Manzárd

A manzárd beépített tetőtérben elhelyezkedő szoba vagy lakás. A 18. századi Franciaországban egy speciális alakú tető (úgynevezett "törött tető") neve. A manzárdtetőt^[1] úgy tervezték, hogy megkönnyítse a tetőtér lakássá történő kiépítését.

Manzárdtető rajza

Az elnevezés François Mansart^[2] (1598–1666) francia építész és unokaöccse, Jules Hardouin-Mansart^[3] (1646–1708) nevéből ered, de nem ők a manzárd feltalálói. Már száz évvel előttük a Louvre építésze, Pierre Lescot^[4] megvalósította ezt a helytakarékos ötletet. Az viszont igaz, hogy a két Mansart népszerűvé tette Párizsban ezt a technikát.

A 18. század közepétől az elnevezés megjelent Angliában és Németországban is, először a tető, majd a lakás megnevezésére. Később a név a szegénység és nyomor szinonimája lett, például az 1920-as években Németországban manzárdkávénak (Mansardenkaffee) nevezték az olcsó kávépótlékot.^[5] Érdekesség, hogy Szlovákiában manzárdnak nevezik a stúdiólakást.