.
| Queen’s Hall | |
 | |
| Queen's Hall-ról készült rajz | |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Település | City of Westminster |
| Hely | London |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1893. |
| Bezárás | 1941 |
| Lebontás éve | 1941. |
| Típus | már elpusztult épület |
| Tervező | Thomas Knightley |
| Építész(ek) | Thomas Knightley |
| Elhelyezkedése | |
 Queen’s Hall
Pozíció London térképén
| |
 é. sz. 51° 31′ 05″, ny. h. 0° 08′ 33″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Queen’s Hall témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Queen's Hall ugyanakkor nem csak London elsőszámú koncertterme volt, hanem az itt rendezett események között a koncerteken kívül bálok, előadások, egyházi rendezvények és filmbemutatók is voltak.
Terület
Magát a területet, melyen a Queen's Hallt megépítették a jelenlegi Langham Place, valamint a Riding House Street és a Great Portland Street határolta.[1] Az 1820-ban John Nash tervei alapján elindított London előkelő bevásárló utcájának, a Regent Street kiépítésének során a közeli telkeket felvásárolták, és egészen a Queen's Hall felépítéséig kocsisoknak, bazároknak adták bérbe. 1887-ben a területet bérlő Francis Ravenscroft szerződést kötött a terület tulajdonosaival egy új koncertterem felépítésére, valamint a szerződés értelmében fel is számolta az ott lévő bazárokat. A tervek szerint a viktoriánus Anglia új koncertterme a "Victoria Concert Hall" vagy a "Queen's Concert Hall" nevet kapta volna,[2] de végül nem sokkal az átadás előtt választották a rövidebb "Queen's Hall" elnevezést.
A már régóta London központjából hiányzó jelentős koncerthelyszín lényegesen nagyobb volt, mint az Oxford Circus melletti St James's Hall, mely egyfelől biztonsági problémákkal is küzdött és szellőzése sem volt teljesen megoldva.[3] Az akkoriban zenekritikusként is tevékeny Bernard Shaw lelkesen üdvözölte London új koncerttermét.[4]
Épület
Ravenscroft Thomas Edward Knightley építészt bízta meg az épület tervezésével, aki részben felhasználta a már meglévő C. J. Phipps terveit, mely szerint egy 2,000 m²-es 2.500 férőhelyes koncerttermet alakítanak ki.[5] Korabeli újságírók kommentárjaikban kicsit szokatlannak tartották az épület emelkedését, azaz a belépő az utcaszinten volt, az előcsarnok és az auditórium pedig már kicsit magasabban.[3] A korszerű világítást gáz és villany kombinációjaként oldották meg.[6]
Az épületet kora modern berendezéseivel látták el, a homlokzat előtt kocsifeljáróval, parkolóhellyel, sajtószobával és büfével. A gazdagon díszített 2.500 férőhellyel rendelkező terem falát neves zeneszerzők portréi, a boltíves mennyezetet freskók díszítették, az oldalfalakon tükrök, a zenekar fölött csillár volt, az ülések mozgathatók voltak. A terem közepén szökőkút állt, benne aranyhalakkal és vízililiomokkal. Sir Thomas Beecham angol karmester sajátos humora szerint "A koncerteken szinte minden harmadik, negyedik percben egy fiatal hölgy elragadtatásában a szökőkútba esett, akiket ifjú gavalléroknak kellett kimenteniük, mely esténként akár harmincötször is megtörtént. Európa különböző részeiről utaztak látogatók, hogy mindezt megcsodálják."[7]
Már megnyitásától dicsérték kiváló akusztikájáért, mely összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint London más koncerttermeié.[8] Knightley követte a korábbi jó akusztikájú termek kialakítását, ennek megfelelően a terem falát fával burkolták, számításai szerint az egybefüggő faburkolat mint egy hegedű teste rezonátorként hatott. Az Observer megállapítása szerint, a terem mind formájában, mind kialakításában hegedűre emlékeztetett, valamint hozzáfűzte, hogy a földszinti részen elhelyezett zenekar, mitha egy kürt tölcsérében lett volna.[3]
A Queen's Hall épülete nemcsak egy koncerttermet foglalt magába, felső részében az 500 főt befogadó kisebb, kamarakoncertekre, varieté előadásokra kialakított terem, a Queen's Small Hall állt. 1894-ben, az akkor zenekritikusként is tevékenykedő Bernard Shaw leírása szerint "a szivar formájú, tetőablakkal ellátott terem egy hajó szalonjára hasonlít inkább, ... viszont sokkal kényelmesebb, mint a többi kisebb koncerttermünk."
Története
Röviddel a Queen's Hall megnyitása előtt Ravenscroft a ma már a Proms alapítójaként ismert Robert Newmant tette meg az intézmény menedzserévé, aki korábban volt már tőzsdeügynök, basszista énekes[9] és koncertszervező is.[10]
Megnyitó
Az első nyilvános esemény 1893. november 25-én délután tartott gyermek party volt, majd aznap este 2.000 meghívott vendég számára adtak koncertet, melyen dalok, zongora- és orgonadarabok hangzottak el, a koncert után a székeket eltávolították és a Queen's Hallt bálteremmé alakították át. Két nappal később, még a koncertterem hivatalos megnyitója előtt 1893. november 27-én adott koncerten a királyi család tagjai is jelen voltak, a zártkörű koncerten népszerű művek hangzottak el, Sullivan, Gounod, Auber, Mendelssohn és Csajkovszkíj kompozíciói, a szólista pedig a virtuóz magyar hegedűs, Nachéz Tivadar volt.[11]
A hivatalos nyitókoncertet 1893. december 2-án tartották, a koncert során az angol nemzeti himnusz is elhangzott.
Rendezvények
1896. január 14-én az Egyesült Királyság első nyilvános filmbemutatóját – az Edison által kifejlesztett kinetoszkóp továbbfejlesztett változatát - tartották a Royal Photographic Society meghívottai számára.
Az évad rendszeres koncertjei mellett a Queen's Hall további rendezvények helyszíne is lett, többek között Albert Chevalier részvételével a Queen's Small Hallban varieté előadásokat is tartottak, de a szélesebb közönség számára a legnépszerűbb rendezvénynek a "Proms" számított. A 19. századvég és a 20. század kezdetén olyan kiemelkedő művészek adtak koncertet a Queen's Hallban, mint Claude Debussy, Edward Elgar, Maurice Ravel és Richard Strauss.
A koncertterem 1893-ban alapított rezidens zenekara, a Queen's Hall Orchestra megszűnése után 1930-tól a koncertterem a két legjelentősebb londoni zenekar, a BBC Szimfonikus Zenekar és a Londoni Filharmonikus Zenekar otthona lett. A két világszintű együttes egy új művészgenerációt vonzott Európából és az USA-ból, többek között Serge Koussevitzky, Willem Mengelberg, Arturo Toscanini, Bruno Walter és Felix Weingartner.
Proms
A Queen's Hall menedzsere, Robert Newman a nyári időszakra, amikor a közönség mind a színházaktól, mind a koncertektől távol maradt, promenádkoncert-sorozatot tervezett, ahol a jegyárak az évi rendes koncerteknek egyhatoda volt csupán. A koncertsorozat, népszerű nevén a „Proms” 1895-ben indult Henry Wood karmester irányításával. A nyitókoncertet 1895. augusztus 10-én adták, az első felcsendülő mű Wagner Rienzi nyitánya volt. A minden évben nyolc héten át tartó zenei fesztivál mind a mai napig Anglia egyik legnépszerűbb zenei eseménysorozata.
II. világháború
1941-ben a II. világháború alatt a Londont ért légitámadások során az épületet gyújtóbombatalálat érte, a nézőtér teljesen leégett, a terem helyrehozhatatlanul elpusztult. A Queen's Hallban 1941. május 10-én adták az utolsó koncertet, a sors különös játéka talán, hogy a műsoron többek között Elgar Enigma variációi csendültek fel, mely egyben a németek által kifejlesztett és részükről megfejthetetlennek gondolt sifrírozógép neve is volt. Bár az angolok ekkor már ismerték a rendszer feltörésének módját, a koncerttermet nem tudták megmenteni. Az utolsó koncerten a Londoni Filharmonikus Zenekart Malcolm Sargent vezényelte. Aznap éjjel Londont súlyos légitámadás érte, mely során többek között a Parlament épületében az alsóház szárnya, a British Museum és a Westminster Abbey is megsérült, a Queen's Hall pedig szinte teljesen elpusztult. A romok közül kimentett Sir Henry Wood – a Proms alapító és ötven éven át vezető karmestere - bronz mellszobra a Queen's Hall mellett álló londoni Zeneakadémia, a Royal Academy of Music tulajdona lett.
A Queen's Hall helyén ma a Langham Place-en Sir Andrew Davis, a BBC Szimfonikus Zenekar vezető karmestere által 2000. novemberében felavatott emléktábla áll.
Lásd még: Londoni komolyzene (kategórialap)Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
