Lápos réti talaj

A lápos réti talaj talajgenetikai szempontból a réti talajok, diagnosztikai alapon a mezőségi talajok osztályán belül azoknak a talajféleségeknek a jelölése, amelyek kialakulásában döntő szerepet játszik az erőteljes túlnedvesedésnek való állandó vagy közel állandó kitettség (vízborítottság vagy közeli talajvíz), de a láptalajoktól eltérően a tőzegképződés folyamata nem indult meg. A többi réti talajénál a lazább, morzsalékosabb szerkezetű feltalajban végbemenő szervesanyag-felhalmozódás erőteljesebb, humusztartalma amazokénál és a láptalajokénál egyaránt magasabb. Homoktalajok esetében 4–10%-os, vályog- és agyagtalajoknál 7–20%-os humusztartalom esetében beszélhetünk lápos réti talajról. További fontos uralkodó talajképződési folyamat a mélyebb rétegekben a túlnedvesedés okozta levegőtlenség következtében fellépő vasmozgás, glejképződés, ami a láptalajokra nem jellemző, a többi rétitalaj-féleségben pedig a glejképződés mellett megfigyelhetőek a lápos réti talajokban elenyésző kilúgzási és sófelhalmozási folyamatok is.^[1]

Lápos réti talajok Magyarországon

A MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának agrotopográfiai térképei alapján Magyarország összterületének mintegy 2,2%-át borítják lápos réti talajok kb. 2100 km²-en. Ennek a fele, 50,6%-a az Alföld, 24,7%-a a Kisalföld, 17,2%-a pedig a Dunántúli-dombság vidékén található, de számottevő lápos réti talajjal borított területek találhatóak a Nyugat-magyarországi peremvidéken is.^[2]

Lápos réti talajok megoszlása Magyarország földrajzi középtájain

	Középtáj	Nagytáj	Lápos réti talaj (%)	Megjegyzések
1.1	Duna menti síkság	Alföld	5,9	Alsónémedi és Dabas vidékén kb. kb. 210 km²-en, Ócsa környékén kb. 80 km²-en jelentős kiterjedésben, gyenge termékenységi mutatóval, főként rétként hasznosítva.
1.2	Duna–Tisza közi síkvidék	Alföld	4,7	Jelentős kiterjedésű területeken a Kiskunsági-homokháton, lápréti növényállományokkal (kb. 250 km²), a Bugaci-homokháton löszös talajképző kőzeten (kb. 40 km²), a Pilis–Alpári-homokháton pedig gyephasznosítású foltokban (kb. 25 km²).
1.3	Bácskai-síkvidék	Alföld	0,9	A Bácskai löszös síkságon kisebb gyepterületek talaja (kb. 15 km²).
1.4	Mezőföld	Alföld	5	A Sárvíz-völgy legnagyobb kiterjedésű, elsősorban rétként hasznosított talajtípusa (kb. 155 km²), emellett foltokban a Sió-völgyben (kb. 35 km²), valamint a sárréti Séd-völgyben (kb. 10 km²).
1.5	Dráva menti síkság	Alföld	0
1.6	Felső-Tisza-vidék	Alföld	2,9	A Szatmári-síkon nagyobb foltban erősen savanyú kémhatású (kb. 80 km²).
1.7	Közép-Tisza-vidék	Alföld	0
1.8	Alsó-Tisza-vidék	Alföld	0
1.9.	Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság	Alföld	0
1.10	Nyírség	Alföld	1,9	A Nyírség mélyebb fekvésű középső, déli és délkeleti tájain foltokban (kb. 90 km²).
1.11	Hajdúság	Alföld	0
1.12	Berettyó–Körös-vidék	Alföld	0,1
1.13	Körös–Maros köze	Alföld	0
2.1	Győri-medence	Kisalföld	12,1	Nagy kiterjedésben, gyenge termékenységi mutatókkal a Csornai-síkon, elsősorban Csorna vidékén (kb. 150 km²) és a Hanságban (kb. 130 km²), de legelő és kaszáló hasznosítású lápos réti talaj borítja a felszínt foltokban a Mosoni-síkon (kb. 25 km²) is.
2.2	Marcal-medence	Kisalföld	12,7	A Marcal-völgyben és a folyóba futó kemenesaljai patakvölgyekben uralkodó, öntésanyagon képződött, vályogos összetételű talajtípus (kb. 110 km²). Hasonlóképpen gyakori talajtípus a Pápa–Devecseri-sík ártereinek allúviumán (kb. 95 km²).
2.3	Komárom–Esztergomi-síkság	Kisalföld	0
3.1	Alpokalja	Nyugat-magyarországi-peremvidék	0
3.2	Sopron–Vasi-síkság	Nyugat-magyarországi-peremvidék	0,2
3.3	Kemeneshát	Nyugat-magyarországi-peremvidék	2,3	A Cinca-, a Kodó-patakok és a Sárvíz völgyében (kb. 30 km²).
3.4	Zalai-dombság	Nyugat-magyarországi-peremvidék	3,6	A Felső-Zala-völgy jellegzetes talajképződménye a vályog mechanikai összetételű, karbonátos lápos réti talaj (kb. 60 km²), további kisebb foltjai találhatóak a Principális-völgy északi részén (kb. 25 km²), az Egerszeg–Letenyei-dombság és a Göcsej folyóvölgyeiben (kb. 25 km²).
4.1	Balaton-medence	Dunántúli-dombság	4,5	A Kis-Balaton egykor vízzel borított medencéjében kb. 35 km²-en, a Balaton-parti déli sík vízjárta területein és a Tapolcai-medence mélyebb fekvésű térszínein kb. 15-15 km²-en.
4.2	Külső-Somogy	Dunántúli-dombság	4,8	A középtáj déli és keleti részének patakvölgyeiben (kb. 90, ill. 50 km²).
4.3	Belső-Somogy	Dunántúli-dombság	1,4	Nyugat-Belső-Somogy északi, a Kis-Balaton-medencével határos peremén (kb. 30 km²).
4.4	Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék	Dunántúli-dombság	2,5	Az Észak-Zselic patakvölgyeiben (kb. 90 km²), valamint a Völgységben a Kapos völgyében (kb. 15 km²).
5.1	Bakony-vidék	Dunántúli-középhegység	0
5.2	Vértes–Velencei-hegyvidék	Dunántúli-középhegység	0,3
5.3	Dunazug-hegyvidék	Dunántúli-középhegység	0
6.1	Visegrádi-hegység	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.2	Börzsöny	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.3	Cserhát-vidék	Észak-magyarországi-középhegység	0,1
6.4	Mátra-vidék	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.5	Bükk-vidék	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.6	Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.7	Tokaj–Zempléni-hegyvidék	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.8	Észak-magyarországi-medencék	Észak-magyarországi-középhegység	0

Jegyzetek

1. Stefanovits 1992 246–247., 253–255. o.
2. A lápos réti talaj területi megoszlására vonatkozó forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8

Források

• ↑ Stefanovits 1992: Stefanovits Pál: Talajtan. 3. kiad. Budapest: Mezőgazda. 1992. ISBN 9638160012