német zeneszerző, zongorista, orgonista és karmester From Wikipedia, the free encyclopedia
Max Reger, eredeti nevén Johann Baptist Joseph Maximilian Reger (Brand, 1873. március 19. – Lipcse, 1916. május 11.) német zeneszerző, zongorista, orgonista és karmester.
| Max Reger | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Johann Baptist Joseph Maximilian Reger |
| Álnév | Max Reger |
| Született | 1873. március 19. Brand |
| Elhunyt | 1916. május 11. (43 évesen) Lipcse |
| Sírhely | müncheni Waldfriedhof |
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora, orgona |
| Tevékenység | zeneszerző, zeneművész, karmester |
| IPI-névazonosító | 00025613014 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max Reger témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az oberpfalzi Brandban született és a közeli Weidenben nőtt fel. Már kora gyerekkorától kapott zenei oktatást; később a sonderhauseni és a wiesbadeni konzervatóriumokban, többek között Hugo Riemannál, a híres zeneteoretikusnál tanult. Tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített, de ideg-összeroppanás miatt 1898-ban visszatért a szülői házba. Zenei tevékenysége szárnyakat kapott, Weidenben írta hírnevét megalapozó jelentős műveit. 1901-ben családjával Münchenbe költözött, ahol a zenei élet aktív tagjává vált.
1902-ben feleségül vette a protestáns Elsa von Berckent. A család ellenezte a házasságot, ekkor romlott meg kapcsolata testvérével. A századforduló éveiben igen produktív volt zeneszerzőként és koncertező zongoristaként, kamarazenészként. 1905-ben Josef Gabriel Rheinberger utódja lett a hangművészeti akadémián, ám egy évvel később lemondott a tisztségéről, mivel számos dologban nézeteltérése támadt a nagyrészt konzervatív tantestülettel. Tanítványai között szerepelt többek között Joseph Haas, Johanna Senfter, Botho Sigwart zu Eulenburg, Hermann Keller, Hermann Grabner , valamint a későbbi filmzeneszerző, Willy Schmidt-Gentner.
1907-től egyetemi zeneigazgató (1908-ig) és a lipcsei királyi konzervatórium professzora lett, de koncert- és zeneszerzői tevékenységét is tovább folytatta. 1911-ben a Meininger Hofkapelle kapellmeisterének, udvari karmesterének nevezték ki, ezt a tisztséget 1914-ig látta el, röviddel a Hofkapelle feloszlatása előtt mondott fel. 1916-ban egy hangversenykörút során Lipcsében tett állomásán szívelégtelenség következtében hunyt el.
Reger orgonakompozíciói által vált híressé, amelyeket barátja, Karl Straube, a lipcsei Tamás-templom orgonistája vitt sikerre. Straube nem csak mint barát és előadó állt Reger mellett, hanem komponálás közben is gyakran látta el tanácsokkal Regert.
Orgonaműveiben barokk műfajokat, mint a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát találunk, ezeket azonban újraértelmezte és saját elképzelései szerint fejlesztette tovább. Az orgonairodalom kiemelkedő alkotása a 7 korálfantázia protestáns dallamokra. Orgonaművei a legtökéletesebb alkotások a német késő romantikus orgonákra (W. Sauer, E. F. Walcker, Voit & Söhne, Furtwängler & Hammer, Rieger), csupán ezek a hangszerek rendelkeznek a művek megszólaltatásához szükséges hangszín és dinamikai palettával.
További kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén és, a dal-, a kórus-, valamint a zenekari zenében. Zenekari műveinek jellemzője a kifinomult hangszerelés és hangszínkezelés (Böcklin nyomán írt szimfonikus költemények, a Hiller-változatok, a Mozart-változatok, Romantikus szvit).
Reger nagy hatással volt az Új Bécsi Iskolára (Neue Wiener Schule), és az 1920-as években a német nyelvterület egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott zeneszerzője volt. Tanítványa, Paul Hindemith a következőket mondta róla: »A zene utolsó nagy óriása; nélküle nem lennék!«
1906-ban, amikor Reger Szentpéterváron adott koncertet, a közönség soraiban a 15 éves Szergej Szergejevics Prokofjev bámulattal hallgatta az előadott G-dúr szerenádot. De nem minden kortársának tetszett Reger zenéje, munkáját ellentmondásosan értékelték: Igor Stravinsky nemcsak zenéjét, de megjelenését is visszataszítónak találta; egykori tanárától, Hugo Riemanntól nézeteltérésüket követően lesújtó bírálatot kapott.
Reger maga is nehéznek titulálta saját zenéjét, nemcsak az előadók, de a hallgatók számára is. Különösen alkotói korszakának közepén keletkezett művei extrém tonalitásúak. Variációi ebben a műfajban Bach, Beethoven és Brahms művei mellett a legjobbak közé tartoznak. Az ellenpontozás területén a kromatikus polifóniával egyedülállót alkotott.
Utolsó éveiben stílusa egyszerűsödött, a lehető legnagyobb tisztaságot és szubtilitást keresve. Reger saját kései stílusát „szabad jénai stílusnak” nevezte (1915-től Jénában élt). Ebben az alkotói korszakban írott művei között megtaláljuk például a Mozart-variációkat op.132 vagy utolsó szerzeményét, az A-dúr klarinétötöst op.146.
Romantikus szvit, – Youtube.com, Közzététel: 2013. máj. 5. D-moll szimfonikus fantázia és fúga, – Youtube.com, Közzététel: 2012. okt. 18. A-major hegedűverseny, – Youtube.com, Közzététel: 2014. jan. 7. Mozart variációk, – Youtube.com, Közzététel: 2018. jan. 9. Latin requiem, – Youtube.com, Közzététel: 2017. márc. 2. Dixit Dominus, – Youtube.com, Közzététel: 2015. febr. 4. Te Deum, – Youtube.com, Közzététel: 2016. júl. 21. Maria Wiegenlied, – Youtube.com, Közzététel: 2011. dec. 24. Agnus Dei, – Youtube.com, Közzététel: 2018. jún. 10.
Reger, Max. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2019. május 17.)Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
