Leningrádi terület

A Leningrádi terület (oroszul Ленинградская область [Lenyingradszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderáció tagja. Székhelye Szentpétervár. 2010-ben a népessége 1 716 868 fő volt.^[1] Az ötmillió lakosú Szentpétervár szövetségi jelentőségű városként nem tartozik hozzá.

Leningrádi terület (Ленинградская область)
A Leningrádi terület Oroszországon belül
Leningrádi terület címere Leningrádi terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Északnyugati
Székhely	Szentpétervár
Alapítás	1927. augusztus 1.
Kormányzó	Alekszandr Jurjevics Drozgyenko
Irányítószám	187000–188999
Körzethívószám	+7 813
Rendszám	47
Népesség
Teljes népesség	2 035 762 fő (2024)
Etnikai csoportok	oroszok, ukránok, fehéroroszok, tatárok, örmények, üzbégek, azeriek, finnek, cigányok, tádzsikok, moldávok, vepszék (2010)
Földrajzi adatok
Terület
Összterület	84 600 km² km²
Időzóna	MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Leningrádi terület Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 60° 03′, k. h. 31° 45′60.05, 31.75
Leningrádi terület weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leningrádi terület témájú médiaállományokat.

Földrajz

Északon Karéliával, keleten a Vologdai területtel, délen a Novgorodi területtel, délnyugaton a Pszkovi területtel, délnyugaton Észtországgal, nyugaton a Balti-tenger Finn-öblével, északnyugaton pedig Finnországgal határos. Északi határán található a Ladoga-tó, északkeleten pedig az Onyega-tó.

Nyugati határa a Narva folyó.

Története

A Sztaraja Ladoga erődítménye

A mai Leningrádi területet nem sokkal a Würm-glaciális után népesítették be, és többi régészeti tárgyat is találtak ott.^[2][3][4] A Volgát kereskedelmi útvonalnak használták a varégok, hogy elérjék a görögök területét. Sztaraja Ladoga, a legendás I. Rurik novgorodi fejedelem első fővárosa a 8. és a 9. században, a Volhov folyónál épült.

A 12. és a 15. század között a területen Svédország és a Novgorodi Köztársaság osztozott, és azt javarészt különféle finnugor népek lakták, így északnyugaton a karjalaiak, izsórok és vótok nyugaton, vepszék keleten, továbbá délen az ilmenyi szlávok.

A terület központi részét Ingria (Izsora, Inkeri, Ingeri) történelmi részként ismerték; a mai Leningrádi terület nagy részét 1617-ben Svédország a sztolbovói békeegyezményel eredményeként elfoglalta.

Leningrádi terület

Az Oredezs folyó Sziverszkij közelében

A mai Leningrádi területet 1927. augusztus 27-én alapították, követséget létesítettek. 1929-ben a Velikije Luki-i körzetet áthelyezték az újonnan alakult Nyugati területhez, és 1931 decemberében elkülönítették tőle. 1935-ben öt új kerületet hoztak létre a terület déli részén. 1936-ban ezek közül néhányat átcsatoltak, később viszont vissza is kerültek. Ezek a járások találhatók a területen: Vszevolozskiji járás, Krasznoszelszkij járás, Pargolovszkij járás és Pavlovszkiji járás (1944-ig Szlutszkij járás).

1939. november 30-án a Szovjetunió harcot vívott Finnországgal a hidegháborúban, amikor is 1940-ben a moszkvai békeszerződéssel néhány területet nyert, beleértve a Karéliai-földszorost is. Ezután csatolták át ezeket a területeket Finnországból a Szovjetunióba.

1941-ben Németország lerohanta a Szovjetuniót a Barbarossa hadműveletben, majd nem sokkal azután a wehrmachti háborúban^[forrás?] elfoglalta a terület délnyugati részét és elérte Tyihvin városát kelet felé, majd a finn csapatok sikeresen visszafoglalták, miközben az akkori Leningrádot körbevették és a harc folytatódott.^[forrás?] 1947-ben a területi igényeket a párizsi békeszerződéssel erősítették meg. A Leningrádi terület déli része a mai Novgorodi és a Pszkovi terület egyes részeiből alakult ki. 1945 januárjában az Észt SZSZSZK (ma Észtország) egykori városát, Ivangorodot (korábban Jaanilinn) az Orosz SZSZSZK-hoz csatolták és e területhez került. Bár a területe nagyság azóta nem változott túl sokat, a várost mégis kirekesztették és a mai résszel egyesült.^[5] 1946-ban az októberi forradalomban a várost jelentős finn területeket nyert Finnország korábbi partjánál, amin a szesztroretszkiji járás és a kurortniji járás osztozott, beleértve Zelenogorszk városát is (régebben Terijoki).

1991-ben a népszavazásban ismét a Szentpétervár nevet viseli a város, de terület továbbra is a régebbi nevét viseli.

Népesség

A legnépesebb települések

Gatcsina

Vo.

Finn-
ország

Pszkovi

Novgorodi terület

Ladoga-tó

Viborg

Finn-öböl

Szosznovij Bor

Vszevolozsszk

É
s
z
t
o.

Tyihvin

Kirisi

Murino

Karélia

Kingiszepp

A Leningrádi terület nagyobb városai

	Név	Orosz név	Népesség (fő, 2023)
1.	Murino	Мурино	104 611
2.	Gatcsina	Гатчина	92 684
3.	Vszevolozsszk	Всеволожск	78 849
4.	Viborg	Выборг	79 962
5.	Szertolovo	Сертолово	70 921
6.	Kudrovo	Кудрово	64 904
7.	Szosznovij Bor	Сосновый Бор	64 121
8.	Tyihvin	Тихвин	54 286
9	Kirisi	Кириши	50 346
10.	Kingiszepp	Кингисепп	49 005

Járások

A közigazgatások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:

Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám
Bokszitogorszki járás	Бокситогорский район	Bokszitogorszk	15 695
Gatcsinai járás	Гатчинский район	Gatcsina	140 210
Kingiszeppi járás	Кингисеппский район	Kingiszepp	19 830
Kirisi járás	Киришский район	Kirisi	11 455
Kirovszki járás	Кировский район	Kirovszk	62 533
Logyejnoje Poljei járás	Лодейнопольский район	Logyejnoje Polje	9 795
Lomonoszovi járás	Ломоносовский район	Lomonoszov	70 245
Lugai járás	Лужский район	Luga	40 166
Podporozsjei járás	Подпорожский район	Podporozsje	13 000
Priozerszki járás	Приозерский район	Priozerszk	43 260
Szlancevi járás	Сланцевский район	Szlancev	10 038
Tyihvini járás	Тихвинский район	Tyihvin	12 529
Tosznói járás	Тосненский район	Toszno	83 898
Volhovi járás	Волховский район	Volhov	48 000
Voloszovói járás	Волосовский район	Voloszovo	49 443
Vszevolozsszki járás	Всеволожский район	Vszevolozsszk	153 045
Viborgi járás	Выборгский район	Viborg	120 446