Kovács Sándor (ügyvéd, 1841–1918)

Kovács Sándor, Kováts Sándor Vilmos (Nyíregyháza, 1841. november 15. – Budapest, 1918. március 12.)^[1][2] jogi doktor, ügyvéd és jogakadémiai tanár.

Ez a szócikk az 1841-ben született ügyvédről szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács Sándor (egyértelműsítő lap).

Kovács Sándor
Született	1841. november 15. Nyíregyháza
Elhunyt	1918. március 12. (76 évesen)
Állampolgársága	magyar
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Nyíregyházán született, ahol atyja Kovács János református lelkész volt, anyja Pápay Ludovika. 1841. november 17-én keresztelték.^[3] Középiskolai tanulmányait követően a jog- és államtudományi tanfolyamot a pesti egyetemen végezte, majd szülővárosa 1867 után, az alkotmányos korszak beálltával közigazgatási aljegyzővé választotta. Ezen állására hamar lemondott, mivel külföldre hívta nevelőnek egy grófi család, mellyel Nizzában, Dél-Franciaországban, Olaszország nevezetesebb városaiban és Dél-Németországban huzamosabb ideig tartózkodott. A nevelői pályától megválván, 1873. októberben a budapesti egyetemen jogi doktori, 1874-ben pedig ügyvédi oklevelet nyert és az ügyvédi gyakorlatot szülővárosában megkezdette. Ez időre esik a Szabolcsi Lapoknak megalapítása, a Nyíregyházán uralkodó szélső párt befolyásának ellensúlyozására; e lapnak legtevékenyebb szellemi munkása volt. Cikkeivel állandóan felkereste az újságot, olaszországi útileveleket, bírálatokat, jogi cikkeket írt a Fővárosi Lapokba, a Debreczeni Protestáns Lapba, a deb­receni főiskola évkönyveibe stb. 1876 júniusában eljegyezte Szoboszlay Pap Laurát,^[4] akivel 1876. augusztus 26-án Nyíregyházán házasságot kötött.^[5]

1875-ben a tiszántúli református egyházkerület megválasztotta a jog- és államtudományi karrá szervezkedett debreceni jogakadémia tanárának; 1877-78-ban, 1886-87-ben, 1893-94-ben, 1898-99-ben az akadémiai igazgatója volt és Évkönyveit is szerkesztette. 1879-ben a magyar református segélyegylet és 1883-ban az egyházkerület megválasztotta világi jegyzőjének, mely állásáról tanári elfoglaltsága miatt 11 évvel később mondott le.

Írásai

Cikkei a Fővárosi Lapokban (1869-1870., 1872. Uti levelei Nizzából, Monacóból, Genuából, Nápolyból, Velenczéből, Nyiregyházi álnév alatt), a Szabolcsi Lapokban (1875. szintén közölt külföldi uti leveleket), a debreceni főisk. akad. Évkönyvében (1876. Az európai törvény gyűjteményekről, 1894. Adatok a jogtanítás történetéhez 1875-ig, 1899. u. az 1875-től, akadémiai igazgatói székfoglalók), a Debreczeni Protestáns Lapban (1883. Emlékezzünk régiekről: A régi egyházi törvények mai érvényességének kérdése, 1887. A lelkészi congrua, 1888. A római katholikus egyházi biróságok és a tanúzási kötelesség, 1889. A római katholikus congressusokról és könyvism., 1890. A róm. katholikus illetéktelen elkeresztelések kérdéséhez, Az elkeresztelési vita a képviselőházban és könyvism., 1892. A zsinati törvényjavaslat kritikai méltatása és könyvism. 1893. A polgári házasságról szóló törvényjavaslat a képviselőházban, vezércikkek és könyvism., 1895. könyvism., 1896. A róm. kath. püspökök pásztor leveleiről, Lelkészválasztás meghívás útján, Kőrösi Sándor, nekrológ), a Debreczeni királyi táblai Értesítőben (1891. Házassági állapotaink kérdéséhez), a Debreczeni Jogi Hetilapban (1891. Egy új mozzanat az egyházi törvénykezés terén, Az egyházi közigazgatási bíróságokról) sat.

Álnevei és jegyei

Auxifaber, Exorcista, és -cs. -r.