Mintavételezési frekvencia

A digitalizálás során használt legfontosabb minőségi tényező a mintavételezési frekvencia, vagy mintavételezési gyakoriság (angolul: sampling frequency).

A mintavételezési frekvencia az az adott frekvencia, amely megadja, hogy az A/D (analóg-digitális átalakító) hány mintát vesz az adott adattárolón található jelből másodpercenként.

A szabványos zenei CD-lemez mintavételezési frekvenciája 44,1 kHz. Természetesen a mintavételezés gyakoriságával javul a felvétel minősége. Legtöbbet használt jelölése:${\displaystyle f_{s}}$

Néhány mintavételezési frekvenciaadat

Mintavételezési frekvencia	Felhasználás
8000 Hz	telefon, az emberi hang átvitelére.
11 025 Hz és 22 050 Hz	Alacsonyabb minőségű PCM és MPEG felvételeknél használják.
32 000 Hz	Videokamerákban található miniDVD-knél használják.
44 056 Hz	A PCM adapterek használják NTSC videokazettáknál.
44 100 Hz	a legtöbbet használt mintavételezési frekvencia például az MPEG-1(VCD, SVCD, MP3) által.
47 250 Hz	a világ első kereskedelmi forgalomban kapható PCM hangrögzítői használták.
48 000 Hz	digitális hang, felhasználása: digitális TV, DVD, filmek és profi hangfelvételek.
50 000 Hz	az első kereskedelmi hangfelvevők 3M-el és Soundstreamel a 70-es évekből
50 400 Hz	Mitsubishi X-80 digitális hangrögzítő mintavételezési frekvenciája
88 200 vagy 176 400 Hz	Profi hangrögzítők és keverők használják
96 000 vagy 192 000 Hz	DVD-Audio, a Blu-Ray és a HD-DVD használja
2 822 400 Hz	A Sony és a Philips szuper audio CD-je "Direct Stream Digital" technológiával

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sampling rate című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.