Remove ads
magyar festő From Wikipedia, the free encyclopedia
Nemes-Lampérth József (Budapest, 1891. szeptember 13. – Sátoraljaújhely, 1924. május 19.[1]) magyar festő és grafikus. A 20. század elején a magyar avantgárd egyik legeredetibb egyénisége.
Nemes-Lampérth József | |
Önarcképe (1911) | |
Született | 1891. szeptember 13. Budapest |
Meghalt | 1924. május 19. (32 évesen) Sátoraljaújhely |
Aki(k)re hatott | Erős Andor Kmetty János Uitz Béla Aba-Novák Vilmos Szőnyi István Patkó Károly Barcsay Jenő |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemes-Lampérth József témájú médiaállományokat. |
Családneve eredetileg Lampérth, a Nemes előnevet művésznévként ő maga vette fel. Kötőjellel és anélkül is szerepel a különböző forrásokban.[2]
A budapesti iparművészeti iskolában Vesztróczy Manónál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Bosznai Istvánnál és Zemplényi Tivadarnál tanult, de naturalista és akadémikus stílusuk nem elégítette ki Nemes Lampérth ízlésvilágát, így először a Nagybányai művésztelepre ment festeni, majd 1913-ban Párizsba. Az első világháborúban szerzett sebesülése következtében bal keze megbénult, 1916-ban erre való tekintettel leszerelték.
Nagybányán és Párizsban alakította ki sajátos stílusát, amellyel a századelő magyar avantgárdjának egyik legeredetibb egyénisége lett. Erőteljes konstrukciójú képeit páratlan dinamizmus feszíti, tusrajzain a sötét-világos kontrasztjával, a szinte brutális anyagkezeléssel, széles ecsetvonások ritmusával formál teret. Stílusa rokon Cezanne, a fauves és a Die Brücke törekvéseivel. Festményeire, rajzaira egyre inkább felfigyeltek, egyre több rajzát közölte a Kassák Lajos által szerkesztett és kiadott Ma című folyóirat, ilyenformán Nemes Lampérth betagozódott a magyar aktivizmus híveinek körébe.
Nemes Lampérth a portré-, a táj-, és az aktfestésben egyaránt otthonosan mozgott, sőt csendéletei is vannak. 1917-ben részt vett a Fiatalok kiállításán a Nemzeti Szalonban, 1918-ban pedig a Ma III. demonstratív kiállításán. Mozgósító erejű plakátrajzaival 1919-ben a tanácskormány propagandáját segítette. Ismert Kmetty Jánossal közösen készített Be![3] című plakátja, amely a kommün fegyveres védelmére mozgósított.
A kommün alatt kinevezték a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanárává, a kommün bukása után letartóztatták, 1920-ban sikerült Berlinbe emigrálnia, ahol a Gurlitt-Galerie-ben nagy sikerű kiállítást rendezett. Ezen a kiállításon ismerkedett meg Alfred Gustav Ekström svéd mecénással, vele Svédországba utazott, s ott festett tovább, de hamarosan kiütközött idegbaja, erőteljes, szintetikusan egyszerűsítő szénrajzai egyre komorabbak lettek, átütött rajtuk a közelgő végzet.
Svédországban, majd Magyarországon került elmegyógyintézetbe, itthon halt meg a sátoraljaújhelyi elmegyógyintézetben. Mindvégig hagyták rajzolni, e tekintetben sokkal szerencsésebb volt, mint Munkácsy Mihály, akit élete utolsó négy évében megfosztottak orvosai művészete gyakorlásának lehetőségétől.
Harminchárom életévéből alig több mint tíz évig, 1910-1922 között alkotott. 24 olajképet festett a tus-és ceruzarajzok mellett. Páratlanul intenzív, villanásszerű az életműve a magyar festészetben. Németh Lajos, a kiemelkedő művészettörténész írta róla: „Nemes-Lampérth piktúrája a századelő magyar avantgárd festészetének legeredetibb gyümölcse.”[4]
Stílusában már 1912-ben a Városliget című képén megfigyelhető az a képessége, hogy erőteljes vonalak tömegével kompozíciót teremt, ugyanez jellemző utolsó, 1920-as Önarcképére és az 1922-es Egy férfi arcképe címűre. Ezzel a technikával készített további kiváló vázlatokat és szénrajzokat.
A magyar avantgárd, azon belül az aktivizmus robusztus tehetségű művésze volt, majd őt szorosan követte Uitz Béla. Nemes Lampérthnak a sors kevés időt hagyott a kifutáshoz, 32 éves korában meghalt, de még így is körülbelül 150 darab festmény és grafika maradt utána. Elborult elmével is világos pillanataiban kiváló grafikákat alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria 1963-ban, majd 1992-ben rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást.
2016 augusztus-szeptemberében a Kieselbach Galéria rendezte meg eddigi legteljesebb életmű-kiállítását 123 művel, ebből 22 olajfestménnyel. Ezeket a következő múzeumokból, intézményekből, valamint még további 12 magángyűjteményből kölcsönözték: Magyar Nemzeti Galéria, Kiscelli Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, Janus Pannonius Múzeum (ezen belül a Modern Magyar Képtár), Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, Herman Ottó Múzeum, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény, Budapest, Savaria Múzeum, Szombathely, és az Antal-Lusztig Gyűjtemény.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.