Orosz József (újságíró)

Orosz József (Tapolca, 1961. október 20. –) újságíró, riporter, szerkesztő-műsorvezető, egyetemi tanár.

Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Orosz József (egyértelműsítő lap).

Orosz József
Született	1961. október 20. (63 éves) Tapolca
Állampolgársága	magyar kanadai (2014–)
Nemzetisége	magyar, kanadai
Foglalkozása	riporter, televíziós és rádiós szerkesztő-műsorvezető, egyetemi tanár
Kitüntetései	Toleranciadíj (2002)
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Orosz József 1961-ben született. Gyermekkorától fogva rádiózik, első riportja még ötödikes korában hangzott el a Magyar Rádióban. Általános és középiskolában folyamatosan az iskolarádiókat szerkesztette, közben a Magyar Rádió Ötödik Sebesség, Táskarádió és Krónika műsorainak dolgozott. Huszonéves korában lett a Magyar Rádió Krónika rovatának állandó munkatársa.

Hírnevet akkor szerzett, amikor mikrofonja előtt Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja 1989. január 28-án 1956-ot népfelkelésnek nevezte.

Szűk egy esztendővel később élőben közvetítette a romániai forradalmat, egyebek között Aradról, egy radiátor alól, amikor a népfelkelők és a Securitate csapatai tűzharcba keveredtek egymással. Míg a Magyar Televízió Esti Egyenleg^[1][2][3][4] és Objektív című közéleti műsorainak volt vezető munkatársa, dolgozott a Magyar Rádió Krónika és 168 óra műsorainak.

Számos hadszíntérről tudósított, Irakból az Öbölháborúk idején (1991, 2003), Szarajevóból, Belgrádból, Grúziából, tudósításaival követte a kelet-európai rendszer összeomlását, a berlini fal leomlását. Több évig a Magyar Televízió Napkelte műsorának volt műsorvezetője, illetve napi politikai elemző műsort vezetett Kontra címmel a Klubrádióban. Munkásságát Hemingway életmű- és kollektív Joseph Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el. 1991-ben és 1995-ben az Egyesült Államokban folytatott tanulmányokat az ABC News with Peter Jennings hírműsornál, a 20/20 with Barbara Walters heti hírműsornál, valamint az austini egyetem médiaszakán. 2002-ben Toleranciadíjat kapott. 2008-ban az elsők között írta alá a Magyar Demokratikus Chartát.^[5]

2010-ben Kanadába ment tanítani, majd 2014-ben kanadai állampolgár lett. Az észak-amerikai ország számos egyetemén, Ottawában, Torontóban és Montréalban tanít újságírást, újságírás-gyakorlatot és -elméletet, televíziózást és dokumentumfilm-elméletet valamint Kelet-Európa történetét.^[6]

Egyetemi professzori sikereit az év professzora jelöléssel ismerték el 2014-ben és 2018-ban.

Szerkesztésében és a saját kiadásában jelent meg 2020-ban a Hogyan lettem rádiós című kötet, amely neves személyiségek visszaemlékezéseinek a gyűjteménye, azoké, akik a Magyar Rádióban dolgoztak.^[7]

Művei

• Bagdad után szabadon; Klubrádió 95.3–Magyar Könyvklub, Bp., 2003