Leningrádi terület
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Leningrádi terület (oroszul Ленинградская область [Lenyingradszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderáció tagja. Székhelye Szentpétervár. 2010-ben a népessége 1 716 868 fő volt.[1] Az ötmillió lakosú Szentpétervár szövetségi jelentőségű városként nem tartozik hozzá.
Leningrádi terület (Ленинградская область) | |||
A Leningrádi terület Oroszországon belül | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Szövetségi körzet | Északnyugati | ||
Székhely | Szentpétervár | ||
Alapítás | 1927. augusztus 1. | ||
Kormányzó | Alekszandr Jurjevics Drozgyenko | ||
Irányítószám | 187000–188999 | ||
Körzethívószám | +7 813 | ||
Rendszám | 47 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2 035 762 fő (2024) | ||
Etnikai csoportok | oroszok, ukránok, fehéroroszok, tatárok, örmények, üzbégek, azeriek, finnek, cigányok, tádzsikok, moldávok, vepszék (2010) | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | |||
Összterület | 84 600 km² km² | ||
Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 60° 03′, k. h. 31° 45′ | |||
Leningrádi terület weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Leningrádi terület témájú médiaállományokat. |
Északon Karéliával, keleten a Vologdai területtel, délen a Novgorodi területtel, délnyugaton a Pszkovi területtel, délnyugaton Észtországgal, nyugaton a Balti-tenger Finn-öblével, északnyugaton pedig Finnországgal határos. Északi határán található a Ladoga-tó, északkeleten pedig az Onyega-tó.
Nyugati határa a Narva folyó.
A mai Leningrádi területet nem sokkal a Würm-glaciális után népesítették be, és többi régészeti tárgyat is találtak ott.[2][3][4] A Volgát kereskedelmi útvonalnak használták a varégok, hogy elérjék a görögök területét. Sztaraja Ladoga, a legendás I. Rurik novgorodi fejedelem első fővárosa a 8. és a 9. században, a Volhov folyónál épült.
A 12. és a 15. század között a területen Svédország és a Novgorodi Köztársaság osztozott, és azt javarészt különféle finnugor népek lakták, így északnyugaton a karjalaiak, izsórok és vótok nyugaton, vepszék keleten, továbbá délen az ilmenyi szlávok.
A terület központi részét Ingria (Izsora, Inkeri, Ingeri) történelmi részként ismerték; a mai Leningrádi terület nagy részét 1617-ben Svédország a sztolbovói békeegyezményel eredményeként elfoglalta.
A mai Leningrádi területet 1927. augusztus 27-én alapították, követséget létesítettek. 1929-ben a Velikije Luki-i körzetet áthelyezték az újonnan alakult Nyugati területhez, és 1931 decemberében elkülönítették tőle. 1935-ben öt új kerületet hoztak létre a terület déli részén. 1936-ban ezek közül néhányat átcsatoltak, később viszont vissza is kerültek. Ezek a járások találhatók a területen: Vszevolozskiji járás, Krasznoszelszkij járás, Pargolovszkij járás és Pavlovszkiji járás (1944-ig Szlutszkij járás).
1939. november 30-án a Szovjetunió harcot vívott Finnországgal a hidegháborúban, amikor is 1940-ben a moszkvai békeszerződéssel néhány területet nyert, beleértve a Karéliai-földszorost is. Ezután csatolták át ezeket a területeket Finnországból a Szovjetunióba.
1941-ben Németország lerohanta a Szovjetuniót a Barbarossa hadműveletben, majd nem sokkal azután a wehrmachti háborúban[forrás?] elfoglalta a terület délnyugati részét és elérte Tyihvin városát kelet felé, majd a finn csapatok sikeresen visszafoglalták, miközben az akkori Leningrádot körbevették és a harc folytatódott.[forrás?] 1947-ben a területi igényeket a párizsi békeszerződéssel erősítették meg. A Leningrádi terület déli része a mai Novgorodi és a Pszkovi terület egyes részeiből alakult ki. 1945 januárjában az Észt SZSZSZK (ma Észtország) egykori városát, Ivangorodot (korábban Jaanilinn) az Orosz SZSZSZK-hoz csatolták és e területhez került. Bár a területe nagyság azóta nem változott túl sokat, a várost mégis kirekesztették és a mai résszel egyesült.[5] 1946-ban az októberi forradalomban a várost jelentős finn területeket nyert Finnország korábbi partjánál, amin a szesztroretszkiji járás és a kurortniji járás osztozott, beleértve Zelenogorszk városát is (régebben Terijoki).
1991-ben a népszavazásban ismét a Szentpétervár nevet viseli a város, de terület továbbra is a régebbi nevét viseli.
Név | Orosz név | Népesség (fő, 2023) | |
---|---|---|---|
1. | Murino | Мурино | 104 611 |
2. | Gatcsina | Гатчина | 92 684 |
3. | Vszevolozsszk | Всеволожск | 78 849 |
4. | Viborg | Выборг | 79 962 |
5. | Szertolovo | Сертолово | 70 921 |
6. | Kudrovo | Кудрово | 64 904 |
7. | Szosznovij Bor | Сосновый Бор | 64 121 |
8. | Tyihvin | Тихвин | 54 286 |
9 | Kirisi | Кириши | 50 346 |
10. | Kingiszepp | Кингисепп | 49 005 |
A közigazgatások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:
Magyar név | Orosz név | Székhely | Lélekszám |
---|---|---|---|
Bokszitogorszki járás | Бокситогорский район | Bokszitogorszk | 15 695 |
Gatcsinai járás | Гатчинский район | Gatcsina | 140 210 |
Kingiszeppi járás | Кингисеппский район | Kingiszepp | 19 830 |
Kirisi járás | Киришский район | Kirisi | 11 455 |
Kirovszki járás | Кировский район | Kirovszk | 62 533 |
Logyejnoje Poljei járás | Лодейнопольский район | Logyejnoje Polje | 9 795 |
Lomonoszovi járás | Ломоносовский район | Lomonoszov | 70 245 |
Lugai járás | Лужский район | Luga | 40 166 |
Podporozsjei járás | Подпорожский район | Podporozsje | 13 000 |
Priozerszki járás | Приозерский район | Priozerszk | 43 260 |
Szlancevi járás | Сланцевский район | Szlancev | 10 038 |
Tyihvini járás | Тихвинский район | Tyihvin | 12 529 |
Tosznói járás | Тосненский район | Toszno | 83 898 |
Volhovi járás | Волховский район | Volhov | 48 000 |
Voloszovói járás | Волосовский район | Voloszovo | 49 443 |
Vszevolozsszki járás | Всеволожский район | Vszevolozsszk | 153 045 |
Viborgi járás | Выборгский район | Viborg | 120 446 |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.