A Merovingok dinasztiája a különféle frank államalakulatokban uralkodott az 5-től a 8. századig. Kortárs források gyakran „hosszú hajú királyok” névvel illetik őket; hajviseletük a germán hagyományokban a királyokat megillető szakrális jelleget, az uralkodásban őket segítő karizmát szimbolizálta (levágása pedig a karizma elvesztését).[1]
| Meroving-ház | |
| Alapító | Chlodion frank király († 448) |
| Utolsó tag | III. Childerich frank király († 754) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Meroving-ház témájú médiaállományokat. | |
Szakrális gyökerek
Az uralkodóház neve Merovech (talán csak legendabeli) vezér[2] nevéből ered (latin formájában Meroveus vagy Merovius), aki a száli frankok vezetője volt körülbelül 447-től 458-ig. Őt Fredegár krónikája szerint a legenda egy, a tengerből felmerülő, varázserejű és sertés formájú lénytől származtatta.[3]
Ugyancsak pogány gyökerű a koronázáson a gyógyító király szertartása, amely később, a Karoling, majd Capeting uralkodók idején is megmaradt. A király felkenéséhez használt olaj a legenda szerint nem földi eredetű, hanem egy galamb hozta az égből I. Klodvig keresztelésére, sohasem fogy el, és az ezzel felkent király kézrátétellel meg tudja gyógyítani a golyvás betegeket (ennek hagyományos szavai: „A király megérintett, Isten meggyógyított téged”). A szent olajat a 12. századtól Reimsben, a koronázó városban őrizték a Szent Remigius-templomban, és a koronázásra mindig onnan vitték át díszmenettel a székesegyházba. A szertartást francia földön utoljára X. Károly végezte el 1824-ben, mert a francia forradalom idején valakinek sikerült megmentenie egy ampullányit a csodatévő olajból. Hódító Vilmos utódai a szokást Angliában is meghonosítottáik; ott az utolsó „gyógyító király” az 1625-ben megkoronázott I. Károly volt.[4]
Történetük
A ház felemelkedése I. Childerich frank királyhoz kötődik (458-481), aki legyőzte a vizigótokat, a szászokat és az alemannokat. Fia, I. Klodvig frank király irányítása alá vonta Gallia Loire-tól északra fekvő területeit, felvette a kereszténységet (496), és a vouilléi csatában megsemmisítette a vizigótok toulouse-i királyságát (507).
Klodvig – a frank hagyománynak megfelelően – felosztotta országát négy fia között. Ez a szokás a következő két évszázadban is fennáll: a birodalom általában megosztott, s csak időnként egyesül egyetlen uralkodó alatt; a frankok azonban mindig egységesnek tekinették államukat, a párhuzamosan uralkodó királyok elvileg közösen kormányoztak. A Frank Birodalom ebben a kései Nyugat- és Keletrómai Birodalommal mutat hasonlóságot.
A Meroving királyok a gazdagabb előkelőket grófokká, őrgrófokká nevezték ki, s védelmi, közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatköröket ruháztak rájuk. A frankok államigazgatása a rómaiak összeomló közigazgatási és adóztatási rendszere és a felbomló társadalmi rend ellenében jött létre. A grófoknak hadsereget kellett fenntartaniuk; a hívükül szegődött lovagok szolgálatait földek adományozásával jutalmazták. (Ebből a rendszerből fejlődött ki a feudalizmus.) Ezeket a hadseregeket a király támadó és védekező feladatokra is összehívhatta.
A grófok nem tartoztak adóval a királynak (a pénzmozgás ezért elég jelentéktelen volt). A király a saját birtokaiból származó magánjövedelméből élt, állami bevételei nem voltak, s az általa elajándékozott földek semmilyen módon nem kerülhettek vissza hozzá. Így természetesen egyre szegényebb és szegényebb lett, s ezzel együtt hatalma is csökkent. A 7. század uralkodói már nem tettek komoly kísérletet uralmuk megszilárdítására, és a semmittevésnek adták át magukat.
A 7. század elején az uralkodó mind több teret adott az adminisztráció irányításában az udvar egy jelentős tisztségviselőjének, a maior domo-nak, azaz a majordomusnak (a latin kifejezés szó szerinti fordítása: a ház nagy embere; magyar megfelelője: udvarmester, háznagy, vagy hoppmester – a német hofmeister szóból –, de általában a latin szó használatos, esetleg majordómusz formában). A cím hamarosan a Karoling családon belül öröklődött. Egyre inkább a majordomusok lettek a tényleges katonai és politikai vezetők. 732-ben az Ibériai-félszigetről betörő mórokat legyőző sereget már nem a király, hanem Martell Károly majordomus vezette.
Fia, Kis Pipin frank király a frank előkelők támogatásával véget vetett a Merovingok uralmának. Amikor Zakariás pápa segítségét kérte a longobárdok elleni küzdelemhez, Pipin megkoronázásának elismerését kérte cserébe. Az utolsó Merovingot, III. Childerich frank királyt 751-ben távolították el trónjáról. Életben hagyták, de hosszú haját levágták és kolostorba kellett vonulnia.
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
