Minószi kitörés

A minószi kitörés Thérán, másként a Théra-kitörés, a Szantorini-kitörés, vagy a késő bronzkori kitörés megsemmisítő erejű (plíniuszi) tűzhányó kitörése volt az akkor létező hegynek i. e. 1500 körül.^[1] A vulkánkitörési index szerinti 6-os vagy 7-es erősségű robbanásos kitörésben a hegy megsemmisült, mintegy 60 km³-nyi kőzetet lövellve szét.^[2] Az összeomlás után hátramaradt kalderát a tenger elárasztotta, a hegy maradéka a jelenlegi gyűrű alakú Szantorini szigetcsoport. Ez a vulkánkitörés az emberiség írott történelmének egyik legnagyobb hatású eseménye volt.^[3][4][5]

Minószi kitörés (Théra)
Műholdfelvétel a Szantorini szigetcsoportról, Görögország.
A hegy neve:	Théra
A kitörés éve:	i. e. 1642 és 1540 között
A kitörés típusa:	magmás robbanásos, plíniuszi
Helye:	Égei-tenger, Kükládok szigetcsoport
A kitörési index:	6 VEI
Időjárási hatás:	tartós lehűlés, savas eső, hosszabb tél
Történelmi hatás:	a minószi civilizáció megsemmisülése
Hely	Görögország
Magasság	3200 (utólagos becslés) m
Típus	kalderavulkán
Utolsó kitörés	i. e. 1500
Elhelyezkedése
Minószi kitörés Pozíció Görögország térképén
é. sz. 36° 24′ 36″, k. h. 25° 24′ 00″36.41, 25.4
A Wikimédia Commons tartalmaz Minószi kitörés témájú médiaállományokat.

Théra szigetével együtt minden minószi emberi település, megművelt terület megsemmisült, beleértve Akrotirit(wd) is, melynek feltárt falfestményei magas műveltségre utalnak. Kutatások alapján feltételezik, hogy a robbanáskor támadt földrengés és óriási szökőár felelős legalább részben a minószi civilizáció megsemmisüléséért és eltűnéséért a közeli szigeteken és Krétán (Knósszosz) is, valamint az Égei-tenger partvidékén.

Az időjárásra és az emberiség történelmére hasonló hatásúnak vélik az eseményt, mint a Szamalasz tűzhányó kitörése 1257-ben, vagy a 946-os kitörést a Pektu-hegyen és az 1815-ös kitörést Tamborán (amelyet egy nyár nélküli év követett az északi féltekén).

Hiányoznak az ókori feljegyzések, amelyek egyértelműen igazolnák ezt a kitörést, de későbbi görög mítoszokat és mondákat ihletett,^[6] időjárási és termelési zavarokat okozott Egyiptomban, és egy kínai krónika, a Bambusz-évkönyvek is megemlíti a hatásait. Azóta régészeti feltárások, és Izrael partvidéke előtti tenger alatti régészeti kutatások igazolták a vulkán kitörést.

Kutatók szerint a bibliai Exodusban leírt tíz egyiptomi csapásból is ez okozhatott legalább hármat, így a háromnapos sötétséget is.^[7]

Egyesek a legendás Atlantisz helyét is az egykori Théra szigetében vélik megtalálni, és Platón által megírt elsüllyedését is ehhez a pusztító eseményhez kötik.

Kapcsolódó cikkek

• Klímatörténet és az emberi történelem