Oxigéncsoport

A kalkogének a periódusos rendszer 16-os (régebbi elnevezés szerint VIB vagy VIA) csoportba tartozó kémiai elemek gyűjtőneve. A csoport közös elnevezése az oxigéncsoport. Tagjai az oxigén (O), a kén (S), a szelén (Se), a tellúr (Te), a radioaktív polónium (Po) és a mesterségesen előállítható livermórium (Lv).

Kalkogének

Bár a 16. oszlop összes tagja, így az oxigén is kalkogén a definíció szerint, azonban általában külön szokták kezelni magát az oxigént és az oxidokat. A kalkogenidek alatt általában a szulfidokat, a szelenideket és a telluridokat szokták érteni.^[1][2][3][4]

A kalkogenidek olyan biner vegyületek, amelyek kalkogénből és legalább egy másik elektropozitív elemből vagy gyökből állnak.^[5] A kalkogének egymással alkotott vegyületeit pedig interkalkogéneknek nevezik.

Etimológia

Bár a görög eredetű kalkogén szó szerinti jelentése rezesítő vagy rézércesítő, a háttérben meghúzódó jelentés sokkal valószínűbb, hogy az ércesítő volt. Ezeket az elektronegatív elemeket gyakran összefüggésbe hozzák a fémbányászattal. Itt ugyanis vízben nem oldódó vegyületeket képeznek az ércben meglévő fémekkel.

Tulajdonságaik

A csoport tagjainak hasonló az elektronszerkezetük. Ez leginkább a külső elektronhéjon mutatkozik meg, s ennek következtében hasonlóak a kémiai tulajdonságaik:

Z	Elem	Héjankénti elektronok száma
8	oxigén	2, 6
16	kén	2, 8, 6
34	szelén	2, 8, 18, 6
52	tellúr	2, 8, 18, 18, 6
84	polónium	2, 8, 18, 32, 18, 6
116	livermórium	2, 8, 18, 32, 32, 18, 6

Az oxigén és a kén nemfém, a szelén, a tellúr és a polónium félfémes félvezetők, azaz tulajdonságaikban keverednek a fémek és a szigetelő anyagok jellemzői. Ennek ellenére elemi állapotban a tellúrt és a szelént is szokták a fémek közé is sorolni.

A fémes kalkogenidekkel leginkább ásványokban lehet találkozni. A pirit (FeS₂) egy vasérc. A ritka ásvány kalaverit a ditellurid (AuTe₂).

A legtöbb kalkogén oxidációs száma −2. Ennek ellenére ettől eltérő értékek is adódhatnak, mint például a piritben a kén −1-es értéke. A legmagasabb ez a szám a 6-os oxidációs értékkel bíró szulfátok, szelenátok és tellurátok esetében.

Jegyzetek

1. A Second Note on the Term "Chalcogen". [2009. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 16.)
2. Francesco Devillanova (Editor) Handbook of Chalcogen Chemistry - New Perspectives in Sulfur, Selenium and Tellurium Royal Society of Chemistry, 2007; ISBN 0-85404-366-7, 9780854043668
3. IUPAC goldbook amides. Chalcogen replacement analogues (of amides) are called thio-, seleno- and telluro-amides.
4. Ohno Takahisa Passivation of GaAs(001) surfaces by chalcogen atoms (S, Se and Te)^{[halott link]} Surface Science; Volume 255, Issue 3, 2 September 1991, Pages 229-236; doi:10.1016/0039-6028(91)90679-M
5. Mark D. Licker. Dictionary of Chemistry, 2nd edition, McGraw-Hill, 72. o. (2003). ISBN 9780071410465

• Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap