(1760–1842) itáliai születésű zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia
Luigi Cherubini (Firenze, 1760. szeptember 14. – Párizs, 1842. március 15.) itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.
| Luigi Cherubini | |
 | |
| Jean Auguste Dominique Ingres festménye (1841) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini |
| Született | 1760. szeptember 14. Firenze (  Toszkánai Nagyhercegség) |
| Származás | olasz |
| Elhunyt | 1842. március 15. (81 évesen)  FranciaországPárizs |
| Sírhely | Luigi Cherubini's tomb |
| Házastársa | Anne-Cécile Cherubini |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, klasszikus zene |
| Aktív évek | 1773-1842 |
| Díjak | a francia Becsületrend parancsnoka |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Cherubini témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Firenzében született Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini néven. Első zenei leckéit hatéves korában csembalista apjától, Bartolomeótól kapta. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be Ausztriai Péter Lipót főherceg, a II. Lipót néven leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. A Sartinál töltött időszak rendkívül hasznos volt számára, komoly zeneelméleti képzést kapott, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és az ellenpontszerkesztés alapelveit. Első bemutatott operája, a Quinto Fabio ugyan nem aratott átütő sikert, de következő operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, és a King’s Theatre számára írt egy operát (La finta principessa – Az álhercegnő). Udvari komponistává nevezték ki. Az 1786-os Giulio Sabinót kifejezett elismeréssel fogadták. Híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta.
A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban, első itt bemutatott operája a Démophon volt. Egy párizsi olasz operatársulatot (Théâtre de la Foire S. Germain) vezényelt, ennek megszűnése után Normandiába vonult vissza, ahol az Élisa című operáján dolgozott. Ezzel a művével szakított az olaszos operastílussal, lényegesen nagyobb hangsúlyt adott a cselekmény és a zene drámaiságának. Ez a stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Párizsban állást kapott a Nemzeti Zeneintézetben, majd az ebből alakult Conservatoire-ban. Ezután írt operái közül kiemelkedik a Médée (Médeia). Híre bejárta Európát, és mivel Napóleonnal is összezördült, 1806-ban Bécsbe utazott két korábbi operájának (Lodoiska, Faniska) ottani bemutatójára. A bemutatkozás sikeres volt, Beethoven és Joseph Haydn is lelkesedett értük. Otthon rövidebb hallgatás következett, Chimay herceg vendégeként kártyafestéssel töltötte az idejét. A herceg végül rábeszélte egy mise megírására (F-dúr, „Chimay” mise). Több vallási témájú művet is írt a következő években, amelyek közül az 1816-ban bemutatott c-moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban a Conservatoire tanára, majd öt év múlva igazgatója lett. Munkája révén a szebb időket megért Conservatoire ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Tanítványai között a legnevesebbek Halévy és Auber.
Cherubini hatalmas életművet hagyott maga után. Zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, az operaházak csak a Médeiát tűzték időnként színre, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Játsszák egyetlen szimfóniáját, nyitányait, több vallásos szerzeményét, más operákat is, és lemezfelvételek sora jelenik meg műveiből.
Olasz korszak
Londoni korszak
Párizsi korszak
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
