A fagyal (Ligustrum) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó nemzetség.
Fő elterjedési területük D- és K-Ázsiában, Ausztráliában van, Európában egyedül a közönséges fagyal honos.[1]
Gyors adatok Rendszertani besorolás, Hivatkozások ...
Bezárás
Elsősorban a lombjukkal díszítő cserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június-júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.
- Ligustrum amamianum (Kína)
- Ligustrum amurense – amuri fagyal[2] (É-Kína)
- Ligustrum angustum (Kína)
- Ligustrum australianum
- Ligustrum chenaultii (Jünnan, Kína)
- Ligustrum compactum (Himalája, DNy-Kína)
- Ligustrum confusum (Himalája)
- Ligustrum delavayanum – Delavay-fagyal[2] (DNy-Kína, Mianmar)
- Ligustrum expansum (Kína)
- Ligustrum glomeratum (Thaiföld, Malajzia)
- Ligustrum gracile (Kína)
- Ligustrum henryi – szívlevelű fagyal[2] (Közép-Kína)
- Ligustrum ibota – pilláslevelű fagyal[2] (Japán)
- Ligustrum indicum (Himalája, Indokína)
- Ligustrum japonicum – japán fagyal;[2] örökzöld (Japán, Korea),
- Ligustrum leucanthum (syn.: L. acutissimum) – keskenybugájú fagyal[2] (Kína)
- Ligustrum lianum (Kína)
- Ligustrum liukiuense (Tajvan)
- Ligustrum longitubum (Kína)
- Ligustrum lucidum – fényeslevelű fagyal[2] (Kína, Japán, Korea)
- Ligustrum massalongianum – himalájai fagyal[2] vagy loncképű fagyal[2] (Himalája)
- Ligustrum microcarpum (Tajvan)
- Ligustrum morrisonense (Tajvan)
- Ligustrum obovatilimbum (Kína)
- Ligustrum obtusifolium – tompalevelű fagyal[2] (K-Ázsia)
- Ligustrum ovalifolium – széleslevelű fagyal[2] vagy télizöld fagyal[2] (Japán)
- Ligustrum pedunculare (Kína)
- Ligustrum pricei (Tajvan)
- Ligustrum punctifolium
- Ligustrum quihoui – vaskoslevelű fagyal[2] vagy őszi fagyal[2] (Kína)
- Ligustrum retusum (Kína)
- Ligustrum robustum (Indiától Vietnamig)
- Ligustrum sempervirens – puszpánglevelű fagyal[2] vagy örökzöld fagyal[2] (Ny-Kína)
- Ligustrum sinense – kínai fagyal[2] (Kína, Tajvan)
- Ligustrum strongylophyllum – porcos fagyal[2] (Közép-Kína)
- Ligustrum tenuipes (Kína)
- Ligustrum tschonoskii – hegyeslevelű fagyal[2] (Japán)
- Ligustrum vulgare – közönséges fagyal[2] (Európa, ÉNy-Afrika, DNy-Ázsia)
- Ligustrum xingrenense (Kína)
- Ligustrum yunguiense (Kína)
Források:.[3][4][5][6]
Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A Ligustrum fajok magja szeptember végétől érik. Ha ekkor megszedjük és a terméshúsból nagyjából kitisztítva azonnal elrétegezzük vagy elvetjük, a következő év tavaszán kikel. Ha a mag megszárad, kialakul benne az elfekvési hajlam. Az ilyen (például vásárlásból származó) magot egy teljes évig rétegezni kell, és csak következő év őszén (vagy a rákövetkező kora tavaszon) érdemes elvetni szabad földbe, 2–3 cm mélyen. A tavaszinál jobb az őszi vetés, októbertől a fagyok beálltáig. A magvetéskor számolni kell a fagyal tavaszi "dőlésével": kelés után 2-3 leveles korban a csemeték egy része elszárad, egy része pedig kidől, de néha még így is sok életben marad. A betegség a csemeték 20-50%-át károsítja, ezért vetéskor a kívánt 400-600 db növény/m2 eléréséhez szükséges maghoz 25-40%-ot hozzáadunk. A csemeték 1-2 (ritkán 3) évig maradnak a magágyban. Alávágásukra nincs szükség, mivel anélkül is dús, sűrűn elágazó, nem túl mélyre hatoló gyökérzetet nevelnek.
Fajtákat fás dugványozással, zölddugványozással.
Közönséges fagyal virágzata
Határozó tábla
Széleslevelű fagyal levele és virágzata
tarka levelű fajtája
Tompalevelű fagyal levele és virágzata
sövénynek nevelve
Ligustrum lucidum habitusa
Kisebb fává fejlődve
termése
Ligustrum sinense virágzata és levele
Ligustrum japonicum Rotundifolium
Bonsainak nevelve
Ligustrum quihoui
Ligustrum vicaryi
Bollinger, Erben, Grau, Heubl: Cserjék. Illusztrálta:Hans Held, Ford.: B. Thúry Zsuzsanna. Budapest: M-érték Kiadó. 2005. 248. o. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 12 6
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Privet című angol Wikipédia-szócikk Selected species című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Schmidt Gábor - Tóth Imre (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
- Schmidt Gábor - Tóth Imre (2009): Díszfaiskola. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
