A motorkerékpár (hagyományos becenevén motorbicikli vagy egyszerűen motor), egynyomtávú, kétkerekű motoros közlekedési eszköz. Különböző célokra – így pl. hosszútávú utazásra, sűrű városi forgalomra, cirkálásra, versenyzésre és terepre – eltérő modellek alkalmasak. A világ számos pontján a motorozás a közlekedés legmegfizethetőbb formája, a motor a leghétköznapibb motorizált közlekedési eszköz.[1][2] Világszerte kb. 200 millió darab van használatban[3] beleértve a mopedeket, a robogókat és más géperővel hajtott két- és háromkerekűeket. A motorkerékpárok a KRESZ értelmében két vagy három kerekű járművek, melyeknek tömege 400kg alatti, motorjuk pedig 50cm³ feletti, amivel 45km/h-t meghaladó a tervezett sebességük. A 2000-es évekre azonban elterjedtek a négykerekű motorkerékpárok is, leginkább a quadok, amik főleg terepen való közlekedésre készült járművek.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul.
A két kerék egy sorban van. A magasabb sebességeknél a motorkerékpár a giroszkóp effektus miatt nem dől el.
A motorkerékpárnak oldalkocsija is lehet.
A Daimler-Maybach Reitwagen egy replikájaHildebrand & Wolfmüller, 1894
Az első motorkerékpárt a német Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach tervezte és építette 1885-ben Bad Cannstattban (1905-től Stuttgart egyik kerülete). Egyúttal ez volt az első belső égésű motorral hajtott jármű a világon. Járművüket Reitwagennek nevezték ("reiten" jelentése németül "lovagolni").
Az 1894-ben bemutatott Hildebrand & Wolfmüller volt az első megvásárolható motorkerékpár. Kezdetben a gyártók többnyire kerékpárokat próbáltak belső égésű motor fogadására alkalmassá tenni. Amikor az erőforrások teljesítménye megnőtt és a tervek túlnőttek a kerékpáros kereteken, többen szálltak be a gyártásba.
Az első világháborúig az Indian volt a legnagyobb motorkerékpárgyártó.[4] Évente kb. 20000 motort állított elő.[5] 1920-ra a dicsőség a Harley-Davidsoné lett, melynek termékeit 67 országban árusították.[6][7] Az 1920-as évek végére, 1930-as évek elejére a DKW lett a legnagyobb gyártó.[8][9][10]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A motorkerékpároknak három féle stabilitási problémájuk lehet:
Az eldőlés jól ismert jelenség kis sebességnél, és könnyű elkerülni valamivel nagyobb sebességgel.
A remegés (AVI file) az első kerék nagy frekvenciájú (7–9Hz) oszcillációja. Gyakran viszonylag veszélytelen, de idegesítő. Ez mérsékelt sebességeknél jelenhet meg.
A lengés (AVI file) a teljes jármű kis frekvenciájú (2–3Hz) oszcillációja. Nagyobb sebességeknél instabillá válhat végzetes következményekkel.
A kutatások az alábbiakat tudták mondani a témáról eddig:
A lengő oszcillációk tompulnak, ha a vezető csökkenti a gördülési szöget.
A kerékkarakterisztika és a keréknyomás fontos változói a motor viselkedésének nagy sebességnél.
A stabilitás nézőpontjából kívánatos az oldalirányú merevséget a lehetséges mértékben növelni, és lehetséges, hogy a hátsó keretnél létezik optimuma a torziós merevségnek.
Az oldalirányú merevség szokásos szintjei a kerék orsónál jelentősen rontják a remegési módú csillapítást, a remegési frekvencia jelentős módosítása mellett, és enyhén csökkentik a lengési mód csillapítását is nagy sebességeknél.
Az oldalirányú torzításnak a lehetséges mértékben ellen kell állni, az első villa torziós tengelyének a lehetőség szerint alacsonyra való állításával.
A lengés csillapításában a legnagyobb szerepe a hátsó kerék kanyarodási és kerékdőlési merevségének, és relaxációs hosszának van, és az első kerék hasonló paramétereinek kevésbé.
Többek között a merev vázak, a hosszú kerékalap, a hosszú nyom és a lapos kormányszög növeli az lengési módú csillapítást.
A hátsó lengéscsillapító legyengült csillapítása, a hátsó terhelés és a megnövekvő sebesség erősíti kenyarodáskor az lengési tendenciákat.
A hátsó terhelést viselő szerkezet megfelelő merevsége és csillapításai sikeresen csillapíthatják az lengési és remegési oszcillációkat.
A motorkerékpárok jellegük miatt nem rendelkeznek olyan külső karosszériával, mint az autók, amelyek jelentősen megvédenék az utast, emiatt és a motorkerékpár két kerekéből adódó instabilitás miatt a motorkerékpár fokozottabban rejt magában balesetveszélyt: karosszéria híján a motorkerékpárt magát nemigazán lehet olyan autóknál jellemző biztonsági eszközökkel felszerelni, amelyek védelmet nyújtanának, emiatt a motorosnak megfelelő védőruházatot kell viselnie, ami megvédi a menetszéltől és az esetleges balesetekből származó sérülésektől.
(2006)„Fuel Cell Powered Motorcycles”(angol nyelven). Journal of the Society of Automotive Engineers of Japan60(1), 90-93. o. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN0385-7298.(Hozzáférés: 2009. november 3.)
