From Wikipedia, the free encyclopedia
A Kiálts, város! Szabó Magda történelmi drámája,[1] amelyet 1973-ban mutatták be a Debreceni Csokonai Színházban. 1975-ben jelent meg az Órák és farkasok című drámakötetben.
| Kiálts, város! | |
 | |
| Az ősbemutató plakátja. | |
| Adatok | |
| Szerző | Szabó Magda |
| Műfaj | dráma |
| Eredeti nyelv | magyar |
| Szereplők |
|
| Cselekmény helyszíne | Debrecen |
| Cselekmény ideje | 1604, október |
| Premier dátuma | 1973. szeptember 28. |
| Premier helye | Debrecen, Csokonai Színház |
A írónő szenvedélyesen szerette szülővárosát, és előszeretettel foglalkozott helytörténelemmel. Borzán Gáspár tragikus sorsát Szűcs István Debrecen város története című könyvéből ismerte meg, és innen nyert ihletet.[2] A mű megrendelésre készült, Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára. Fogadtatása vegyes volt. A mű kapcsolata Csokonai Vitéz Mihállyal egyedül a Debrecen várossal és a főszereplő sorsával magyarázható. Szabó Magda úgy tartotta: Debrecen nagy problémája, hogy mindig veszni hagyta, vagy elűzte az értékes embereket.
A cím bibliai idézet: Ézsaiás könyve 14. részéből (eredeti: "Jajgass, kapu, kiálts, város!"). A címválasztás utal a szerző vallásos neveltetésére - Dóczi Leánynevelő Intézetben tanult[2][3] - és Debrecen város szigorú kálvinizmusára.
A történelem viharában Debrecen földrajzilag elszigetelődött, három hatalmi tényező vette körül: a Török Hódoltság, a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség. Mindegyik szabályait igyekezett tiszteletben tartani, és mind háromnak adózott. Északon üldözték a királyi hadak a reformátusokat.
Ezekben a zivataros időkben játszódik a dráma, 1604 októberében, a Bocskai-szabadságharc kitörésekor, az álmosdi csata idején. A cselekmény középpontjában Borzán Gáspár halála, meggyilkolása áll, de túlmutat rajta. Borzán Gáspár nem valós főhős, „a mindenkori láthatatlan, ismeretlen áldozat szimbóluma”,[4] csak egy a történelem ismeretlen halottjai közül. Az olvasó keveset tud meg róla, tényleges cselekvésekben nem jelenik meg alakja, csak az eskütétele és a sorsa, de azt ő már nem formálhatja. Gál Nagy István, Debrecen főbírája a dráma igazi főszereplője, aki mindent elveszít.
Debrecen szimbolikusan egy szigetnek felel meg, de nem védi semmi, se vár, se hegy, se folyó. Magára maradt a fennmaradásért folytatott harcban, adják-veszik az urak. Az emberek összetartása a városfala. Jelenti az azilumot is, de nem mindenkinek, csak a kálvinistáknak. Sziget helyzetéből adódóan kettősség is jellemzi: egyszerre cívis város és kálvinista Róma. Egyik haladó szemléletre, kereskedelemre, polgáriasodásra, kulturális központra utal, a másik merev, szigorú puritán szemléletre (utóbbit az Öregasszony jelenetei szemléltetik). Vallási toleranciát hirdet, de csak kálvinista kaphat polgárjogot, letelepedést a falakon belül, ezzel is védi magát, mindenkit nem fogadhat el, nem bírná el a város.
A darab egy gyilkosság vádjára választ keresve bontakozik ki: Miért halt meg Borzán Gáspár? Ki ölte meg?
A gyilkosságból erkölcsi dilemma lesz a megmaradásért folytatott harcról, annak módjairól és csapdáiról szól:
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Az előjáték napjainkban játszódik. a többi felvonás 1604. október 14-15-én.
A szellemeknek felelniük kell, hogy miért halt meg a fiú, ki a gyilkos. A vita hevében kiderül, egyaránt tehetnek emberek haláláról, de őrá nem emlékeznek, nem is tartják fontosnak, kelletlenül és kényszerből keresik a választ, még azt se tudják biztosan, hogy akkor melyikük volt az uralkodó az adott területen. A jelenet végén Gál Nagy István lép színre, magára vállalja a gyilkosságot, de sose tette volna meg nélkülük.
A cselekmény 1604. október 14-én kezdődik. Sztavriász harmadjára se kap jogot, hogy letelepedjen. A Tanács úgy dönt, hogy szigorúan lesújt a törvény mindenkire, aki árthat a városnak, valamint görög kereskedők csak a sokadalom idején árulhatnak a városban, csak sátorból. Portékájukat se hagyhatják a falakon belül.
Goda Benedek orvos leteszi a hűségesküdt, ezzel debreceni polgár lesz. Karikagyűrűjét (egyetlen vagyonát) önként beadja a közösbe. A menedékért jött a városba, mert császári seregek felégették Kassát, gyermeke és felesége odaveszett.
Az elmúlt 8 évben tűz, járvány, aszály, tatár, török és királyi sarc sújtotta a várost, Eszter (24 éves, minden osztálytársa már anya) esküvőjét ötször kellett elhalasztani a körülmények miatt. Az új időpontot 1604. október 15-ére tűzték ki. Úgy érzi, otthon nem szeretik, anyja szerette, de meghalt a járványban, az apja csak a városnak él. Nagyon várja az esküvőjét, folyamatosan retteg, nehogy történjen valami.
Kitör a háború, és Belgiojoso menekül, ezért Von Felsen által sarcot követel az átvészeléshez. Ha nem kapja meg, ráereszti a seregét Debrecenre. Az ifjú Portörőt és Borzánt elviszi serégével túszul és kísérőnek Tokajba. A kapitány a főbíróval a Bibliára tett kézzel mondat esküt, hogy kifizeti a sarcot. A város már elszegényedett, nem tudja összegyűjteni a pénzt, szükség van Sztavriász hozzájárulására is. Ő cserébe letelepedést kér, de azt vallása miatt nem kaphatja meg, amit nem hagy el. A két apa engedne, ha Tanács beleegyezik, de Hodászi Lukács nem engedi a tanács összehívását és megfenyegeti őket, ha engednek a görögnek, kitiltatja az egész Nagytanácsot a templomból. Sztavriász fejükhöz vágja, hogy ők se különbek, mint a pápisták. Annak idején a lánya és ifjú Portörő kedvelték egymást, de hazaküldte, mert tudta, hogy nem lehet belőle semmi. Sztavriász visszaindul Ebesre. A királyi sereg parancsnoka túszként magánál tartja Borzán Gáspárt, a másik fiúval üzeni meg, hogy kivégezteti, ha nem kapja meg a sarcot estig. A főbíró visszahívatja Sztavriászt, hogy elfogadja az ajánlatát (válság idején egyszemélyben dönthet a törvény értelmében), mert felel a polgárokért, még akkor is, ha ezzel megsérti az egyházat, megszegi az esküjét, a törvényeket, melyek szerint csak hithű telepedhet le. Döntése miatt édesanyja is elhagyja, mert istentelenné vált általa. Eszter felismeri, hogy az apja mégis szereti. Felajánlja, hogy esküvő után vele maradnak. Apja ezt elutasítja Gáspár nem lakhat a házában és azt is el kell feledtetnie a várossal, hogy az ő lányát vette el.
Még mielőtt a kalmár visszaérne, Bocskai István követe is megérkezik a városba, aki tolmácsolja, hogy tilos bármilyen formában támogatni a császári seregeket, a szekereket is lefoglalta. Ha ellenszegülnek a földdel teszi egyenlővé a várost. Sztavriász visszatér a pénzzel, a főbíró nem fogadja el, felszólítja, hogy addig vegye meg a házat, amit szeretne, amíg még ő főbíró.
Debrecen város mindenek előtt, Borzán Gáspár meghal, a város megmarad.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
A darab ősbemutatója a debreceni Csokonai Színházban volt, 1973. szeptember 28-án. Az előadást Lendvay Ferenc rendezte, a díszletet Langmár András tervezte, a jelmezeket pedig Greguss Ildikó.
Az eredeti szereposztás:
1979-ben Hajdufy Miklós rendező készített belőle tévéjátékot, azonos címmel.[5]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
