Pintér Béla (építész)

Pintér Béla (Budapest, 1925. február 23. – Budapest, 1992. június 23.) kétszeres Ybl Miklós-díjas építész.

Ez a szócikk az építészről szól. Hasonló címmel lásd még: Pintér Béla (egyértelműsítő lap).

Pintér Béla
Született	1925. február 23. Budapest
Elhunyt	1992. június 23. (67 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	építész
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (–1951)
Kitüntetései	Ybl Miklós-díj (1958)[1] Ybl Miklós-díj (1978)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pintér Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pintér Béla
Nem található szabad kép.(?)
	Pintér Béla építész. Forrás: Új Magyar Építőművészet. Magyar Nemzet. 2022. 06. 23.

Tanulmányai

Középiskolai tanulmányait 1935 és 1943 között az Óbudai Árpád Gimnáziumban végezte, ahol kitűnt rajztehetségével.^[2][3] 1939-ben^[4] a rajzolásban tanúsított kiválóságáért jutalmat kapott. 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen kapott diplomát. A diplomaszerzést követően a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI), az Iparterv, majd a Középülettervező Iroda (KÖZTI) tervezőjeként dolgozott.

Munkássága

Pályája során számos köz- és lakóépületet tervezett, így például 1958-ban Újpesten a Szent László téri kísérleti lakóházakat, 1963–1964-ben Nyíregyházán a Tanárképző Főiskolát , a debreceni Építőgépész Technikumot 1963-ban, a nagykőrösi Élelmiszeripari Iskolát 1964-ben.

Az első kelet-európai Hilton Szálloda Sedlmayr János műemléki tervező és Pintér Béla közreműködésének köszönhető. Az építkezés alapja az a Hilton-szerződés volt, melyet a HungarHotels írt alá még 1968. augusztus 19-én. Az 1976-ra megépült Hilton Budapest az UNESCO világörökség részét alkotó történelmi Várnegyed szívében fekszik. Pintérék sikerrel vették a feladatot és egy, a kor követelményeinek megfelelő modern épületet illesztettek egy minden részletében történelmi környezetbe úgy, hogy a hotel épülete és a körülötte fekvő műemlékek szerves egységet alkotnak.

Későbbi munkái közül kiemelkedő jelentőségű az 1978-ban tervezett líbiai Vízügyi Kutatóintézet, a Kelenföldi plébánia és templom (1983), az Agrártudományi Egyetem tornacsarnoka és előadótermei (1986). Munkásságát 1958-ban és 1978-ban Ybl Miklós-díjjal tüntették ki.^[5]

Főbb művei

• Lakóházak (1958, Újpest, Papp József tér)
• Lakóház (1959, Budapest, Böszörményi u. 42.)
• Mozi (1959, Oroszlány)
• Rendőrség (1959, Budafok)
• Gubacsi úti iskola (1959, Budapest)
• Sarokbérház (1959, Budapest, Török u. 7-9.)
• Tanárképző Főiskola (1963-64, Nyíregyháza)
• Építőgépész Technikum (1963, Debrecen)
• Élelmiszeripari Iskola (1964, Nagykőrös)
• Magyar Kereskedelmi Kamara székháza (1969, Budapest)^[6]
• Hilton Szálloda (1976, Budapest)
• Vízügyi Kutató Intézet (1978, Líbia)
• Kelenföldi plébánia és templom (1983, Budapest)
• Tornacsarnok és előadótermek (1986, Agrártudományi Egyetem)^[7]
• Túry-Kádár műteremház (1959,Budapest) (ma Galéria Lénia)

Jegyzetek

1. Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
2. III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1935 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
3. III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1942 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
4. III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1939 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
5. Archivum: Pintér Béla kétszeres Ybl Miklós-díjas építész, a budapesti Hilton Szálló tervezője 90 éve született (hu-HU nyelven). MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap portálja. [2016. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 6.)
6. Magyar Kereskedelmi Kamara székháza. kiscellimuzeum.hu. [2017. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 24.)
7. Pintér Béla. artportal.hu. (Hozzáférés: 2016. július 6.)^{[halott link]}

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8

• Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap