francia marsall From Wikipedia, the free encyclopedia
Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain, ismertebb nevén Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall (Cauchy-à-la-Tour, 1856. április 24. – Port-Joinville (L’Île-d’Yeu), 1951. július 23.) francia marsall, az első világháború hadvezére. 1934-ben rövid ideig hadügyminiszter, a Harmadik Köztársaság 87. miniszterelnöke, 1940–1944 között a Vichy-Franciaország köztársasági elnöke.
Henri Philippe Pétain | |
Franciaország köztársasági elnöke | |
Hivatali idő 1940. július 11. – 1944. augusztus 19. | |
Gaston Doumergue | miniszterelnök |
Előd | Albert Lebrun (Franciaország elnökeként) |
Utód | Charles de Gaulle (az ideiglenes kormány elnökeként) |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1940. június 16. – 1940. július 11. | |
Előd | Paul Reynaud |
Utód | Pierre Laval |
Franciaország hadügyminisztere | |
Hivatali idő 1934. február 9. – 1934. november 8. | |
Előd | Joseph Paul-Boncour |
Utód | Louis Maurin |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1856. április 24. Cauchy-à-la-Tour |
Elhunyt | 1951. július 23. (95 évesen) Port-Joinville (L’Île-d’Yeu) |
Sírhely | tomb of Philippe Pétain |
Szülei | Clotilde Legrand Omer-Venant Pétain |
Házastársa | Eugénie Hardon Pétain |
Gyermekei | nincs |
Foglalkozás | |
Iskolái | Saint-Cyr-i Katonaiskola |
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
Henri Philippe Pétain aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Philippe Pétain témájú médiaállományokat. |
A világháborút megelőzően a hadiakadémia gyalogsági karának tanára volt 1901 és 1910 között. Részt vett az első marne-i csatában, a második artois-i csatában, a második champagne-i csatában, majd 1916. február 25-én Verdun védelméhez hívták. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességének helyreállításában. A Chemin des Dames-on elszenvedett vereség után Robert Nivelle-től átvette a hadsereg parancsnokságát 1917. május 15-én, és meg is tartotta a háború befejezéséig. 1918 novemberében Franciaország marsallja, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett.
Mint az első világháború egyik győztes katonai vezetője, ő volt 1931-ig a francia hadsereg főfelügyelője.
1925-ben Marokkóba küldték a Rif-hegységbeli törzsek által kirobbantott Abd el-Krim-féle felkelés elfojtására. 1934-ben ő lett Gaston Doumergue kormányának hadügyminisztere. 1939–1940-ben a Franco vezette Spanyolországban nagykövetként képviselte hazáját.
1940. május 18-án a Reynaud-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német megszállás idején, Párizs eleste után, 1940. június 16-án Franciaország miniszterelnöke lett. Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök (1942-ig) volt egyidejűleg. A Vichy-kormány tehát személyileg végig összekapcsolódott Pétain tevékenységével. Politikája ingadozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát miniszterelnök-helyettest, Pierre Lavalt, 1940 decemberében menesztette, ám a németek nyomására 1942-ben vissza kellett helyeznie pozíciójába. 1941-ben tapogatózó tárgyalásokat kezdett a nyugati szövetségesekkel.
Amikor 1944. szeptember 7-én a németek több más kormánytaggal együtt először Belfort-ba, majd Sigmaringenbe vitték, Pétain megtagadott velük minden együttműködést, és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Innen később az amerikaiak szabadították ki. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.
Pétaint egy különleges bíróság elé állították, amely halálra ítélte. Charles de Gaulle tábornok, köztársasági elnök az ítéletet kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. A büntetést a Yeu-szigeten hajtották végre, először egy erődben, majd Pétain súlyosbodó betegségei miatt házi őrizetben. A Yeu-szigeten, Port-Joinville-ben halt meg 95 éves korában, Sírja is itt található.
Pétain értékelése máig is viták tárgya. Vannak, akik nemzeti hősként tartják számon, ám főleg a második világháborút követő években sokan náci-kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.
Elődje: Paul Reynaud |
Franciaország kormányfője 1940. május 18. – 1940. július 11. |
Utódja: Pierre Laval |
Elődje: Albert Lebrun |
A Francia Köztársaság elnöke 1940. július 11. – 1944. augusztus 20. |
Utódja: Charles de Gaulle (az Ideiglenes Kormány elnökeként) |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.