Norfolk-szigeti araukária

Norfolk-szigeti araukária
	A növény
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Araukáriafélék (Araucariaceae);
Nemzetség:	Délfenyő (Araucaria); Juss. (1789)
Fajcsoport:	Araucaria sect. Eutacta;
Faj:	A. heterophylla;
Tudományos név
	Araucaria heterophylla; (Salisb.) Franco, (1952)
Szinonimák
	Basionym/Homotypic Eutassa heterophylla Salisb., Trans. Linn. Soc. London 8: 316 (1807); ; Heterotypic Araucaria excelsa var. glauca Carrière, Traité Gén. Conif.: 420 (1855); Eutacta excelsa var. aurea-variegata Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867); Eutacta excelsa var. glauca (Carrière) Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867); Eutacta excelsa var. monstrosa Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867); Eutacta excelsa var. variegata-alba Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867); Araucaria excelsa var. speciosissima Carrière, Rev. Hort. 46: 451 (1874); ;
Elterjedés
	A Norfolk-sziget (Ausztrália külbirtoka) a Csendes-óceánban
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Norfolk-szigeti araukária témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Norfolk-szigeti araukária témájú médiaállományokat és Norfolk-szigeti araukária témájú kategóriát.

A Norfolk-szigeti araukária vagy Norfolk-szigeti fenyő (Araucaria heterophylla) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába sorolt fenyőalakúak (Pinales) rendjében, az araukáriafélék (Araucariaceae) családjában a névadó araukária (Araucaria) nem egyik közismert faja.

Gyors adatok Rendszertani besorolás, Tudományos név ...

Bezárás

Származása, elterjedése

A Csendes-óceánban Ausztráliától keletre található Norfolk-szigeten endemikus. A szobafenyő nevet azért kapta, mert dísznövény változatát szerte a világon ültetik — kiváltképp a világos, üvegezett irodákban.

Megjelenése, felépítése

Eredeti termőhelyén akár 60 méter magasra is megnőhet, a dísznövény változat dézsában legfeljebb 1,5 méteresre cseperedik. Törzse kivételesen egyenes, koronája piramis alakú, ágörvei szimmetrikusak: az idősebbek ívesen csüngenek, a fiatalok meredeken felfelé törnek. Az idősebb példányok kérge pikkelyes.

Tűlevelei fényes világoszöldek; a fiatal növényeken lágyak, 1-1,5 centiméter hosszúak, idősebb egyedeken (főként a tobozokat hordozó ágakon) sokkal rövidebbek, görbültek, a csúcsuk kemény.

A porzós tobozvirágzat karcsú, barkaszerű, virágzás után lehullik; a termős kerekdedebb, majd nagy toboz terméssé fejlődik. A toboz gömbölyű vagy a hosszánál kissé vastagabb, 8-12 centiméter átmérőjű. A sok, tömötten összezáródó, elfásult tobozpikkely körülbelül 1 centiméter hosszú, csúcsuk gyakran görbült.

Életmódja, termőhelye

A jól megvilágított helyeket szereti. Fagyérzékeny.

Világos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát, óvjuk a közvetlen napsütéstől!

A kis hőingadozást kedveli; télen tartsuk hűvös helyen, körülbelül 10 °C-on!
Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen, télen ritkábban!
Ha fűtött szobában tartjuk, permetezzük leveleit! Időnként levegőztessük!

Betegségei

A kiszáradás és a túlöntözés is megviseli. Sajnos, neve ellenére szobában elég nehezen nevelhető. A legnagyobb gond a tűlevelek hullása, és a felkopaszodás (az alsó ágak elvesztése) — ez a túlzott napsütés, a száraz levegő vagy a föld kiszáradása miatt is bekövetkezhet. Kártevői nem ismertek.

Felhasználása

Leggyakrabban szobanövényként nevelik. Gyorsan, egyenletesen nő.

A vitorlás hajók korában elterjedését nagyban segítette, hogy fájából kiváló árbóc készül. Emiatt a Norfolk-szigeten állománya megritkult, de napjainkban a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően ismét növekszik.

Egyike a fenyőalakúak (Pinales) azon néhány fajának, amelyek a trópusi síkságokon is jól fejlődnek. Dekoratív alakja és a vitorlás hajók divatja miatt ma is világszerte nevelik. Ilyen célokra telepítették be – a hozzá hasonló alkatú oszlopos araukáriával (Araucaria columnaris) együtt Hawaiira is, ahol ezek a fajok mára helyenként meghatározzák a táj képét. A Mediterráneumban általánosan elterjedt, Észak-Európában azonban szabadban csupán egyetlen helyen, a Nagy-Britanniához tartozó Scilly-szigeteken nő (a Tresco apátság kertjében a legnagyobb példány 30 m magas).

Madeirán a partközeli (600 m-nél nem magasabban kialakított) parkokban és botanikus kertekben ültetik; gyakran a hasonló termetű, de a csúcs közelében kiszélesedő lombkoronájú ausztráliai araukáriával (Araucaria bidwillii) együtt.