Orosz Fasiszta Párt

Az Orosz Fasiszta Párt (oroszul: Российская фашистская партия, néhol Össz-orosz Fasiszta Párt) egy kis párt volt 1930-40-es években az orosz polgárháború után alakított fehér emigránsszervezetek között. A párt bázisa az 1932-ben létrehozott japán bábállamban, Mandzsukuóban volt.

Orosz Fasiszta Párt Российская фашистская партия
Mottó: Isten, Haza, Munka
Adatok
Elnök	Konsztantyin Rodzajevszkij
Alapítva	1931. május 26.
Feloszlatva	1943. július 1.
Székház	Harbin, Mandzsukuo
Pártújság	Nas Puty
Ideológia	fasizmus
Politikai elhelyezkedés	szélsőjobboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Orosz Fasiszta Párt Российская фашистская партия témájú médiaállományokat.

Története

Az Orosz Fasiszta Párt székháza Mancsouliban.

Az Orosz Fasiszta Párt feketeingesei a pártfőtitkár érkezésére várnak Harbinban.

A fasizmus eszméje az októberi forradalom után kezdett terjedni a mandzsúriai oroszok között, és olyan szervezetek segítették ezt elő, mint például az Orosz Fasiszta Szervezet. A különféle kisebb mandzsúriai fasiszta szervezetek titkos egyezményben állapodtak meg az Orosz Fasiszta Párt létrehozásában, amelyre 1931. május 26-án került sor. A párt elnökévé Vlagyimir Dmitrijevics Koszmint választották, míg a főtitkári pozíciót Konsztantyin Vlagymirovics Rodzajevszkij foglalhatta el, aki így a párt tényleges vezetőjévé vált. Az olasz-típusú fasiszta párt szlogenjévé az „Isten, Haza, Munka” hármast választották.^[1]

A Japánnal való kooperációnak köszönhetően a párt hamarosan a legbefolyásosabb orosz emigránsszervezetté vált Mandzsúriában, így 1932-ben saját pártiskolát nyithatott Harbinban.^[2] A párt segített a Kvantung-hadseregnek felállítani az Aszano Különítményt, amelyben kizárólag orosz nemzetiségű személyek szolgáltak, és amelynek feladata lett volna egy esetleg szovjet–japán háborúban az ellenséges vonalak mögé szivárogni, és ott szabotázsakciókat végrehajtani.

A pártnak ezen kívül szoros kapcsolata volt az Amerikai Egyesült Államokban működő, hasonló gondolkodású emigránsszervezetekkel is.^[3] 1934. április 3-án egyezményt kötöttek Anasztaszij Andrejevics Vonszjackij híveivel az egyesülésről Tokióban, azonban hamar nézeteltérésekre került sor a felső vezetésben, és Vonszjacskijt kizárták a pártból. Ő egy még kisebb szervezetet hozott létre válaszul, amely az Orosz Nemzeti Forradalmi Párt nevet viselte, és legfőbb célja a demokratikus Oroszország létrehozása volt.^[4][5]

Ennek ellenére a párt szépen gyarapodott, és 1935 májusára már 20 000 tagja volt. Rodzajevszkij könyve, Az orosz nemzetállam tekinthető a párt programjának. Ebben a szerző leírja Oroszország fasizálásának szükségességét, amelyet 1938. május 1-ig szeretett volna végrehajtani, valamint kifejeződik a könyvben az erős vágy a zsidóktól való megszabadulásra is. A pártnak ezen kívül erős kötődése volt az orosz ortodox egyházhoz is, amelynek erős kapcsolatot ígértek a leendő fasiszta kormányzattal. A párt emellett ígéretet tett Oroszország nemzetiségeinek a tiszteletben tartására, és a korporativizmus kiépítésére.^[6]

Az együttműködés 1940-ben újrakezdődött Vonszjacskijjal, azonban újra félbeszakadt, amikor a Pearl Harbor-i támadás után Japán és az Egyesült Államok hadba lépett egymás ellen. Ezután az Orosz Fasiszta Párt Mandzsúrián kívüli tevékenységei is lassan abbamaradtak, és az 1941-es szovjet–japán megnemtámadási szerződés után a párt jelentősége is folyamatosan csökkent. Az Orosz Fasiszta Párt 1945 augusztusában, Mandzsúria szovjet megszállása idején szűnt meg. Rodzajevszkij ekkorra azt hitte, Sztálin alatt a kommunizmus nacionalista formát öltött, így feladta magát a szovjeteknek, és felajánlotta szolgálatait nekik. Ők újságírói állást ajánlottak neki, ám a Szovjetunióba való visszatérése után börtönbe vetették, megkínozták, majd végül a párt több más vezetőjével együtt 1946. augusztus 26-án perbe fogták, halálra ítélték és augusztus 30-án agyonlövették.^[7][8][9]

Jegyzetek

1. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 159-161.
2. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, p. 162
3. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 162-164
4. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 165-168
5. Guide to the Anastase A. Vonsiatsky and Marion B. Ream papers. Phillips Memorial Library. [2010. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 31.)
6. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 168-171
7. Martin Ros, 20. o.
8. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 172-173
9. Augusztus 30.. antidogma.hu, 2008. november 7. (Hozzáférés: 2011. január 31.)^{[halott link]}

Források

• Stephan, John J. (1978). The Russian Fascists: Tragedy and Farce in Exile, 1925-1945. Harper Row. ISBN 0-06-014099-2
• E. Oberlander, 'The All-Russian Fascist Party', Journal of Contemporary History, Vol. 1, No. 1. (1966), pp. 158–173
• К. В. Родзаевский, Завещание Русского фашиста. ФЭРИ-В, 2001, ISBN 5-94138-010-0.
• Martin Ros: A Harmadik Birodalom sakáljai – Kollaboránsok tündöklése és bukása 1944–45, Magyar Könyvklub, 2002, ISBN 9635476035

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Russian Fascist Party című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.