Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája

A Kommunista Tájékoztató Iroda, rövidítve Kominform (teljes nevén Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) Moszkvából irányított nemzetközi kommunista szervezet volt 1947 és 1956 közt.

Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája
Alapítva	1947. október 6.
Megszűnt	1956. április 17.
Jogelőd	Kommunista Internacionálé
Székhely	Belgrád (1947 – 1948. június) Bukarest (1948. június – )

Az 1943-ban feloszlott Kommunista Internacionálé (Komintern) helyett hozták létre 1947 szeptemberében az európai kommunista pártok vezetőinek Szklarska Poręba lengyel városban összeült konferenciáján.

Hidegháborús nyitány

Az alakuló ülésen a Szovjetunió Kommunista Pártját képviselő Andrej Alekszandrovics Zsdanov adott elő referátumot, amelyben a világ két táborra szakadását fejtegette. E beszédet sokan a hidegháború nyitányának tartják szovjet részről, bár a világpolitikai feszültségre szovjet vezetők már korábban is többször utaltak. (Például már 1946 februárjában a szovjet diktátor Sztálin maga, amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökévé választásakor azt mondta, „új háború előtti időszak” kezdődött.)

A Zsdanov-beszéd abból a szempontból mindenképpen fontos állomás volt, hogy a külső veszélyre hivatkozva megadta a jelt a közép-európai kommunista uralom megszilárdításának felgyorsítására. Ez a következő hónapokban meg is történt. A nyugati hatalmak részéről Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédét szokták a hidegháború nyitányának tekinteni.

Előzmények

Megalapítására teljesen más helyzetben került sor, mint a Komintern idején. Az első világháború után (legalább retorikájában) antimilitarista szervezetként alakult Kommunista Internacionálé működésének idején a Szovjetunió volt a világ egyetlen kommunista állama, amely egészen a Molotov–Ribbentrop-paktum 1939-es megkötéséig jelentős mértékben elszigeteltnek számított.

A Kominform megszületésének idejére a Németországot legyőző Szovjetunió Európa legerősebb hadseregével rendelkezett és Közép-Európa megszállásával kialakult a kommunista országok blokkja, amely a Szovjetunió nyomására visszautasította az Egyesült Államok által Európa nyugati országainak nyújtott Marshall-segélyt. A Kominform a segélyről döntő 1947. júliusi Párizsi Konferencia után jött létre, már a kialakuló hidegháború légkörében.

Már neve is jelezte eltérő jellegét elődjétől. A Komintern elsősorban annak eszköze volt, hogy a Szovjetunió ellenőrzése alatt tarthassa a nemkommunista országokban működő kommunista mozgalmakat. A Kominform létrejöttének idejére azonban megszálló csapatain és a megszállt országokban fokozatosan egyeduralkodóvá váló helyi kommunista pártokon keresztül a Szovjetunió megtalálta az ellenőrzés egyéb, jóval hatékonyabb módszereit. (A nyugati országok kommunista pártjaival kapcsolatban viszont vigyáznia kellett, hogy elkerülje szovjet kéziirányítás látszatát.)

Jugoszlávia szerepe

Székhelye kezdetben a nácik ellen a szovjetekkel vállvetve küzdő partizánvezér Tito marsall ellenőrizte Belgrád volt. Amikor azonban 1948 júniusában a Moszkva irányában engedetlenkedő Jugoszláviát kizárták a Kominformból, a szervezet (és központi lapja, a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért) székhelye Bukarestbe került át. Titóék kiűzése a Kominformból vezette be Jugoszlávia „Informbiró időszakát”, a szovjet blokkal való nyíltan ellenséges viszony éveit.

A sztálini hatalmi modellt alkalmazó titói Jugoszlávia kezdetben a szervezet „mintademokráciája” volt. Az alakuló konferencián a jugoszláv pártvezetők kapták azt a feladatot, hogy élesen megbírálják az olasz és a francia tagpártokat, amiért (a Sztálinnak nem tetsző színezetű) koalíciós kormányokban vettek részt, illetve a román és a magyar pártvezetést, amiért még mindig túl nagy teret engedtek saját kormánykoalícióikban a „polgári” erőknek.

Ezzel tulajdonképpen a népi demokráciák sztálinizációjára adták meg a jelet (és emellett a mezőgazdaság gyorsított kollektivizálására is). A Magyar Kommunista Párt ekkor már épp túl volt a kékcédulás választáson (a leszámolás a koalíciós partnerekkel azonban még csak ezután következett). A Kominform ülésen kiadott jelszó alapján a leglátványosabb változásokra Csehszlovákiában került sor, ahol a következő év tavaszáig teljes átalakuláson ment át a politikai rendszer a parlamenti demokráciából a pártállamiságig. A „prágai puccs” nyugaton nagy riadalmat váltott ki: a szovjetek agresszív szándékai bizonyítékának és a harmadik világháború felé tett lépésnek látták.

A felbomlás

A Kominform a sztálinista külpolitika eszköze volt és nem is élte túl sokkal Sztálint. 1956-ban oszlatták fel, amikor a Szovjetunió a desztalinizáció útját választotta és jugoszláv kapcsolataiban is enyhülés állt be. Utolsó, titkos tanácskozását 1953 júliusában, Sztálin halála és Berija bukása után tartották.

Tagpártjai

A Kominformban nem volt benne minden európai kommunista párt, csak amelyek uralmon voltak a szovjet blokkban, illetve azon kívül a két legnagyobb, az olasz és a francia párt.

• Bolgár Kommunista Párt
• Csehszlovákia Kommunista Pártja
• Francia Kommunista Párt
• Magyar Dolgozók Pártja
• Olasz Kommunista Párt
• Lengyel Egyesült Munkáspárt
• Romániai Dolgozók Pártja
• A Szovjetunió Kommunista Pártja
• Jugoszláv Kommunista Párt (1948 júniusáig)

Külső hivatkozások

• Tischler János: Közép-Európa sztalinizálása, 1944–1949