Pedro Lascuráin Paredes

Pedro Lascuráin Paredes (teljes nevén Pedro José Domingo de la Calzada Manuel María Lascuráin Paredes; Mexikóváros, 1856. május 12. – Mexikóváros, 1952. július 21.) ügyvéd, politikus, 1913. február 19-én 45 percen át Mexikó elnöke volt, majd lemondott.

Pedro Lascuráin Paredes
Mexikó elnöke
Hivatali idő 1913. február 19. 17:15 – 1913. február 19. 18:00
Előd	Francisco Ignacio Madero
Utód	Victoriano Huerta
Született	1856. május 12. Mexikóváros
Elhunyt	1952. július 21. (96 évesen) Mexikóváros
Párt	Progressive Constitutionalist Party
Házastársa	María Enriqueta Flores
Foglalkozás	ügyvéd
Iskolái	Faculty of Law, National Autonomous University of Mexico Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Pedro Lascuráin Paredes témájú médiaállományokat.

Élete

1856-ban született Mexikóvárosban. Jogi tanulmányokat folytatott (ügyvédnek tanult), majd a főváros önkormányzatában hivatali titkárként dolgozott. A forradalom győzelme után a város polgármestere lett, majd Francisco Ignacio Madero kormányában külügyminiszteri tisztséget töltött be először 1912. április 10. és december 4. között, majd 1913. január 15-től február 18-ig.

Amikor február 19-én Madero és alelnöke, José María Pino Suárez lemondásra kényszerült, az 1857-es alkotmány értelmében, mint addigi külügyminiszter, 17:15-kor átvette az elnöki posztot. Egyetlen intézkedése az volt, hogy Victoriano Huertát kinevezte belügyminiszterré, majd lemondott, így 18 órakor mandátuma megszűnt. Ezzel a kinevezéssel jogi lehetőséget teremtett arra, hogy Huerta lehessen a következő elnök, ugyanis külügyminiszter hiányában most már őt illette a tisztség.

Lascuráin ezek után visszavonult a politikai élettől és jogászként dolgozott tovább. Feleségül vette María Enriqueta Florest, később pedig az Escuela Libre de Derecho iskola rektora lett. 96 éves korában hunyt el Mexikóvárosban.^[1][2][3]