Madagaszkári vöcsök
madárfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
madárfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
A madagaszkári vöcsök (Tachybaptus pelzelnii) a vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék (Podicipedidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Tachybaptus pelzelnii (Hartlaub, 1861) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Madagaszkári vöcsök témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkári vöcsök témájú kategóriát. | ||||||||||||||||
A fajt Gustav Hartlaub német ornitológus írta le 1861-ben, a Podiceps nembe Podiceps pelzelnii néven.[3] Tudományos nevét August von Pelzeln osztrák ornitológusról kapta.
Madagaszkár nyugati és középső részén honos. Természetes élőhelyei a tengerparti sós lagúnák, édesvizű tavak és mocsarak, folyók és patakok környékén, ahol dús a növényzet és sok tündérrózsa található bennük. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Korábban az egész szigeten széles körben elterjedt faj volt, hegyvidéki tavakon egészen 2000 méteres magasságig mindenfelé előfordult. Mára eredeti elterjedési területe egy részéről teljesen eltűnt, máshol igen megritkult. Legnagyobb állományai a tavakban gazdag nyugati országrészben van.
Testhossza 25 centiméter.[5] A két ivar megkülönbözető bélyege a csőr, ami a tojónál valamivel hosszabb, mint a hímnél. Mindkét ivar csőre igen vékony.
Nászruhában a fej egészen a szem vonaláig fekete színű. Torka szürke, sárgásbarna fülfoltjai jellegzetesek. Melle szürke, testének felső része rozsdabarna. Szeme sötétvörös. Csőre nászidőszakban fekete fehér véggel, egyébként sárga. a nászidőszakon kívül tollazata némileg fakóbb és hiányoznak a fülfoltok is.
Tápláléka elsősorban apróbb halakból és vízi rovarokból áll. Egy helyben élő faj, vándorlásai mindig csak lokálisak, ha élőhelye kiszárad, illetve a fiatal egyedek keresnek maguknak új élőhelyet.
Szaporodási időszaka augusztustól márciusig tart. A költőpárok igen territoriálisak, de nagyobb tavakon, ahol több az élelem kisebb, laza kolóniák is kialakulhatnak. Fészkét úszó levelű vízinövényekre, elsősorban tündérrózsák leveleire építi. Egy fészekaljban 3-4 tojás található.
Az elterjedési területe korlátozott, 1000-2499 példány közötti és gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Korábban igen nagy állományai éltek Madagaszkár legnagyobb taván, az Alaotra-tavon is, ahol mellette a szintén endemikus Alaotra-vöcsök és a kis vöcsök is előfordult. A tavon a faj összállományát 1985-ben már csak 10-20 egyedre becsülték. A 20. század második felére a tavon a változások olyan mértékűek lettek, hogy a vöcskök számára már nem megfelelő az élettér. A tavon zajló intenzív rizstermesztés miatti nádvágás, a tó folyamatos feltöltődése és a betelepített halfajok miatt felborult a tó ökológiai egyensúlya. A meghonosított növényevő fajok, mint például a tilápiák nagy mértékben fogyasztják a vízinövényeket, melyek a vöcsök fő költőhelyei, emellett elfogyasztják a vöcsök táplálékát is. Az 1980'-as években nagy méretű ragadozó halakat is telepítettek a tóba, hogy élelmet szolgáltassanak a tó körül élő, igen megszaporodott lakosság számára. Ezek viszont komoly fenyegetést jelentenek a vöcsök számára, mely kis termete miatt zsákmányállattá is vált, kisebb mértékben ugyan, de hasonló folyamatok veszélyeztetik a sziget többi kisebb tavát is.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
