Remove ads
Folyékony növényi zsiradék From Wikipedia, the free encyclopedia
Az olívaolaj az olajfa (Olea europaea) csonthéjas terméséből, az olajbogyóból mechanikai úton (préseléssel) előállított zöldessárga, jellemző illatú, kellemes, édeskés ízű, szobahőmérsékleten folyékony növényi zsiradék. A mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója. Napjainkban Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban készítik a legtöbb olívaolajat. Nem keverendő össze a préselés után visszamaradó olívapogácsából (törköly) oldószeres kivonással készülő olajjal (olívapogácsa-olaj vagy Sansa-olaj), amely az olívaolaj olcsóbb és gyengébb élvezeti értékű helyettesítő terméke.
Olívaolaj | |
Zsírsavösszetétel | |
Telített zsírsavak | |
Palmitinsav: 7,5–20,0% Sztearinsav: 0,5–5,0% Arachidinsav: <0,8% Behénsav: <0,3% Mirisztinsav: <0,1% Lignocerinsav: <1,0% | |
Egyszeresen telítetlen | |
Olajsav: 55,0–83,0% Palmitolajsav: 0,3–3,5% | |
Többszörösen telítetlen | |
Linolsav: 3,5–21,0% Linolénsav: <1,5% | |
Tulajdonságok | |
Energiatartalom (100 g) | |
3700 kJ (880 kcal) | |
Olvadáspont | −6,0 °C (267 K) |
Forráspont | 300 °C (573 K) |
Füstölési pont | 190 °C (463 K) (szűz) 210 °C (483 K) (finomított) |
Viszkozitás (20 °C) | 84 cP |
Relatív sűrűség (20 °C) | 0,9150–0,9180 |
Törésmutató | 1,4677–1,4705 (szűz és finomított) 1.4680–1.4707 (sansa) |
Jódszám | 75–94 (szűz és finomított) 75–92 (sansa) |
Elszappanosítási szám | 184–196 (szűz és finomított) 182–193 (sansa) |
Savszám | 6,6 (finomított és sansa) 0,6 (extra szűz) |
Peroxidszám | 20 (szűz) 10 (finomított és sansa) |
Homérosz az olívaolajat „folyékony aranynak” nevezte. Az ókori Görögországban az atléták rituálisan dörzsölték be vele testüket. Az olívaolaj a Földközi-tenger népeinek több volt, mint puszta élelmiszer: kifogyhatatlan forrása a varázslatoknak és csodáknak, a hatalmas vagyonnak és erőnek. Amellett, hogy élelmiszerként fogyasztották, az olívaolajat vallási rítusoknál, gyógyszerek alapanyagént, lámpába olajként, szappan készítésére és a bőr ápolására is használták. Az olajág régóta a béke szimbóluma is. A Biblia özönvízről szóló részében egy olajágat tartó galamb jelenti a megmenekülést.[1]
Az olajfa a Földközi-tenger környékén őshonos; a vad olajbogyókat már az újkőkorszaki ember is gyűjtötte, i. e. 8000 körül.[2] A vad olajfa őshazája Anatólia.[3] Nem tisztázott, hol kezdték el termeszteni, Anatóliában i.e. 6000 körül,[4] vagy a levantei partok mentén egészen a Sínai-félszigetig tartó területen i.e. 4000 körül, vagy valahol Mezopotámiában, a Termékeny félhold területén i.e. 3000 körül.[5]
A széles körben elterjedt nézet szerint elsőként a görög Kréta szigetén termesztették. A legkorábbról fennmaradt olívaolaj amfora i.e. 3500-ból származik, bár az olajfa termesztését i.e. 4000 körülre teszik. Más nézetek szerint elsőként a kánaániták sajtoltak olajat i.e 4500 körül, a mai Izrael területén.[6]
A Nemzetközi Olívaolaj-tanács (angolul: International Olive Oil Council) az olívaolajtermelők mintegy 95%-ának szabályozó testülete, és a maradék 5%-ra is jelentős hatással van. A Tanács szabályozza az olívaolajtermékek megnevezésében használatos kifejezések jelentését. A minőségi besorolás függ (1) az olaj kinyerésének és (2) feldolgozásának módjától, (3) bizonyos analitikai mérőszámoktól, mint a szabadsav-tartalom, peroxidszám, UV-fényabszorpció stb, és (4) az érzékszervi (organoleptikus) tulajdonságoktól mint pl. szín, illat, íz, ízhibák (ezeket kóstolók pontozzák, és a kóstolók által adott pontszámok mediánjára vonatkoznak a megkötések).[7]
A kifejezés a kizárólag az olajbogyóból (az olajfa [Olea europaea L.] termése) nyert olajakra használható, kivéve az oldószeres kivonással vagy újraészteresítéssel nyert olajakat. Nem nevezhetők olívaolajnak a más olajokkal alkotott keverékek.
Az olívabogyópasztából préselés után visszamaradt száraz anyag az olajpogácsa vagy törköly. Főleg a bogyók héjából, rostos húsából és magvából áll, de tartalmazza még az eredeti olajtartalom mintegy 5–8%-át is. Gazdaságossági szempontok miatt a termelők ezt a maradék olajtartalmat is ki szokták vonni, a kivonás oldószerrel lehetséges: legelterjedtebb a hexános kioldás. Nem sorolhatók ide az újraészteresítéssel nyert olajak és a más olajokkal alkotott keverékek. Habár az olívapogácsa-olaj technikailag szintén olívaolaj, azt az oldószeres kivonás miatt a Nemzetközi Olívatanács rendelkezései értelmében „olívaolaj” néven nem lehet forgalomba hozni. A szerves kivonószerek felhasználása miatt előfordul, hogy kivonó szermaradványok, illetve a kivonószer szennyezői (például rákkeltő poliaromás szénhidrogének) maradnak a forgalomba kerülő olívapogácsa-olajban.
Az olívaolaj a szervezet számára esszenciális telítetlen zsírsavakat tartalmaz: linolsavat, linolénsavat és arachidonsavat (korábban F-vitaminnak is nevezték ezeket a zsírsavakat).
Az olívaolaj természetes antioxidánsai az E- és a K-vitamin. Másodlagos növényi anyagai a polifenolok és a tokoferolok. Erősíti az izomsejteket és jó hatású reumás ízületi gyulladás esetén is.
Könnyen emészthető, mert gyorsan felbomlik (szétoszlik, emulgeál) az emésztőrendszerben. Erős epehajtó hatása van, rendszeres fogyasztása megakadályozza az epekövek kialakulását. Kis mennyiségben zsírszegény étrendekben is jól hasznosítható (máj-, epe-, hasnyálmirigy-betegségek stb.). Gyomorsavcsökkentő hatású.[9]
Epidemiológiai kutatások bizonyították, hogy a telítetlen zsírsavak nagyobb arányú fogyasztása – amiben az olívaolaj gazdag – csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.[10]
Nagy mennyiségű klinikai adat támasztja alá, hogy az olívaolaj fogyasztása védi az érrendszert a meszesedéstől. Csökkenti a koleszterinszintet, megakadályozza a koleszterin lerakódását az erek falán. Emellett gyulladáscsökkentő, antitrombotikus, vérnyomáscsökkentő és értágító hatással rendelkezik mind emberekben, mind állatokban.[11]
Az Egyesült Államokban, az olívaolajgyártók az alábbi, korlátozott egészségügyi hatásra vonatkozó állítást helyezhetik el termékeik címkéjén:
Ezt a döntést az FDA (USA Élelmiszer- és gyógyszer-felügyelete) a termelők által benyújtott kérelemre válaszul fogadta el, és 2004. november 1-én hozta nyilvánosságra. Hasonló címke helyezhető el még azokon az élelmiszereken is, amelyek sok omega-3 zsírsavat tartalmaznak, például, repceolaj, dió és kendermag.[12]
Az olívaolaj őshazája Görögország, ahogy Homérosz is megírta, ahol bőséges a napsütés, enyhe az időjárás és kitűnő a táptalaj olíva termesztésre. Görögországban a legmagasabb az egy főre eső olívaolaj fogyasztás a világon, melynek értéke 24 liter/fő/év.[13] A több évezredes tapasztalat lehet a magyarázata annak, hogy a görög olívaolaj 80 százalékban „extra szűz” minősítést kap. Főbb olívabogyóból készült élelmiszerek:
Az egyik legfontosabb termesztési terület Lakónia tartomány, Spárta és Kalamata városok környéke, innen származnak az koroneiki, athinolia és koutsourolia fajták is.
Koroneiki:
Athinolia
Koutsourolia
Lakóniából származik a luxuscikknek számító Kalamata olívabogyó is, amely Kalamata városáról kapta nevét.
Az első olajfaligeteket a rómaiak hozták át Itáliából Andalúziába. A Guadalquivir folyó felső folyásánál vannak a tartomány legnagyobb ültetvényei. Jaén tartománynak például 80%-át borítják olajfaültetvények; csak ez majdnem 13 ezer km². Az olajfákat minden év november-december körül szüretelik.[14]
A legelterjedtebb bogyófajta a régióban (Andalúzia fáinak 97%-a, a Spanyolországiak fele, a világ fáinak mintegy ötöde picual). Neve a „pico” (csúcs, csücsök) szóból ered, ami a közepes méretű, hosszúkás, csúcsos végű bogyóra utal. A fája ellenálló, még a havat is tűri, viszonylag fiatalon is már jó terméshozamot ad, a bogyók olajtartalma 21-25% (közepes/magas).[15]
Olaja jellemzően markáns, kesernyés, csípősebb ízű, savösszetételének köszönhetően stabil: sokáig friss marad és főzéshez is alkalmas.
Főként Katalóniában elterjedt fajta. Bogyója kisebb, olajtartalma viszont magas, 20% körüli. Csemegebogyónak is használják. Korán (általában december végén – január elején) érik.
Olaja jellemzően lágyabb, kevésbé savas, emiatt a csupán arbequinból készült olajok rövidebb ideig eltarthatóak.
Ezt a bogyót (nevének kiejtése „ohiblanka”) főként Dél-Spanyolországban termesztik.
Olaja általában sárgás színű, lágy, kicsit kesernyés utóízzel.
Főként Spenyolország középső részén, La Mancha tartományban termesztett fajta.
Olaja közepesen kesernyés és közepesen csípős, eltarthatósága igen jó.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.